Várhegyi éva: Ekotrip (Uzsorakörök)

publikálva
1999/45. (11. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kiváló műfordító és szociológus Tellér Gyula igencsak csúszós talajra tévedt, amikor a Magyar Nemzetben közölt, folytatásos krimiként előadott összeesküvés-elméletét a pénzügyi összefüggések sajátos értelmezésével kísérelte meg tudományosan megalapozni. El kell ismerni, nyelvi leleménye még a régi: a "megalvadt struktúrák" fogalommal néhány éve maradandót alkotott szerző most az "uzsorakörök" szemléletes, bár igencsak homályban hagyott kifejezés meghonosításával bizonyára beírja magát a magyar gazdaságtörténetbe.

A kiváló műfordító és szociológus Tellér Gyula igencsak csúszós talajra tévedt, amikor a Magyar Nemzetben közölt, folytatásos krimiként előadott összeesküvés-elméletét a pénzügyi összefüggések sajátos értelmezésével kísérelte meg tudományosan megalapozni. El kell ismerni, nyelvi leleménye még a régi: a "megalvadt struktúrák" fogalommal néhány éve maradandót alkotott szerző most az "uzsorakörök" szemléletes, bár igencsak homályban hagyott kifejezés meghonosításával bizonyára beírja magát a magyar gazdaságtörténetbe.

A baj nem is a formával, hanem a tartalommal (vagy inkább annak hiányával) van. A zseniálisan kiagyalt, egymásra épített három uzsorakör működésének mechanizmusát csak az lehet képes megemészteni, aki zsigerből magáévá tudja tenni Csurka összes (rém)látomását a világot átszövő és irányító hálóról. Akinek nem okoz nehézséget annak belátása, hogy néhány tucat hazai szakértelmiségi önérdekből elkövetett hazaárulása döntötte meg a szocializmust Magyarországon, és mozgatja azóta is a világ kapitalistáit. Aki minden tudományos cáfolattal szemben ma is úgy gondolja, hogy a Nap forog a Föld körül.

Itt le is tehetném az egeret, hiszen a leleplezett uzsorakörök és az MSZP- SZDSZ-koalíció hatalomgyakorlása közötti kapcsolat igazolásának szándékával a sajtóból összegereblyézett húsz "ügy" végképp nem érdemli meg, hogy áramot, papírt és nyomdafestéket pazaroljak rá. Ezek a ´94-98 között ki- és lebukott ügyek, amilyenekből Tellér száznál is többet említhetne, de csak hússzal untatja az olvasót, arról szólnak, hogy mindig is voltak, vannak és lesznek gazdasági bűnözők, akik a hatalommal rendelkezőket is megkísérlik korrumpálni. Ha az MSZP-SZDSZ-koalíció van hatalmon, akkor azok döntéshozóit, ha más, akkor másét. Jó példa erre az Agrobank vagy a Co-nexus ügyeinek felhozása, amely ügyek disznóságait (már ha egyáltalán voltak ilyenek) az Antall-kormány idején követték el, míg a lebukás és a felelőségre vonás a Horn-kormány alatt történt, meglepő módon függetlenül az ügyek haszonélvezőinek politikai-szociológiai származásától. Ugyancsak kormányokat és pártokat átívelő "ügyek" az MVA, a Postabank vagy a CW Bank botrányai, amelyeknél még a haszonélvezők sem vonhatók össze egyazon kategóriába, hiszen tán a MIÉP-en kívül minden szóra érdemes politikai párt és klientúrája megtalálható közöttük. Függetlenül attól, hogy Tellér éppen melyiket nevesíti dolgozatában.

Ami miatt mégsem mehetek el szó nélkül a három uzsorakör telléri víziója mellett, az a személyes érintettségem. Akár büszke is lehetnék arra, hogy a nyolcvanas években a pénzügyi reformjavaslatokon dolgozó és a Fordulat és Reformban közreműködő közgazdászként néhány tucat kollégámmal karöltve nemcsak az adósságcsapdával jellemzett első uzsorakör örökös haszonélvezőjévé válhattam, de magát a kommunista rendszert is megdönthettem. Mindeközben Tellérrel egyetemben, aki elismerőleg adózik az életszínvonal mindenáron való fenntartásán munkálkodó létező szocializmusnak, magam is hálával gondolok Kádárra, akinek áldásos politikája lehetőséget adott arra, hogy az ország eladósodását a magam kicsinyes céljaira használhassam föl.

Azt is büszkén mesélhetem majd unokáimnak, hogy a nemcsak Tellér, de sok közgazdász által sem értett adósságcsere, a költségvetés és a jegybank közötti rejtett jövedelemáramlás nyílttá tételének elvi támogatásával részese voltam a második uzsorakör kialakításának (ami persze nem más, mint az első egyenes folyománya), és ezzel Tellér szerint örök időkre megalapoztam családom anyagi jövőjét. A legbüszkébb mégis arra lehetnék, hogy mindeközben "a leginkább az SZDSZ mögött álló", "interpretációs hatalommal" rendelkező "informális csoport" tagjaként előadott "szakértői vélekedéseimmel" is táplált harmadik uzsorakörrel életem végéig irányíthatom a magyar belpolitikát és a külföldi befektetőket.

Ilyen tekintélyes, az úristenével vetekedő karrier valóban keveseknek adatott meg e világon.

Mégsem a büszkeség töltött el a tízrészesre tervezett Tellér-mű első öt fejezetének olvasása után, hanem a kétségbeesés. Azon félelem miatt, hogy vajon rám is szükségszerűen ez a sors vár-e: hogy elvakultságomban fittyet hányva tudásom határainak, elmém által fel nem fogott szakkérdések önkényes értelmezésével fogom egykor nevetségessé tenni magam azok előtt, akik valaha elismerték szakmai teljesítményemet?

Nem sok öröm az ürömben, hogy láthatóan Tellér is abba a csapdába esett, amibe egykori dolgozatával Csurka. Amint az Antall vezette MDF nem vállalta föl a Csurka-elemzés számára is veszélyes üzenetét, úgy Orbán miniszterelnök is kihátrált a "fehér könyvnek" megrendelt Tellér-dolgozat mögül. Lehet, hogy csak azért, mert hiúságát sérti, ha történelemcsináló entitás helyett egy SZDSZ vezérelte pénzügyi apparátus bábjaként tüntetik fel. De az is lehet: belátta, pártja pragmatikus politizálását túlságosan megkötné egy elvi eltökéltség alapján született, a tisztikaszinó-lenyúlásokhoz hasonló ügyeket a későbbiekben kissé megnehezítő mű fölvállalása. Ettől még romboló ereje, miként Csurkáénak is volt, a Tellér-dolgozatnak is lehet.

publikálva
1999/45. (11. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk