Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. november 19.

Egotrip

Az egész egy apró balesettel kezdődött, hősünk az erdőben kószált, amikor az egyik kanyarból - a késő éjszakai időponthoz képest is igen sebesen - előrobogott a végzet, és megsebezte őt.

Az egész egy apró balesettel kezdődött, hősünk az erdőben kószált, amikor az egyik kanyarból - a késő éjszakai időponthoz képest is igen sebesen - előrobogott a végzet, és megsebezte őt.

Csak egy karcolás, gondolta ő, és hazament, mintha mi sem történt volna, aztán egy forró tejes whiskyt kevert magának, és leült a tévé elé, hogy megnézze A hörcsögprímás című össznémet vallásos vígjátékot.

Odakint viharos szél cibálta a zsalugátereket, a lassan dagadó holdat minduntalan felhők takarták el, miközben hősünk a bekötözött kezére nézett, és vissza a tévére. Már nem is fájt, levette a kötést, és a kandallóba hajította, ahol hirtelen fellobbanva, ám nagyon büdösen elégett hamarost.

Már meg is feledkezett az egészről, amikor néhány nap múlva egy benzinkút előtt furcsa dolgot észlelt magán. Ahogy a töltőállomás elé ért, hirtelen nagy kedve támadt odamenni és megszívni az egyik csövet. Úgy érezte, jólesne egy kis benzin, egész teste beleremegett a vágyba, de aztán elhessegette magától, és ijedten menekült a Mol kút közeléből.

Az éjszaka Pál Lászlóval álmodott, verejtékezve ébredt, majd amikor összetörten kiment a konyhába, hogy kávét készítsen, rémülten tapasztalta: tulajdonképpen ahhoz lenne kedve, hogy olajat cseréljen.

És eljött a telihold, hősünk pedig vad és rejtélyes körülmények között mikrobusszá változott, kirontott kényelmes és közhelyes kertvárosi lakásából, aztán nekivágott az útnak, falta a kilométereket, az örömtől kiáltozva generáloztatott, kötelező biztosítást kötött, majd hitelben benzint tankolt egy elhagyatott állomáson, ahol hihető és közömbös mindenkinek, hogy a gépjárműben nincsen sofőr.

Reggel olajosan ébredt az ágyában, és csak az előszobán át az ágyig húzódó keréknyomok győzték meg arról, hogy mindez nem volt álom.

Mit tegyek?! - gondolta, de aztán szerencsére beleszeretett egy gyönyörű és ugyancsak rejtélyes nőbe, aki szintén mikrobusszá változott a szerelem hatására, így aztán ettől fogva ketten járták kéjjel és vadul az M3-as új szakaszait, és fittyet hányva a fizetőkapukra, száguldoztak boldogan.

A Borsodi Barkasember története már kölcsönözhető a jobb videotékákban.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.