Para

Kovács Imre: én

  • 1999. május 6.

Egotrip

Sírás, rívás lészen és fogaknak csikorgatása, olvastam valami könyvben, amelynek a szerzőjére már nem emlékszem, de tök jó volt, kicsit horror, kicsit ilyen történelmi kalandos, annyi benne a gyilkosság meg a gnózis, hogy röhögve dobná vissza bármelyik kiadó, de akkoriban valahogy átcsúszott, volt benne egy csávó, aki paranormális fenomén volt, a másik meg csak nézte, hogy milyen hosszú is egy villanás. De most nem ez a lényeg, hanem a fentebb említett sírás, rívás és fogaknak csikorgatása, ami ugye lészen, írta az ismeretlen szerző, és tényleg, Kedves Naplóm, tényleg volt minden, ahogy a könyv írta, nem is tudom, honnan tudhatta ilyen pontosan, mert az úgy volt, hogy végre elmentem dr. Fejszálhoz, aki már nagyon várt, mert elkészültek a fogaim, csak nem volt pénzem, de most végre lett, szóval bejelentkeztem, és dr. Fejszál azt mondta, hogy akkor most gyökérkezel, mert az még a múltkor kimaradt, de felhívta a figyelmem, hogy a metszőfogak gyökere mellé adott injekció kissé fájdalmas, mire mondtam, hogy tudom, mert a múltkor is, aztán beadta, és rendesen kicsordultak a könnyeim, szóval elkezdte kezelni a gyökereimet, és akkor csikorgattam is, persze nem mintha fájt volna, csak olyan különös volt, amikor egy tűvel matatott az agyamban, miközben egy nyálelszívó szörcsögött a számban, és nyomta a nyelvgyökömet, de aztán vége lett, és arra gondoltam, hogy a fentebb már említett könyv a nyálelszívóról nem is beszélt, aztán megpróbáltam másra gondolni, ám csak a szemközti, egészen hülye, pasztellszínű függönyt láttam meg a neoncsövet, ami világított.

Sírás, rívás lészen és fogaknak csikorgatása, olvastam valami könyvben, amelynek a szerzőjére már nem emlékszem, de tök jó volt, kicsit horror, kicsit ilyen történelmi kalandos, annyi benne a gyilkosság meg a gnózis, hogy röhögve dobná vissza bármelyik kiadó, de akkoriban valahogy átcsúszott, volt benne egy csávó, aki paranormális fenomén volt, a másik meg csak nézte, hogy milyen hosszú is egy villanás. De most nem ez a lényeg, hanem a fentebb említett sírás, rívás és fogaknak csikorgatása, ami ugye lészen, írta az ismeretlen szerző, és tényleg, Kedves Naplóm, tényleg volt minden, ahogy a könyv írta, nem is tudom, honnan tudhatta ilyen pontosan, mert az úgy volt, hogy végre elmentem dr. Fejszálhoz, aki már nagyon várt, mert elkészültek a fogaim, csak nem volt pénzem, de most végre lett, szóval bejelentkeztem, és dr. Fejszál azt mondta, hogy akkor most gyökérkezel, mert az még a múltkor kimaradt, de felhívta a figyelmem, hogy a metszőfogak gyökere mellé adott injekció kissé fájdalmas, mire mondtam, hogy tudom, mert a múltkor is, aztán beadta, és rendesen kicsordultak a könnyeim, szóval elkezdte kezelni a gyökereimet, és akkor csikorgattam is, persze nem mintha fájt volna, csak olyan különös volt, amikor egy tűvel matatott az agyamban, miközben egy nyálelszívó szörcsögött a számban, és nyomta a nyelvgyökömet, de aztán vége lett, és arra gondoltam, hogy a fentebb már említett könyv a nyálelszívóról nem is beszélt, aztán megpróbáltam másra gondolni, ám csak a szemközti, egészen hülye, pasztellszínű függönyt láttam meg a neoncsövet, ami világított.

Folytak a könnyeim, és mantráztam, mint egy buddhista ejtőernyős a tartalék paraplé becsődölése után, kapaszkodtam a lábamba, és vártam, hogy kössön a ragasztó, amivel mellső csonkjaimhoz rögzítették a koronát. Persze cinikus állat lévén eszembe ötlött, hogy milyen buli lenne ezredvégileg körbehordozni az arcomat a megyeszékhelyeken, itt a korona! felkiáltással, de inkább lejjebb csúsztam, és szorongtam tovább, semmire sem gondolva, csak arra a dupla tequilára, amit innen kikerülve magamba fogok dönteni, felejtve sírást, rívást és fogcsikorgatást.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.