Para

Kovács Imre: én

  • 1999. május 6.

Egotrip

Sírás, rívás lészen és fogaknak csikorgatása, olvastam valami könyvben, amelynek a szerzőjére már nem emlékszem, de tök jó volt, kicsit horror, kicsit ilyen történelmi kalandos, annyi benne a gyilkosság meg a gnózis, hogy röhögve dobná vissza bármelyik kiadó, de akkoriban valahogy átcsúszott, volt benne egy csávó, aki paranormális fenomén volt, a másik meg csak nézte, hogy milyen hosszú is egy villanás. De most nem ez a lényeg, hanem a fentebb említett sírás, rívás és fogaknak csikorgatása, ami ugye lészen, írta az ismeretlen szerző, és tényleg, Kedves Naplóm, tényleg volt minden, ahogy a könyv írta, nem is tudom, honnan tudhatta ilyen pontosan, mert az úgy volt, hogy végre elmentem dr. Fejszálhoz, aki már nagyon várt, mert elkészültek a fogaim, csak nem volt pénzem, de most végre lett, szóval bejelentkeztem, és dr. Fejszál azt mondta, hogy akkor most gyökérkezel, mert az még a múltkor kimaradt, de felhívta a figyelmem, hogy a metszőfogak gyökere mellé adott injekció kissé fájdalmas, mire mondtam, hogy tudom, mert a múltkor is, aztán beadta, és rendesen kicsordultak a könnyeim, szóval elkezdte kezelni a gyökereimet, és akkor csikorgattam is, persze nem mintha fájt volna, csak olyan különös volt, amikor egy tűvel matatott az agyamban, miközben egy nyálelszívó szörcsögött a számban, és nyomta a nyelvgyökömet, de aztán vége lett, és arra gondoltam, hogy a fentebb már említett könyv a nyálelszívóról nem is beszélt, aztán megpróbáltam másra gondolni, ám csak a szemközti, egészen hülye, pasztellszínű függönyt láttam meg a neoncsövet, ami világított.

Sírás, rívás lészen és fogaknak csikorgatása, olvastam valami könyvben, amelynek a szerzőjére már nem emlékszem, de tök jó volt, kicsit horror, kicsit ilyen történelmi kalandos, annyi benne a gyilkosság meg a gnózis, hogy röhögve dobná vissza bármelyik kiadó, de akkoriban valahogy átcsúszott, volt benne egy csávó, aki paranormális fenomén volt, a másik meg csak nézte, hogy milyen hosszú is egy villanás. De most nem ez a lényeg, hanem a fentebb említett sírás, rívás és fogaknak csikorgatása, ami ugye lészen, írta az ismeretlen szerző, és tényleg, Kedves Naplóm, tényleg volt minden, ahogy a könyv írta, nem is tudom, honnan tudhatta ilyen pontosan, mert az úgy volt, hogy végre elmentem dr. Fejszálhoz, aki már nagyon várt, mert elkészültek a fogaim, csak nem volt pénzem, de most végre lett, szóval bejelentkeztem, és dr. Fejszál azt mondta, hogy akkor most gyökérkezel, mert az még a múltkor kimaradt, de felhívta a figyelmem, hogy a metszőfogak gyökere mellé adott injekció kissé fájdalmas, mire mondtam, hogy tudom, mert a múltkor is, aztán beadta, és rendesen kicsordultak a könnyeim, szóval elkezdte kezelni a gyökereimet, és akkor csikorgattam is, persze nem mintha fájt volna, csak olyan különös volt, amikor egy tűvel matatott az agyamban, miközben egy nyálelszívó szörcsögött a számban, és nyomta a nyelvgyökömet, de aztán vége lett, és arra gondoltam, hogy a fentebb már említett könyv a nyálelszívóról nem is beszélt, aztán megpróbáltam másra gondolni, ám csak a szemközti, egészen hülye, pasztellszínű függönyt láttam meg a neoncsövet, ami világított.

Folytak a könnyeim, és mantráztam, mint egy buddhista ejtőernyős a tartalék paraplé becsődölése után, kapaszkodtam a lábamba, és vártam, hogy kössön a ragasztó, amivel mellső csonkjaimhoz rögzítették a koronát. Persze cinikus állat lévén eszembe ötlött, hogy milyen buli lenne ezredvégileg körbehordozni az arcomat a megyeszékhelyeken, itt a korona! felkiáltással, de inkább lejjebb csúsztam, és szorongtam tovább, semmire sem gondolva, csak arra a dupla tequilára, amit innen kikerülve magamba fogok dönteni, felejtve sírást, rívást és fogcsikorgatást.

Figyelmébe ajánljuk