Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. július 30.

Egotrip

Béla pisszeg, bal kezének mutatóujját a szájához emeli, és szisszenő hang kíséretében kifúj egy kis levegőt, a Krónikában éppen a huszonhét perces aratási összeállítás megy, szeretné hallgatni, aztán időjárás-jelentés.

Béla pisszeg, bal kezének mutatóujját a szájához emeli, és szisszenő hang kíséretében kifúj egy kis levegőt, a Krónikában éppen a huszonhét perces aratási összeállítás megy, szeretné hallgatni, aztán időjárás-jelentés.

- Üszögös csúzli - mondja, de nem vár választ.

A Péterfy Sándor utcában sétáltak Erzsivel, amikor egy kihaltnak látszó pincéből két egyforma macskakölyök folyt elő. Még kitapintható volt a közös anyaméhben eltöltött idő nyoma, a heringrajokra emlékeztető, összehangolt mozgással forgatták egyszerre a fejüket, anélkül hogy egymásra néztek volna. Harminc deka parizert vásároltak: - Nem, köszönöm, a sertésvérből és zsírból készült épp megfelelő lesz -, aztán egymás kezéből etették az árvákat. Jó volt nézni, ahogy a két szinkronállat tépte a koleszterinkoktélt.

A Kartell kocsmában Erzsi mélyen Béla szemébe nézett - megjegyzem: nem ez volt az első eset -, és fokhagymás velőt rendelt, nyersen.

Ezzel nagyjából elintézett volt minden, Béla kartondobozt kért a csapostól, miközben a tévében a lavsztori ment, de tényleg, kicsit zsizsikes kivitelben, de teljesen hihetően rákosodott a képernyőn egy lány, a pasija meg aggódott kicsit, de közben már a jövőjét tervezte.

Látszott a gallérján.

A Kartell kocsma nem véletlenül az, ami, Ganxsta Zolee egyik kis segítője tér be melírozott hajjal és feketére festett bajusszal. Olyan, mint egy kiskunmajsai pedofilbotrány elnagyolt fantomképe, de szerencsére ezt ő is tudja.

Amikor visszamentek, a macskák még mindig a helyükön voltak, igaz, sokkal nehezebben mozogtak, mint azelőtt, mivel a harminc deka párizsi úgy hatott rájuk, mint uránbányászra a Római Klub jelentése. A dobozban kuss volt, hazáig semmi érdekes.

Az első konfliktusnál Béla tisztázni próbálta a helyzetet: - Én rovatvezető vagyok, ti pedig macskakölykök -, de nem segített, a dögök tovább zabálták a vízipálmát, amit csak tévedésből neveznek a népek pálmának, mivel tulajdonképpen valami sásféle, amit hazájában gyűlölnek a bennszülöttek, mert elvágja az ujjukat, nehéz tőle odaférni a mocsárhoz, amiben pedig számtalan érdekes és ízletes dolog tenyész.

De csak fél szemmel figyeltek a macskákra, mert a Híradó késői kiadásában épp akkor ment az aratási blokk, és szerették volna látni.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.