Kálmán C. György: Magánvalóság (Ding anziksz)

  • 1998. július 30.

Egotrip

Innen, a távolból üdvözlök szeretettel mindenkit, aki e sorokat olvassa, innen, a... nem is tudom hirtelenjében, melyik délszaki tenger partjáról, ahol pálmafák susognak a sós-fűszeres illatú szellőben, simogat a napfény, lágy a víz, jeges frissítő az egyik kezemnél, a másiknál a szabadságháborúk története, édes szendergőm szelíden hullámzó kebelét ne is említsem, karcsú lányok hajladoznak a vendégek örömére (illetve - hölgyek és más érdeklődésű urak igényei szerint - ugyanez karcsú fiúkkal), pénz, mint a pelyva, az élet császára, aki vagyok, elfelejtek foltot, gondot.

Innen, a távolból üdvözlök szeretettel mindenkit, aki e sorokat olvassa, innen, a... nem is tudom hirtelenjében, melyik délszaki tenger partjáról, ahol pálmafák susognak a sós-fűszeres illatú szellőben, simogat a napfény, lágy a víz, jeges frissítő az egyik kezemnél, a másiknál a szabadságháborúk története, édes szendergőm szelíden hullámzó kebelét ne is említsem, karcsú lányok hajladoznak a vendégek örömére (illetve - hölgyek és más érdeklődésű urak igényei szerint - ugyanez karcsú fiúkkal), pénz, mint a pelyva, az élet császára, aki vagyok, elfelejtek foltot, gondot.

Feltámad viszont olykor bennem a szociális lelkiismeret, este hét és a késői estebéd között, mikor kiszabadulok végre a hölgykoszorúból, van időm ilyesmivel is foglalkozni. Miért, teszem fel magamnak a kérdést ekkor, miért, hogy én megengedhetem magamnak mindezt, szemben megannyi honfitársammal (tudniillik akik nem)? Megérdemlem, persze, jól is esik; egész szeptemberben hajtottam, mint állat, egyik igazgatótanácsi ülésről ki, a másikba be, ezt ki kell pihenni. Mégis néha arra gondolok, nincs ez a világ igazságosan berendezve. Végül is semmi kifogásom nem lenne az ellen, ha mások is megtapasztalhatnák azt a mennyei élményt, ahogyan... nem részletezem. Terveket is szoktam szövögetni, efféléket:

Hogy én több igazgatótanácsban és felügyelőbizottságban ülök, rendben van. Rendesen tejelnek, sok mindenre telik belőle. Már egy kicsit sok is nekem ez az egész, terhes is, elég is. Az volna a becsületes dolog, ha néha mások is részesülhetnének mindebből. Van elég hajléktalan, munkanélküli, szegény, kisnyugdíjas, diák, tanár. Ki kellene alakítani valamilyen rotációs rendszert, hogy előbb-utóbb (a szociális rászorultság sorrendje alapján) mindenki beülhessen néhány évre egy bizottságba, fizetéssel, jutalékkal, fogadásokkal, kenőpénzekkel, külföldi utazással, nyaralással, autó- és mobkóhasználattal. Nem sok idő kellene hozzá, hogy mindenki kicsit helyrejöjjön, legalább egy kis lakás, berendezve, néhány évre elegendő tartalék (amíg az illető újra sorra nem kerül), kikapcsolódás, fontos ismeretségek, testi és lelki béke helyreállítása. Csökkenne a szociális feszültség.

Ezt az egymást váltó kormányok nagyban csinálják, hivatalosan és nyilvánosan; kineveznek fontos és suskaközeli pozíciókba olyanokat, akiknek éppen nem megy túl jól, hadd legyen egy kis örömük. Szegény Simicska, legyen már neki APEH-elnökség, biztosan le van égve. Kellenek új s új felügyelők és igazgatók, boldoguljon a maga ura polgár. Én azonban alulról jövő kezdeményezésként szólítom fel mindazokat, akik már régóta és több efféle pozíción csücsülnek, hogy kevésbé tehetős embertársainknak ajánljunk fel legalább néhányat legalább néhány évre.

Tudom, persze, hogy terveimet számos tényező keresztezheti. Vannak telhetetlenek, akiknek soha semmi nem elég, s nem hallgatnának a jó szóra. Aztán nagyban megindulna a hajléktalanságot, munkanélküliséget stb. igazoló dokumentumok hamisítása és árusítása, a piac farkastörvényei szerint. Rossz belegondolni. Ezért aztán ilyenkor, mikor a szálló személyzete halk csengettyűszóval jelzi, hogy tálalva van, megigazítom kifogástalan csokornyakkendőmet, elhessegetem tétova gondolataimat, vörös rózsa a gomblyukba: vár a homár.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.