Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. június 26.

Egotrip

Magyar Narancs, IX. évf. 26. szám, 1997. június 26.

Magyar Narancs, IX. évf. 26. szám, 1997. június 26.

Hidegfront van, Erzsi és Béla a konvektoron ülnek a Magyar Esküvőt lapozgatva, és vacognak, míg Iim rájuk nem terít egy sálat, odakint jégeső, legalábbis valami olyasmi, kopog az üvegen és kicakkozza a futóbab levelét, míg én fekszem a földön a virágládák előtt, bután bámulva a fentebb vázoltakat. Csipetnyi sikerélmény, az eddig estikének hitt hajnalka futni kezdett, már elérte az erkély rácsának tetejét. Iim kimegy a konyhába, hogy fokhagymás tejbe áztassa a pulykamellszeleteket, aztán visszajön, és az ágy végébe kucorodik. A tévében A homok titkai turbó megy, de az elektronikus médium és az időjárás közös kudarcaként csupán hallható, mivel a képernyőt hegyesszögben súroló napsugarak kioltják a látványt, ám így is élvezetes képet nyerhetünk, hogyan képzelik a magyar szinkronszínészek egy brazil tengerparti halászfalu lakóinak veszekedését.

Jégeső és napsütés, veri a hörcsög a feleségét, aztán már csak nap, ahogy bénán lemegy a szemközti ház mögé, kiharapva egy darabot az egyébként is hiányos tetőgerincből. Nagy béke van, lemegyek én is paprikáért és paradicsomért, aztán eszünk, minden sietség nélkül, alaposan megrágva a falatokat, nehogy az érzékeny bélbolyhok megsérüljenek, amikor a nem kellően felaprított étel csak felületesen összekeveredve a nyállal és az egyéb emésztőnedvekkel, túl szilárdan ér a bélcsatornába, felsértve azt. Csönd van, a tévé kilőve, strandlabda méretű, rózsaszínű hungarocell golyókkal labdázunk képzeletben, néha összenézünk, meg ilyenek.

Különleges szerencse, amikor a hidegfront a közös szabadnapunkra esik, mert ilyenkor képtelen vagyok koncentrálni, egész nap csak keringek az amúgy nem túl nagy lakásban, vagy fekszem, de ha egyedül vagyok, ne adj´ isten, dolgoznom kell, akkor számtalan embert szerencsétlenné teszek telefonon és/vagy személyes beszélgetés útján, mielőtt lemenne a nap.

A legjobban talán Erzsit és Bélát viseli meg az időjárás-változás, hiába próbálom felhívni a figyelmüket az előnyeire: a tiszta levegőre és a nedvesen csillogó háztetőkre, ők csak ülnek a konvektoron, háttal az egésznek, és lapozgatják a Magyar Esküvőt.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.