Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. június 26.

Egotrip

Magyar Narancs, IX. évf. 26. szám, 1997. június 26.

Magyar Narancs, IX. évf. 26. szám, 1997. június 26.

Hidegfront van, Erzsi és Béla a konvektoron ülnek a Magyar Esküvőt lapozgatva, és vacognak, míg Iim rájuk nem terít egy sálat, odakint jégeső, legalábbis valami olyasmi, kopog az üvegen és kicakkozza a futóbab levelét, míg én fekszem a földön a virágládák előtt, bután bámulva a fentebb vázoltakat. Csipetnyi sikerélmény, az eddig estikének hitt hajnalka futni kezdett, már elérte az erkély rácsának tetejét. Iim kimegy a konyhába, hogy fokhagymás tejbe áztassa a pulykamellszeleteket, aztán visszajön, és az ágy végébe kucorodik. A tévében A homok titkai turbó megy, de az elektronikus médium és az időjárás közös kudarcaként csupán hallható, mivel a képernyőt hegyesszögben súroló napsugarak kioltják a látványt, ám így is élvezetes képet nyerhetünk, hogyan képzelik a magyar szinkronszínészek egy brazil tengerparti halászfalu lakóinak veszekedését.

Jégeső és napsütés, veri a hörcsög a feleségét, aztán már csak nap, ahogy bénán lemegy a szemközti ház mögé, kiharapva egy darabot az egyébként is hiányos tetőgerincből. Nagy béke van, lemegyek én is paprikáért és paradicsomért, aztán eszünk, minden sietség nélkül, alaposan megrágva a falatokat, nehogy az érzékeny bélbolyhok megsérüljenek, amikor a nem kellően felaprított étel csak felületesen összekeveredve a nyállal és az egyéb emésztőnedvekkel, túl szilárdan ér a bélcsatornába, felsértve azt. Csönd van, a tévé kilőve, strandlabda méretű, rózsaszínű hungarocell golyókkal labdázunk képzeletben, néha összenézünk, meg ilyenek.

Különleges szerencse, amikor a hidegfront a közös szabadnapunkra esik, mert ilyenkor képtelen vagyok koncentrálni, egész nap csak keringek az amúgy nem túl nagy lakásban, vagy fekszem, de ha egyedül vagyok, ne adj´ isten, dolgoznom kell, akkor számtalan embert szerencsétlenné teszek telefonon és/vagy személyes beszélgetés útján, mielőtt lemenne a nap.

A legjobban talán Erzsit és Bélát viseli meg az időjárás-változás, hiába próbálom felhívni a figyelmüket az előnyeire: a tiszta levegőre és a nedvesen csillogó háztetőkre, ők csak ülnek a konvektoron, háttal az egésznek, és lapozgatják a Magyar Esküvőt.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.