Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. június 26.

Egotrip

Magyar Narancs, IX. évf. 26. szám, 1997. június 26.

Magyar Narancs, IX. évf. 26. szám, 1997. június 26.

Hidegfront van, Erzsi és Béla a konvektoron ülnek a Magyar Esküvőt lapozgatva, és vacognak, míg Iim rájuk nem terít egy sálat, odakint jégeső, legalábbis valami olyasmi, kopog az üvegen és kicakkozza a futóbab levelét, míg én fekszem a földön a virágládák előtt, bután bámulva a fentebb vázoltakat. Csipetnyi sikerélmény, az eddig estikének hitt hajnalka futni kezdett, már elérte az erkély rácsának tetejét. Iim kimegy a konyhába, hogy fokhagymás tejbe áztassa a pulykamellszeleteket, aztán visszajön, és az ágy végébe kucorodik. A tévében A homok titkai turbó megy, de az elektronikus médium és az időjárás közös kudarcaként csupán hallható, mivel a képernyőt hegyesszögben súroló napsugarak kioltják a látványt, ám így is élvezetes képet nyerhetünk, hogyan képzelik a magyar szinkronszínészek egy brazil tengerparti halászfalu lakóinak veszekedését.

Jégeső és napsütés, veri a hörcsög a feleségét, aztán már csak nap, ahogy bénán lemegy a szemközti ház mögé, kiharapva egy darabot az egyébként is hiányos tetőgerincből. Nagy béke van, lemegyek én is paprikáért és paradicsomért, aztán eszünk, minden sietség nélkül, alaposan megrágva a falatokat, nehogy az érzékeny bélbolyhok megsérüljenek, amikor a nem kellően felaprított étel csak felületesen összekeveredve a nyállal és az egyéb emésztőnedvekkel, túl szilárdan ér a bélcsatornába, felsértve azt. Csönd van, a tévé kilőve, strandlabda méretű, rózsaszínű hungarocell golyókkal labdázunk képzeletben, néha összenézünk, meg ilyenek.

Különleges szerencse, amikor a hidegfront a közös szabadnapunkra esik, mert ilyenkor képtelen vagyok koncentrálni, egész nap csak keringek az amúgy nem túl nagy lakásban, vagy fekszem, de ha egyedül vagyok, ne adj´ isten, dolgoznom kell, akkor számtalan embert szerencsétlenné teszek telefonon és/vagy személyes beszélgetés útján, mielőtt lemenne a nap.

A legjobban talán Erzsit és Bélát viseli meg az időjárás-változás, hiába próbálom felhívni a figyelmüket az előnyeire: a tiszta levegőre és a nedvesen csillogó háztetőkre, ők csak ülnek a konvektoron, háttal az egésznek, és lapozgatják a Magyar Esküvőt.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.