Jelentés a Kafkai Akadémiának
"Tenis Circus, Tenis Mucus, nézlek én" jelig.
Tisztelt Kafkai Akadémia, nem akadékoskodni akarok, és egyáltalán nem is jelentkeznék, ha Matek Felfedezéseim tárgyában a Wittgensteini META (Matematikai Es Tudományos Akadémia, g.g.g. global kukacafenekben.husom - a szerző megj. Hungary Sommásan ill. kis hibával sonkásan, THE HAM) nem bizonyult volna oly válaszkötelezetlennek, meggyőzvén engem arról, hogy a szavak azért vannak, hogy legyen miket mondanunk egymásnak, bár ezt Kar. Glob. Frigy. nyomán - "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" - magam már átalakítottam, "nem mondhatom el senkinek, elmondalak hát mindennek", szerző neve: Én; glob. En v. On, valamint mert Kafka Úr és Wittgenstein úr nem mint óraadó tanárnak Szegedtől Makó, de mint a g. ovezeti tertol glob. globus, Jerusalem, egymástól távol van, csillagtávol, viszont igaz, meglátásaim (felfedezések, ld.) szerint, a csillagok mindig csillagtávol vannak egymástól, de a felhők sosem felhőtlenek, valamint, Kafka Uram, az Ön Akadémiájának szellemében mondhatom, "ismertetek volna ti engem csak valaha is, most nem ismernétek rám", de valaki azt mondhatná, ez mind csak reklám, igen, nem Ady Költő és Ottlik Prózaíró tételét akarom megdönteni, úgymint ürgeöntés nem felhőtlen csillagfénynél, nem ily létszakmát nem gyakorlok, túlsúlyos vagyok hozzá, ellenben "Jasznaja (Poljuska)" jeligére, "Létvét Nyikk Tdolsztdoj" honlapján, bár a létet ott már se elvéteni, se eltalálni nem lehet (haha, fölfedezésem), igen, a felhők felhőzni akarják a csillagokat, irigyelvén távolságaikat, nekem meg a szomszéd falu is TÉNYLEG messze van, mint Kafka Úr nagybátyja mondta, én ezt hasonlatnak és marha jó viccnek értettem (paródia, prizma, parizer, paradigma, para, eleve pardon), de ma már látom, felhőtlen felhők alatt is nulla az esélye, hogy akár a legjobb lovon, ld. létszakma, erőteljében lévő emberfia legény-leány átérhessen oda, én már a Fehérvári út vasúti hídjáig se megyek el, amerre egykor a bécsi vonat ment (ma is megy, csak én tolatómozdonyokat fogok ki mindig, hiába, Ausztria a Feh. útról még mindig más, és egyebünnét is, és az lesz, az van, hogy már a hídhoz se járok ki, borböjt, sásböjt, társböjt-emberböjt, és csak a g. lóbál időjárással foglalkozom, mindig valami mást lóbál, doveri kompot, kürtőn át családi fotót, szövetségi vasutak darabjait, csak a globállal foglalkozom, nem a partikulárissal, ld. e hon és Österreich, haha, csak mi vagyunk épp öster, keletibb, nem foglalkozom, Kafka-úrian inkább prágai, frankfurti, koppenhágai, bécsi, veronai, milánói vagyok, egyszer versenyt rendeztünk, debreceni, hm, az még bejött, makaróni, szelet, virsli, sonka, Kassa, dalmáciai, ah, régi jó nyaralások, áldottan az átkosban, hát én ezt az átkosozást is hagyom, tisztelt Akadémia, helyzetemet, remélem, pontosan meghatározom lassan, és még a következő felfedezések lesznek: Szüszifosz Epe- és Veseköve, hogy ahogy én a lakásból (borböjt, elgépeltem az imént, nem sásböjt, hanem sárböjt) ki nem mozdulok lehetőleg, és évig megint csak rossz bort ittam, hogy adandó pillanatban leszokhassak róla, Szüszifosz is magában alakított ki belső követ, hogy egyrészt ne ki-ki szeme láttára, globál mintegy, kelljen nyomnia, közröhejre, mintha a szomszéd faluba indulna, hanem magában forgathassa (a követ), először is megállapíthassa, miféle kő, bensője vezérelhesse így, a követ remélhetőleg egyszer kinyomhassa, de ha bél, ha tüdő, ha gyomor, ha epe, ha vese, ha prosztata jegyű a kő, mindenképp magához koptathassa, idomíthassa, de erről majd Dublinnál, Beckett, Godot idomítottjai, Dublinban, tisztelt Akadémia, 1999 őszén nekem a szomszéd dalu falu (Dublin, Bécs) annyira csillagtávol felhőtlenségbe került, hogy többé nem is repültem, volt egy ló, azt kellett volna megtenni, erről legközelebb, fel nem tettem a sapkám se, esőben, így mentem, mint a fotón vagyok látható, háromszor 1,75 dl bort ittam három dublini városrészben, az itthonról vitt vodkám fogyott lassan, a 15 ír celziusz fokra lehűtött (háziak! kiknek köve voltam én, igaz, nem drágán) szobában, nem más ez, egyszerű reklám, tisztelt Akadémia, az ÖRDÖGLAKAT ANGYALHINTA c. megjelenendő kötetemhez, melyben ilyenek lesznek, Hérit (Herakleitosz), Wittit (Wittgenstein), Kantot (biciklin), Szüszit is lerajzoltam, "Szüszi, ugye, a kő nem szűzi" felkiáltást itt pótlok; a kör körbeérhetetlenségéről metamatek felfedezést tettem, ha a kör olyan, mint egy napunk, már reggel az esti berúgáson gondolkodnak sokan, vagy máson, sásböjt sárböjt, társböjt nyista, hagymáson vagy máson, egy mondásom; hányszor járjuk végig a napot? tisztelt Akadémia? egyszer csak az lesz, hogy nem zárul össze a kör, mit tudom én, 365 (366, na tessék) szorozva 40-50-60 évvel, a Kosztolányinak a 60 sem lett meg, szegénykének, egy nap csak nem ért össze körjárás során, hát ezért én még a hídhoz sem indulok el, itthon írom (és legközelebb folytatom) ezt, tisztelt Kafkai Akadémia! és most megyek, nézem a Tenisz Circust.
(Folyt. köv.)
