Ilyen szó nincs. De amit jelöl, az sincs. Kész a harmónia. Szinte minden médium biztos eszköze ez az eljárási mód. Snitt.
Rövid ital, bor, már sör is. Utazás, lóverseny. Érintkezések. Bekapcsolt telefon. Beszélgetés. Mind a lemondótrópiai listán. Még (jó?) jó a posta - felháborít, hogy szombaton nincs - , de az igazi jó a szombat és a vasárnap, mikor posta eleve nincs. Snitt.
Ottlikék. Ottliknétól számos alapmondásom származik. Például: gyorsan, gyorsan szabadfoglalkozásúnak lenni (1970 körül). Nem lehet ezt sokáig. Mely igaz lett. De feleségemnek se akartam - gúnymosoly nélkül - elhinni: "Amíg hagynak titeket keresniÉ" (Írókat etc.) Vagy K. Rezső, szerkesztőm: "Ne hidd, hogy az van, hogy te ennyit megjelenszÉ Ez csak így van meg." Igaz is, nem is. Sokat jelenek meg ma, szabadabban, mint 1989 előtt, és nagyon jó levelezni szerkesztőimmel, főszerkesztőimmel. Keresni viszont nem lehet. Snitt.
Nézem a balti-tengeri filmet. A tévézés az, amit mindenek elmaradása mellett (az evés is elmaradt! húszféle régi kedvencemet nézem szánakozó mosollyal a piacon: "nekem nem kell"), ha földrajzi filmekről és (ritkán) sportadásokról van szó, a lemondótrópia megenged. (Ld. Németh László, kb.: "A tárlatnézés az egyetlen társasöröm, amit a hipertónia megenged." Ottlikék nem szerették Németh Lászlót, jó, ám becsültek többeket, akiket én nem teszek olyan magasra. Ez így hullámzik.) Snitt.
Nézem a balti tévét. Sch.-H. hercegnője festőnő lett. Magas német arisztokrata, volt cárok rokona. Naná, modernista tárlat Pétervárott. (A város évfordulóünnepéről láttam, szintén német tévén: tök patyomkin lesz, és a lakosság nem juthat az ünnep közelébe; megjegyzem, a Queen Mary 2 befut Hamburgba, nagy felhajtás, Frankfurtból mennek buszokkal bámulniÉ de nagy a csalódás, nagy a megértés is!!! terrorveszély miatt csak messziről csodálható a hipcsi hajóÉ melyen 1600-tól 30 000 euróig terjed a kéthetes út ára. HátÉ) Piros képek főleg, hercegnői absztraktok, jó nívó. Ez a történelem! Szegény (nálunk nem ismert) jó-festő-öngyilkos-szép-ember-negyven-éves-nagycsaládos arisztokrata De Sta‘l, ő jobb festő, de családja a "forradalom" elől elmenekült, elhullt, maga maradt a 195 centis óriás stb., igaz, Antibes-ban ugrott ki az ablakon, Ottlik halászpetárjának nagyon is eleven menedéke volt e St. Tropez-közel hely. A hercegnő az első modernista tárlat Pétervárott. Snitt.
Elürülő dán szigetecskék. Lelkes postás, akár egy levelet, két folyóiratot is hajón kivisz. Egek, de jó volt Dánia 1989-ben. Elit repcsi, 60 euróért, a legjobb hotel. 1997 óta érzem döbbenetesen, mekkora a mater.-lecsúszás. De, feleségem, azt mondja: ő örül, hogy esőben fedél van a feje fölött. A duisburgi dús tornádó láttán, én: egy szemlélet. Én is örülök, hogy még megvehetném a piacon aÉ. Nagyon sokan már nem. Nyugdíjam, írtam, összességében 220 euró. 66 éves vagyok, 1993-ban láttam (tévén) az első epsomi derbyt. (A magyar lóközvetítést továbbra sem nézem.) Ottlik 78 évesen halt meg. Még van 12-13 évemÉ, de ő sokat betegeskedett. Hülyeség, Kosztolányi 51 volt. Snitt.
Hát igen, Magyarország ilyen: beletartozik az ahány házÉ annyi szokásÉ elmélet körébe. Nálunk hármasbefutót játszanak übtre (orr-száj). Na ja, viszonylag sok pénzt elvernek ilyenre. Megjegyzem, én nem kapok napi két vízszerelésért 100-100 eurót itt, nem is unikumozok bisztrókban, de megértem, a bőség jelei bőséget takarnak (ma). Ma nincs megjátszás ilyképp. Snitt.
De az talán nagy blöff, hogy kiszámították: 27-szerese hazánkban a magas jövedelműek stb. (keresetűek, honoráltságúak) átlaga a szegényekének. Inkább tetszik nekem a németországi 240-es szorzószám. ("Hogyan érezhetnének együtt azok a menedzserek, akik 240-szer annyit keresnek, mint a jónép, a jónéppel?") A német film az Északnyugat-Dunántúlról (szép volt!, ill. elég jól meg volt csinálva, és Győr, Kőszeg, Sopron, Szombathely, Pannonhalma, Sümeg stb. így: szépÉ tán amúgy is) mindent mutatott, kontrasztozott bécshű és magyar szabadság-gazdaság-hű főurakatÉ etc. - de a bakik ott jöttek, ahol a Fertő tó halásza azt dünnyögte: "A rendszerváltás óta minden csak rosszabb lett", és a kosárfonó F. bácsi a napi alig 1000 forintos keresményét benyögte szegény. Jó, hát azért megélünk, kijövünk valahogy mindig, mondta a közértpénztárosnő, ahogy kijöttem a boltból. Emlékszem, régen a Kossuth Kiadó járatos lektora, jóakaróm, segítőm azt mondta: "A pártkp. szerint, ha írók-fordítók több honoráriumot kapnának, a napi 14 óra helyett 19 órát dolgoznának." Natesséksnitt.
Bírom a Dillingen-Szingapúr várospárost, a gyerekek (magas osztályú gimikből) csetelnek, DVD-ket csinálnak, mit tudom én, a maguk életéről. Dillingen egy kisváros a Saar-vidéken. De ott a leányzó 17 évesen már saját lakásban él a barátjával, tetszőleges mennyiségű a cigi, a sör, a diszkó stb., és van gótikus dóm. Szingapúr a világ legtisztább, leggazdagabb milliós városa, de a gyerekek a magas gimiből általában nörsszel, tizenöt szobás családi tömeglakásban etc. élnek, cigi nincs, jönnek Dillingenbe, a sört és a diszkót alig várják, a cigaretta ellen harcolni fognak! Snitt.
Magyarországon nemcsak a hármasbefutó a (beteges! provinciális) szokás (győztesre annyit tesz fel az ország, I. helyezettre meg mint egy londoni maláj negyed hatodik fogadóirodáján a Jupunszjám Fecsur). Na, hagyjuk (kb. 25-30 font). Röhej, ha már diszkó és sör, amit olvasok. Miközben a teljes meztelenkedésre és tetovára van rászoktatva, bulvársajtóval és valóvilágossággal tovább alakítva, habkoronásan, a világ, a szabad ég alatt kefélőket (gondolom, a csók minden fajtáját gyakorlókat) börtönökre büntetik fejlett országokban. Az rendben (az se rendben), hogy Fischer nagymestert állítólag (nem nyíltszíni kefélés, hanem szerb sakkszimpátia miatt), ha jól értem, őrizetbe vették. Vegyük egyedi esetnek, múló tünet. De hogy börtön a sarki-parki Guttmannért? Snitt.
Eleve: a gyerekpornó, a gyerekölés stb. - ráébreszti a "felelősöket", hogy nemzetközi kartotékrendszer kéne. Ilyenre csak legyintsünk. A kerékpárversenyeknek arra a hatósági megfertőzésére is, hogy egyszer elkapdossák a doppingolókat, másszor közlik, tudnak a dologról, de még nem tudják kimutatniÉ harmadjára (végső soron) öngyilkosságba kergetik valakik Pantanit, akiÉ Hagyjuk, mégis nézem a Tourt. Snitt.
Mégis, lemondótrópiám ellenére (zutty az utazásnak is! mindennek vége, kiirtottam, ami csak eltér életem egyhangjától! Így Bécsben nem vagyok hajlandó egy villamosfogantyút megmarkolni, ha "érte" keltem hajnalban, s a virsli, a napi sajtó, a jó kis bor v. sör a pályaudvaron nem kárpótol az utazás, a vonat - számomra - elviselhetetlen körülményeiért; "szállítottak volna téged, öcsi, a gulágra!" hallom - jó, nem mondhatok mást, csak a magam igazát, s az se biztos, hogy ez az "igazság"), lemondótrópia ide vagy oda, szép volt Neuss, a kisváros Düsseldorf mellett, szépek a kölni kapuk és templomok, a Severin utca a Severin- templommal, a kapu felett a Szpérómra, első verebemre, akkoriban friss halott, emlékeztető kőmadárral, melyre épp egy veréb ült oda, tiszteletlenül. Snitt.
S van szép a Tourban is, bár német adón nézem, s annyit beszélnek haza, melléÉ Jó, ilyen alapon semmit se nézhetnék, nem csinálhatnék. De, befejezésül, láttam hangulatos, magányos estémen, már Totyi verebem is lepihent, egy filmet a Bodeni-tó bajairól. Hogy agyon-beépítik, meg minden. Átélem a környezetvédők és műemlékesek bánatát, de egy másfél szobát elfogadnék egy "ottani panelben", tóra nézőt. Igaz, úgyse utaznék oda. Snitt.
S ezt se feledjük: "Csak az lehetek, ami nem az enyém!" Például: egy rendesen igazgatódó világ helyett az ál-megfigyelések.
