Magánvalóság

  • Kálmán C. György
  • 2006. június 22.

Egotrip

Porcelánbolt

A porcelánboltok kínálata ritkán felel meg a kifinomultabb (vagy akár csak jobb) ízlésnek, lassú a készlet forgása, ezért a legtöbb cikk igencsak poros már. Az eladó olykor előveszi a tollseprűt, várja, hogy karácsony előtt, Mária-, Katalin- vagy János-nap környékén beessen egy-egy idősebb vevő, akinek éppen az a kardját mustráló huszár vagy hattyúnyakkal évődő bajadér kell a selyempapírba becsomagolt bonbon mellé, amelyik már negyven éve áll a kirakatban (figyeljünk a műtárgyak alig leplezett erotikus konnotációira). Végtére is, ez a kínálat teljesen megfelelő, új modellekre nincs is igény.

A boltosok persze azt csinálnak, amit akarnak, de azért az egyszerű járókelő képzeletén csak átfut (átballag) az a közmondásos elefánt, amely alapos átrendezést, készletfrissítést, üzletpolitikai váltást tudna kikényszeríteni néhány (voltaképpen: bármilyen) mozdulattal. Hogy e tevékenység mennyire volna rokonszenves, s hogy maga az állat mennyire volna jó szagú, szobatiszta, ápolt és kezes, az sokadlagos szemponttá válna ekkor. Még az is igen valószínű, hogy a történet vége a szakképzett ápolók beavatkozását hozná, altatást, sőt lekötözést - de hiszen nem is számol senki azzal, hogy az elefánt hosszabb távra rendezkedne be a fent nevezett üzlethelyiségben.

Midőn a dúlás közepette a segítőkész szomszédok és a fontoskodó rendőrök igyekeznek megnyugtatni a tulajdonost, hogy hiszen csupa régi vacak törik ripityára, és hogy a bolt bútorzatáért sem kár, sőt amúgy is profilt kellene váltani, lassan már senkitől nem kap hitelt - akkor a rémült kereskedő nem szűnik bizonygatni, hogy a reformok már igenis megkezdődtek, folynak, már meg is történtek; hogy ami itt veszendőbe megy, az mind echte sápadt Alt-Wien porcelán. Hogy ami történik, az méltánytalanság, tragédia, helyrehozhatatlan pusztítás. Hogy ő már negyven éve csinálja ugyanazt, ne magyarázzon neki senki, ismeri a dörgést, eddig is jól elvezette a boltot.

Már-már megsajnáljuk.

Lehet, hogy a boltos kedves, bogaras öregúr; de az is lehet, hogy kigyúrt nyakú analfabéta tartja fönn az üzletet, pénzmosási célzattal. Akárhogy is: üdvösnek vélheti az egyszerű járókelő, akinek most a képzeletében időzünk, hogy így alakulnak a dolgok. Mert - tör rá az egyszerű járókelőre a gyanú - ez a kereskedő csakis azt tudja, csakis ahhoz ért, amit régóta megszokott, a reform, amiről kétségbeesve hablatyol, sehol sincs, nem is lesz; egy jól irányzott természeti csapás, mint a vándorcirkusztól elbitangolt afrikai (vagy indiai?) növényevő emlős, jótékony hatással lesz - ha az aktuális üzletmenetre nem is, a későbbi változásokra, termékkínálatra és hitelképességre feltétlenül.

Az egyszerű járókelő képzelete, mi tagadás, idáig terjed, de eszébe (ahová most beleköltöztünk) juthat még néhány egyáltalán nem, alig, vagy eléggé rokonszenves szereplője a jelennek és közelmúltnak. Hegyi Árpád Jutocsa, Molnár Lajos, Magyar Bálint és mások. Megannyi elefánt. Szörnyű, amit csinálnak, ahogyan csinálják, bárkinek a lábára lépnek, törnek és zúznak. Nemigen érdekli őket, hogy vannak polcok, meg magasabb és még magasabb polcok - komoran végzik munkájukat, melyet a szólásmondás rájuk ruházott.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”