Magánvalóság

  • Kálmán C. György
  • 2006. június 22.

Egotrip

Porcelánbolt

A porcelánboltok kínálata ritkán felel meg a kifinomultabb (vagy akár csak jobb) ízlésnek, lassú a készlet forgása, ezért a legtöbb cikk igencsak poros már. Az eladó olykor előveszi a tollseprűt, várja, hogy karácsony előtt, Mária-, Katalin- vagy János-nap környékén beessen egy-egy idősebb vevő, akinek éppen az a kardját mustráló huszár vagy hattyúnyakkal évődő bajadér kell a selyempapírba becsomagolt bonbon mellé, amelyik már negyven éve áll a kirakatban (figyeljünk a műtárgyak alig leplezett erotikus konnotációira). Végtére is, ez a kínálat teljesen megfelelő, új modellekre nincs is igény.

A boltosok persze azt csinálnak, amit akarnak, de azért az egyszerű járókelő képzeletén csak átfut (átballag) az a közmondásos elefánt, amely alapos átrendezést, készletfrissítést, üzletpolitikai váltást tudna kikényszeríteni néhány (voltaképpen: bármilyen) mozdulattal. Hogy e tevékenység mennyire volna rokonszenves, s hogy maga az állat mennyire volna jó szagú, szobatiszta, ápolt és kezes, az sokadlagos szemponttá válna ekkor. Még az is igen valószínű, hogy a történet vége a szakképzett ápolók beavatkozását hozná, altatást, sőt lekötözést - de hiszen nem is számol senki azzal, hogy az elefánt hosszabb távra rendezkedne be a fent nevezett üzlethelyiségben.

Midőn a dúlás közepette a segítőkész szomszédok és a fontoskodó rendőrök igyekeznek megnyugtatni a tulajdonost, hogy hiszen csupa régi vacak törik ripityára, és hogy a bolt bútorzatáért sem kár, sőt amúgy is profilt kellene váltani, lassan már senkitől nem kap hitelt - akkor a rémült kereskedő nem szűnik bizonygatni, hogy a reformok már igenis megkezdődtek, folynak, már meg is történtek; hogy ami itt veszendőbe megy, az mind echte sápadt Alt-Wien porcelán. Hogy ami történik, az méltánytalanság, tragédia, helyrehozhatatlan pusztítás. Hogy ő már negyven éve csinálja ugyanazt, ne magyarázzon neki senki, ismeri a dörgést, eddig is jól elvezette a boltot.

Már-már megsajnáljuk.

Lehet, hogy a boltos kedves, bogaras öregúr; de az is lehet, hogy kigyúrt nyakú analfabéta tartja fönn az üzletet, pénzmosási célzattal. Akárhogy is: üdvösnek vélheti az egyszerű járókelő, akinek most a képzeletében időzünk, hogy így alakulnak a dolgok. Mert - tör rá az egyszerű járókelőre a gyanú - ez a kereskedő csakis azt tudja, csakis ahhoz ért, amit régóta megszokott, a reform, amiről kétségbeesve hablatyol, sehol sincs, nem is lesz; egy jól irányzott természeti csapás, mint a vándorcirkusztól elbitangolt afrikai (vagy indiai?) növényevő emlős, jótékony hatással lesz - ha az aktuális üzletmenetre nem is, a későbbi változásokra, termékkínálatra és hitelképességre feltétlenül.

Az egyszerű járókelő képzelete, mi tagadás, idáig terjed, de eszébe (ahová most beleköltöztünk) juthat még néhány egyáltalán nem, alig, vagy eléggé rokonszenves szereplője a jelennek és közelmúltnak. Hegyi Árpád Jutocsa, Molnár Lajos, Magyar Bálint és mások. Megannyi elefánt. Szörnyű, amit csinálnak, ahogyan csinálják, bárkinek a lábára lépnek, törnek és zúznak. Nemigen érdekli őket, hogy vannak polcok, meg magasabb és még magasabb polcok - komoran végzik munkájukat, melyet a szólásmondás rájuk ruházott.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.