Mélyi József: Pálya a magasban

Éhesek és brahisták

Egotrip

„A történelem nem ismétli önmagát, de rímel.”  (Mark Twain)   

Nagyon hideg volt a játékok idején, és nemcsak a mínusz 18 fokos hőmérséklettel gyűlt meg a versenyzők baja, de ehhez még helyenként erős szél is társult. „A norvégeknek ez az idő, meg a jeges hó természetesen konveniált, az ilyesmihez ők már otthon hozzá vannak szokva, nem is szólva technikájuk tökéletességéről és tréningjük alaposságáról” – írta Chamonix-ból küldött beszámolójában a Sporthírlap tudósítója.

A legnehezebb versenyre, az 50 kilométeres sífutásra a Mont Blanc „hófödte oldalán” 1924. január 30-án került sor, s a téli olimpiák történetében először magyar versenyző, Németh Ferenc is rajthoz állt. Nagyon nehezen indult. Először is a 34 versenyző hiába érkezett meg már fél nyolcra a rajthoz, a versenybírók csak egy órával később kezdtek el szállingózni. Másodsorban problémát okozott a megfelelő ruházat megválasztása. Németh úgy döntött, hogy a csikorgó fagy ellenére flanelingben indul, „abban a hiszemben, hogy később enged a hideg”, s majd úgyis kimelegszik. 1800 méteres magasságban – ahová a pálya elején fel kellett kapaszkodni – azonban metsző szél fogadta, s hiába haladt az élmezőnyben, mindkét karja teljesen elzsibbadt. „Amikor áthaladt a csúcson, betért a csúcs alatt levő menedékkunyhóba, ahol a francia katonák háromnegyed óráig masszírozták, csak így tudott továbbindulni.” Mindezen nehézségek azonban eltörpültek az étkezés problémái mellett. A rendezők 8–10 kilométerenként állítottak fel standokat, ahol banánnal, datolyával, naranccsal kínálták a versenyzőket. A magyarok azonban csak a 25. kilométernél várták Némethet, akin addigra annyira úrrá lett az éhség, hogy a többiek által eldobált banándarabokat és narancshéjakat is megette.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.