Mélyi József: Pálya a magasban

Éhesek és brahisták

Egotrip

„A történelem nem ismétli önmagát, de rímel.”  (Mark Twain)   

Nagyon hideg volt a játékok idején, és nemcsak a mínusz 18 fokos hőmérséklettel gyűlt meg a versenyzők baja, de ehhez még helyenként erős szél is társult. „A norvégeknek ez az idő, meg a jeges hó természetesen konveniált, az ilyesmihez ők már otthon hozzá vannak szokva, nem is szólva technikájuk tökéletességéről és tréningjük alaposságáról” – írta Chamonix-ból küldött beszámolójában a Sporthírlap tudósítója.

A legnehezebb versenyre, az 50 kilométeres sífutásra a Mont Blanc „hófödte oldalán” 1924. január 30-án került sor, s a téli olimpiák történetében először magyar versenyző, Németh Ferenc is rajthoz állt. Nagyon nehezen indult. Először is a 34 versenyző hiába érkezett meg már fél nyolcra a rajthoz, a versenybírók csak egy órával később kezdtek el szállingózni. Másodsorban problémát okozott a megfelelő ruházat megválasztása. Németh úgy döntött, hogy a csikorgó fagy ellenére flanelingben indul, „abban a hiszemben, hogy később enged a hideg”, s majd úgyis kimelegszik. 1800 méteres magasságban – ahová a pálya elején fel kellett kapaszkodni – azonban metsző szél fogadta, s hiába haladt az élmezőnyben, mindkét karja teljesen elzsibbadt. „Amikor áthaladt a csúcson, betért a csúcs alatt levő menedékkunyhóba, ahol a francia katonák háromnegyed óráig masszírozták, csak így tudott továbbindulni.” Mindezen nehézségek azonban eltörpültek az étkezés problémái mellett. A rendezők 8–10 kilométerenként állítottak fel standokat, ahol banánnal, datolyával, naranccsal kínálták a versenyzőket. A magyarok azonban csak a 25. kilométernél várták Némethet, akin addigra annyira úrrá lett az éhség, hogy a többiek által eldobált banándarabokat és narancshéjakat is megette.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.