Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Egotrip

J mint jelszó (A futball ábécéje)

Jelszó nélkül nincs jegyzőkönyv, jegyzőkönyv nélkül nincs meccs, meccs nélkül nincs élet.

Az életbe jelszóval lehet belépni.

A jelszót csak az intéző ismeri, ezzel lép be az ifába (nem teherautó, „integrált futball alkalmazás”), köti le a meccseket, beírja a csapatokat és a lényeg, a meccs előtt jóváhagy – mehet a meccs, nélküle el se kezdődik.

Előfordult, ült a viszonylaton, a csapatkapitány hívta, hol vagy? kezdünk!, K. Dezső (mert persze róla van szó) nyugtatta, mindjárt ott leszek, de a kapitány ideges volt, mi a jelszó?, azt nem mondom meg, gondolta az intéző, ha megmondom, mi szükség rám? De nem mondta, ezt se, ott leszek, és ott volt, csapatok a pályán, játékvezető az öltözőben, na végre, K. Dezső odaült (sose hagyta, hogy beírják, így egyszerűbb), jelszó, kezdődhetett a meccs.

Erről a meccsről nem késett, időben ott volt, hogy még a büfébe is… De a büfé zárva. Mostanában minden valamire (ivásra) való hely bezár, állapította meg nem először, nem utoljára. Ez itt nem is büfé, volt, de kocsma, sőt, bízvást nevezhetjük étteremnek. Biliárd, LED-tévé, előtte pályára néző kerthelyiség. Nem tartották el a csapatok? A környékbeliek? A foci? K. Dezső megosztotta gondolatait a gondnokkal? szertárossal?, aki meg is vigasztalta, van itt kocsma, és a hűtőszekrényre mutatott, milyen sört kérsz? Stefi, Ászok? K. Dezső nem szereti a hideg sört, pálinka van? Az alkalmi kocsmáros benyúlt a hűtőbe, házi, vegyes, K. Dezső nem érdeklődött, helyileg milyen házi, a vegyes is gyanús, de persze kért, majd meccs után lesz még egy, akkor fizetem, beírta a jelszót laptopon (hiszen ezért jött, akár haza is mehet), kezében a felessel (sose kapkodta el) kiment, nézte a pályákat (kicsi, nagy, játszottak kicsik, nagyok, itt mindig játszanak), háttérben a tűzoltótornyot, fent telihold. Itt mindig telihold van, gondolta, és mintha tényleg így lett volna. Kedves pályája volt, bár gólt nem tudott itt rúgni (nem ez a pálya az egyedüli), a tűzoltótoronnyal, teliholddal és a büfével, az előbbiek még megvannak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.