Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Egotrip

J mint jelszó (A futball ábécéje)

Jelszó nélkül nincs jegyzőkönyv, jegyzőkönyv nélkül nincs meccs, meccs nélkül nincs élet.

Az életbe jelszóval lehet belépni.

A jelszót csak az intéző ismeri, ezzel lép be az ifába (nem teherautó, „integrált futball alkalmazás”), köti le a meccseket, beírja a csapatokat és a lényeg, a meccs előtt jóváhagy – mehet a meccs, nélküle el se kezdődik.

Előfordult, ült a viszonylaton, a csapatkapitány hívta, hol vagy? kezdünk!, K. Dezső (mert persze róla van szó) nyugtatta, mindjárt ott leszek, de a kapitány ideges volt, mi a jelszó?, azt nem mondom meg, gondolta az intéző, ha megmondom, mi szükség rám? De nem mondta, ezt se, ott leszek, és ott volt, csapatok a pályán, játékvezető az öltözőben, na végre, K. Dezső odaült (sose hagyta, hogy beírják, így egyszerűbb), jelszó, kezdődhetett a meccs.

Erről a meccsről nem késett, időben ott volt, hogy még a büfébe is… De a büfé zárva. Mostanában minden valamire (ivásra) való hely bezár, állapította meg nem először, nem utoljára. Ez itt nem is büfé, volt, de kocsma, sőt, bízvást nevezhetjük étteremnek. Biliárd, LED-tévé, előtte pályára néző kerthelyiség. Nem tartották el a csapatok? A környékbeliek? A foci? K. Dezső megosztotta gondolatait a gondnokkal? szertárossal?, aki meg is vigasztalta, van itt kocsma, és a hűtőszekrényre mutatott, milyen sört kérsz? Stefi, Ászok? K. Dezső nem szereti a hideg sört, pálinka van? Az alkalmi kocsmáros benyúlt a hűtőbe, házi, vegyes, K. Dezső nem érdeklődött, helyileg milyen házi, a vegyes is gyanús, de persze kért, majd meccs után lesz még egy, akkor fizetem, beírta a jelszót laptopon (hiszen ezért jött, akár haza is mehet), kezében a felessel (sose kapkodta el) kiment, nézte a pályákat (kicsi, nagy, játszottak kicsik, nagyok, itt mindig játszanak), háttérben a tűzoltótornyot, fent telihold. Itt mindig telihold van, gondolta, és mintha tényleg így lett volna. Kedves pályája volt, bár gólt nem tudott itt rúgni (nem ez a pálya az egyedüli), a tűzoltótoronnyal, teliholddal és a büfével, az előbbiek még megvannak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.