Vajda Gergely

Zene hetilapra

Weber, Webern, Webber

Egotrip

A három név három nagyon különböző zeneszerzőt takar, igaz, nevük ugyanonnan ered. A legrövidebb változat a német „szőni”, azaz „weben” igéből jön, amely angolosított formában Webber, esetleg Weaver lett – magyarul: takács.

A címbéli komponisták közül a legtöbben Sir Andrew Lloyd Webbert (szül. 1948), Sydmonton báróját, a londoni West End és a New York-i Broadway híres színházainak musicalszerzőjét ismerhetik. A hétszeres Tony-, háromszoros Grammy-, Oscar- és Golden Globe-díjas alkotó olyan világszerte ismert kedvenceket jegyez, mint a Jézus Krisztus szupersztár (1971), az Evita (1976), a Macskák (1981) vagy Az operaház fantomja (1986). Ami a mozi és a tévé világát illeti – amennyiben a saját musicaljeiből készített filmeket nem számítjuk –, mindössze az 1973-as Odessa ügyirat, valamint az 1971-es Gumshoe (Dilettáns zsaroló) zeneszerzőjeként találunk rá hivatkozást. Utóbbiban a film noir tipikus soundtrackjét hallani, igaz, a főcímzene később, átalakítva a Sunset Boulevard (1993) című musicalben is megjelenik. Az Odessa ügyirat nyitó perceiben John Voight-ot látjuk (Oscar-díjas, leginkább az 1969-es Midnight Cowboyból ismert amerikai színész, Angelina Jolie apja), amint egy karácsonyi kivilágítással díszített utcán vezeti fekete autóját, miközben a rádióból a Christmas Dream című dal szól (szöveg: Tim Rice, Andre Heller). Az álnémet karácsonyi nóta – nyilván a film nácivadász témája miatt is – leginkább egy másik híres musical, a Kabaré dalát, a Tomorrow Belongs to Me-t juttatja az eszünkbe. Webber legambiciózusabb, nem zenés színházi vállalkozása a nagy klasszikusokkal versenyezni kívánó Requiem megírása volt. Az 1985-ben, apja tiszteletére alkotott oratorikus művet – ki tudja, mi okból – eddig mindössze egyszer adták elő teljes egészében; egyetlen slágerszáma, a főleg operaénekesek repertoárján azóta is felbukkanó, eredetileg fiú és női szoprán szólós Pie Jesu.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.