Modern Talking (A purizmus csendje)

  • Nádasdy Ádám
  • 2007. július 19.

Egotrip

A purizmus csendje A Nyugat irodalmi és kulturális folyóirat 1933. évi 17-18. számában Illyés Gyula Pusztulás című írásában számol be arról, hogy Fülep Lajosnál vendégeskedett. Illyés ekkor 31 éves, már ismert költő, világot látott ember (19 és 24 éves kora között Párizsban élt!). Fülep 48 éves, rangos művészettörténész és filozófus, emellett református lelkész egy Pécs melletti faluban. Később, a háború után mindketten a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, Illyésből vezető költő lesz, Fülepből professzor az ELTE-n.

A purizmus csendje

A Nyugat irodalmi és kulturális folyóirat 1933. évi 17-18. számában Illyés Gyula Pusztulás című írásában számol be arról, hogy Fülep Lajosnál vendégeskedett. Illyés ekkor 31 éves, már ismert költő, világot látott ember (19 és 24 éves kora között Párizsban élt!). Fülep 48 éves, rangos művészettörténész és filozófus, emellett református lelkész egy Pécs melletti faluban. Később, a háború után mindketten a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, Illyésből vezető költő lesz, Fülepből professzor az ELTE-n.

Fülep kertjében ülnek, sorra veszik az élet fontos témáit. A mából visszanézve néhány furcsa dolgot gondolnak. Idézem Illyés szövegét, megjegyzéseimet számok jelölik.

ÉMi van a magyar nyelvvel? Olyan egyszerre legyintettünk, jelezve a lemondást, hogy fölnevettünk [1]. Alulról ez a német ék [2], fölülről az a méreg, amit Pest áraszt a magyar nyelv szellemébe [3], mivel végződhetik ez [4]? Ki tud még magyarul? Ki ismeri még a magyar nyelv szellemét, képzeletét [5], külön alkatát, amely jogot ad néki, hogy megmaradjon [6]? Egy-két magyar nyelvtani szabállyal máris idegen nyelvet beszélünk. A nyelv nem a szavakban él, de izomzatában, mely a szavakat rendezi [7]. Szavunk még volna, de fordulatunk, kifejezésünk, amelyben a nyelv csillog, már alig. Igazában ez a nyelv, s ha ezt elveszítjük, felesleges a szavakhoz ragaszkodnunk. Ha minden kifejezésünk úgyis német származék, tehát német szellemiségű, minek fordítjuk magyarra? Használjuk csak eredeti alakjában, a már elterjedteket is fordítsuk vissza németre, az a németeké, joguk van hozzá, ahogy jogászi nyelvünk mondja, loptunk, mikor elsajátítottuk őket. Így legalább látható lesz a folyamat. Lassanként, észrevétlenül szépen megtanulunk németül, ahogy elvégre is százmillió ember beszél, mindenki csak nyer vele [8]. Mert közben úgyis olyan dolgot veszítünk el, amivel már a kutya sem törődik. Nyelvében él a nemzet? Hát akkor már erről az oldalról is halálán van.

Házigazdám [azaz Fülep] azzal szórakozik, hogy rajtakapjon, nem tudok magyarul [9]. Nem kell erőlködnie. Idegen szót már napok óta nem merek kiejteni, vagy ha a szükség rá is visz, eleve bocsánatkérő mosollyal teszem, mintegy idézőjel között [10]. Az idegen szavak után sor kerül az idegenszerű kifejezésekre is [11]. Itt már elvesztem lábam alól a talajt és percekig hallgatok, mielőtt szólni mernék. Érzem, hogy botladozik, hogy küzd a gondolat, míg az agyból a nyelvre ér, mintha e villanásnyi idő alatt évszázadok útját kellene megfutnia. ' fölényesen mosolyog. Élvezi, hogy igaza van.

Visszaadom a kölcsönt, s én is figyelem az ő szavait. Persze ő a mester, ő se tud magyarul, s még fölényesebben mosolyog. Elfelejtettük az anyanyelvünket - mondja diadallal. - Magyarországon senki sem tud már magyarul. Úgy beszélgetünk, mintha párbajoznánk, s a hibák után szeretnénk megállapítani a szabályokat, mert csak a hibákat élezzük. De érezzük-e valamennyit [12]? Lassanként belefáradunk, és tehetetlenül, némán, izzadva ülünk a kertben, mint a némaságra varázsoltak; szájjal-kézzel az ivást utánozva tudatom, hogy szomjuhozom. Elneveti magát, de egyszerre még a nevetése is megtörik, hátha még ezt a széles hahaházást is a németektől vettük át [13]?

[1] Evidenciának tekintik, hogy a magyar nyelvvel baj van. De mi? Hiszen a 30-as években Móricz, Kosztolányi, Szerb, Radnóti, József Attila, Halász Gábor, Karinthy kezében kitűnően működött a nyelv. Miért a lemondó legyintés?

[2] A német ék, alulról. A magyar nyelvterületen rengeteg német anyanyelvű élt, akik tudtak magyarul, de nyelvhasználatuk gyakran németes volt. Távolról sem valami művelt, felső réteget képviseltek: főleg sváb parasztok meg városi kispolgárok-kézművesek-szakmunkások voltak. Az valóban nyomot hagy egy nyelven, ha sokan használják második nyelvként (pl. az angol Írországban vagy Indiában); ám az eredeti, anyanyelvi beszédközösséget ez általában kevéssé befolyásolja. És ha igen, miért baj az?

[3] A méreg, amit Pest áraszt. - Nem tudom, mi lenne erre példa (ami nem germanizmus, de azt már elintéztük). A cigaretta-cigi típusú rövidítések? A szleng (korabeli nevén argó), pl. kitoltak velem? Ez méreg? Ha a legnagyobb magyar nyelvű város, Pest mérget áraszt a magyar nyelv szellemébe, akkor a magyar nyelv szelleme nyilván másutt lakik. Hol?

[4] Figyeljük meg Illyésék általános pesszimizmusát (később is: "a kutya sem törődik", "halálán van"). Utódaik - vélték - egy elkorcsosult nyelven fognak beszélni-írni, melyet ráadásul nem is tudnak. Nem így lett: az őutánuk megszólaló nemzedék remekül tudott és tud magyarul: Pilinszky, Bibó, Petri, Antall József, Tamás Gáspár Miklós nyelvhasználata szerintem megfelelő.

[5] Ha valaki, hát ők ketten tudtak magyarul. Mégis úgy tűnik, számukra a nyelv(tudás) valamiféle ideál volt, egy tiszta, elvont esszencia (mint kereszténynek a bűntelenség), amit igazán senki sem valósíthat meg. Az ilyen gondolkodást purizmusnak nevezzük (latin purus 'tiszta'): ez azt mondja, hogy a használati értéknél előbbre való a tisztaság (amely lehet logikai vagy eredetbeli). Hiába szép vagy okos vagy praktikus valami (vagy valaki), ez mind másodlagos ahhoz képest, hogy miből van, mi indokolja, honnan jön?

[6] Úgy véli: egy nyelv fönnmaradásához a jogot az adja, ha erősen különbözik másoktól ("külön alkata" van). Tévedés. A holland nagyon hasonlít a németre, a szlovák a csehre, még sincs kevesebb joguk a megmaradásra, mint a (környezetétől valóban elütő) magyarnak. A megmaradásnak vagy kihalásnak nincs köze az illető nyelv szerkezetéhez.

[7] Teljesen igaz. De akkor alább miért van gondja az idegen szavakkal?

[8] Keserű iróniával mondja ezt, és persze mára a német veszély rég elmúlt - talán túlzottan is. Néha azt gondolom, bárcsak jobban tudnánk itten németül...

[9] Megint. Mit értenek magyartudáson? A tőrőlmetszett, idegen hatástól mentes falusi analfabéta-magyarságot? Annak is megvan a szépsége - de két értelmiségi miért akarná azt utánozni? Ráadásul ezer év Európa után hogy lehetne idegen hatástól mentes bárki és bármi?

[10] A purizmus velejárója a fóbiás félelem az idegentől, a szennyezőtől. Mint aki minden csók után fogat mos.

[11] Ködös az egész. Mi az "idegen"? Odáig mentek a purizmusban, hogy minden idegen(szerű) elemet kerülni akartak? Ez lehetetlen, mint azt Illyés szövegében a párbaj, évszázad, varázs, hiba, néma bizonyítja. Vagy talán ők mondják meg, mi az idegen?

[12] Ezek szerint vannak olyan hibák, amelyeket egy Illyés-Fülep-duó nem érez. Akkor mitől hibák? Ki dönti ezt el, ha ők ketten nem tudják? A mérce ismét a metafizikai értelemben vett "magyarság". Ez talán azonos az ősiséggel - de akkor megint visszakerülünk az Urálba!

[13] Díjazzuk az öniróniát. The rest is silence.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.