Nádasdy Ádám: Modern Talking

  • 2002. március 28.

Egotrip

Komka Péter olvasónk azt kérdezi: "létezik-e olyan magyar szó (avagy: mennyire létjogosult, mennyire "hágja át" saját szabályait a nyelv), hogy látszódik?" Majd így érvel: "Ha netán lát+sz[ik]+ódik lenne a szerkezete, az azért problémás, mert a lát+sz[ik] már passzivizálódott, elvesztette a tárgyát. És (minden reményem szerint) tárgyatlan igék már nem képesek újra passzivizálódni (pl. -ódik-kal)."

Látszódik

Komka Péter olvasónk azt kérdezi: "létezik-e olyan magyar szó (avagy: mennyire létjogosult, mennyire "hágja át" saját szabályait a nyelv), hogy látszódik?" Majd így érvel: "Ha netán lát+sz[ik]+ódik lenne a szerkezete, az azért problémás, mert a lát+sz[ik] már passzivizálódott, elvesztette a tárgyát. És (minden reményem szerint) tárgyatlan igék már nem képesek újra passzivizálódni (pl. -ódik-kal)."

A látszódik természetesen létezik (hiszen ezért a kérdés), sőt létezik hallatszódik is. Ezek azért furcsák, mert pleonazmus, azaz túlbőség van bennük: két képző, melyek (úgy tűnik) ugyanazt fejezik ki. Maga a lát tárgyas ige (Marci sünt lát), ebből -sz képzővel jött létre a - mondjuk most így egyszerűen - szenvedő lát-sz-ik ige (A sün alig látszik). Ehhez valóban semmilyen jelentéstöbbletet nem ad hozzá az -ód képző (A sün alig látszódik). Akkor minek van ott?

Először két megjegyzés. Levélírónk és barátai úgy gondolják, vannak "ikes" képzők, például -szik (ismerszik), -lik (fénylik). Ez így nem pontos. Az -ik nem a képzés, hanem a ragozás része, hiszen a többi személyben, időben meg sem jelenik (lát-sz-om, fény-l-ett stb.); a képző viszont a képzett ige minden alakjában ott kell hogy maradjon, hiszen éppen azért minősítjük képzőnek, mert új szót hozott létre, amely nélküle nem volna az, ami. Annyit mondhatunk, hogy bizonyos igetövek (így a tűn-, úsz-, de ugyanígy az -sz-, -l-, -ód- képzők) ikes ragozásúak: vál-ik, úsz-ik, lát-sz-ik, fény-l-ik, zúz-ód-ik stb.). Nincs tehát -szik vagy -ódik képző, a fenti igéket jobb volna látsz-, fényl-, zúzód- igékként emlegetni. Az, hogy az -ik elemet az ige szerves részének érezzük (holott nem az), abból adódhat, hogy a magyar szótár- és nyelvtanírói hagyomány az ige egyes szám harmadik személyű alakját tekinti emblematikusnak, mintegy az ige nevének. Míg németül a schlafen igéről beszélünk (főnévi igenévvel), addig magyarul inkább az alszik (és nem az aludni) igéről. De hát ez csak konvenció.

A másik megjegyzendő, hogy az -ód képző persze -őd alakban is jelentkezik, illeszkedve a tő magánhangzójához: üt-őd-ik, ken-őd-ik. A váltakozás lehetőségét nagybetűvel jelezzük, tehát az -ód/-őd együttes jelölése -"d.

És most az alapprobléma. Az -sz képző néhány igénél valóban értelmes elem: lát-sz-ik, hallat-sz-ik, megismer-sz-ik, ahol jelentése szenvedő, olyan, mint a -ható végződésé, tehát "látható, hallható, megismerhető". A legtöbb igében azonban az -sz-nek nincs ilyen jelentése. Az eskü-sz-ik, alku-sz-ik esetében csak annyi világos, hogy az -sz igét képez, de konkrét jelentése nincs, csak nyelvtani funkciója: igeképző. Az al-sz-ik, ját-sz-ik esetében még ködösebb a dolog (hiszen nincs önálló al, ját szó), de a képző legalább alaktanilag fülöncsíphető, mert ezek a tövek -sz nélkül is előfordulnak: al-hat, ját-ék. A nyelvtörténet számos más igében is kimutatja az egykori képzőt, pl. úszik, tetszik, de ez a mai nyelv szempontjából "döglött" (szebb szóval: fosszilizálódott, megkövült, a nyelvtan számára hozzáférhetetlen vagy viszszakereshetetlen) elem. Éppen a látszódik-féle "túlképzések" mutatják, hogy az -sz- kezdi mindenütt elveszteni jelentését, beleolvad a szóba. (És akkor még nem is beszéltünk a hall-at-sz-ik alakban megbúvó, ugyancsak döglött -at képzőről, melyről már semmi értelmeset nem lehet mondani, hiszen elvileg hallszik alakot várnánk, ami létezett is.)

A mai nyelvben leginkább az -ód képzővel fejezzük ki, ha a cselekvést az alany nem végzi, hanem csak átéli, elszenvedi, történik vele, azaz ha az ige "nem aktív". Például: A tanár megbántotta Bözsit; Bözsi megbánt-ód-ott. Az első mondat aktív: az alany (a tanár) csinált valamit. A második mondatban az alany (Bözsi) nem "csinál" semmit, csak elszenvedi, amit más végez rajta (ezért hívjuk "szenvedőnek", passzívumnak). De ez se pontos: a szenvedő szerkezetben még van cselekvő és van cselekvés, csak éppen az elszenvedő szemszögéből fogalmazunk, tehát "Bözsit megbántották" egyenlő Bözsi meg lett bántva vagy Bözsi megbántatott. Az -ód-dal viszont a cselekvést úgy állítjuk be, mintha azt senki sem végezné, csak úgy "magától" történne: ezt hívjuk "félszenvedőnek", azaz mediálisnak, esetleg "visszahatónak", "szenvedő árnyalatúnak". A kútügy a tegnapi gyűlésen is fölvetődött. Itt félszenvedőben fogalmaztunk, mintha a fölvetés cselekvő nélkül következett volna be (pedig valaki nyilván fölvetette). Nagyon termékeny az -ód képző félszenvedő használata: Egyre-másra vivődnek színre a cseh darabok. Mihelyt egy könyv lefordítódik, megszűnik a varázsa. A törvényt meghozták, de nem alkalmazódik. Figyelik, ez utóbbi milyen finom: az első félmondatban a törvény tárgyi szerepű, formailag van cselekvő, csak éppen az üres többes szám harmadik személlyel (-ták) fejezem ki; a másodikban már nincs is cselekvő!

A látszik, hallatszik tipikusan félszenvedő értelmű igék: a mai nyelvérzék kezdi hiányolni ezekben az -ód képzőt, hiszen ma már a félszenvedő igék szabályos "kaptafája" az -ód képzővel való ellátottság. Ezt analógiásan rákényszerítjük olyan tövekre is, melyek eredetileg már tartalmaztak hasonló értelmű (-sz) képzőt, de ez elhomályosult, s így nem tudja eltorlaszolni az új képzési folyamatot: megszületik a látszódik, hallatszódik. Ez történt régebben az érzik "érezhető", képzik "képként látható" igékkel: Érzik rajta a szenvedély, Megképzik előttem egy látomás. Ma már ezek -ód-dal mennek: érződik, képződik. Számomra egyébként a látszódik, hallatszódik igék (egyelőre) nem tartoznak a gondozott nyelvhasználatba. Mondom őket, de csak a fesztelen, sőt enyhén bizalmas stílusban, valahol a Menjé´ a másik bankba és az Ordított, mind a izé környékén.

Levélírónk reméli, hogy tárgyatlan igék nem képesek passzivizálódni. Valóban, nem lehet valamit aludni, valakit futni, s így nincs *alvódik, *futódik. A látszik, hallatszik azonban már nem tekinthető rendesen levezetett lát-sz-, hallat-sz- passzív képzésűnek, s így -ód-dal való passziválásuk lehetséges, sőt az érthetőség szempontjából hasznos. És különben is: reményeink nem mindig válnak valóra.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.