A 17-essel, E. Kornél is ezzel szokott hazavillamosozni. Gyenes utca. Látni az ablakát. A Vörösvári útnál átszállás a 18-as buszra. Előtte fél Unicum a nevenincs büfében. A temetésed előtt hármat ittam, fölhajtja, jön a busz. 17-es és 18-as, 3. hó 4., számok követik egymást. Engem ki, K. Dezső hátrafordul. A buszban öreg drukkerek. Még odaérünk. Én az ilyen nagy emberekre mindig kijövök. A Sinkovitsén is voltam, a Máté Péterén is. A Jimmyén nem. Ha a Jimmyét közvetítette a tévé, akkor Sinkovits is megérdemelte! Nándi bácsi főleg. Ki fog beszélni? Grosics? Nem. A Buzánszky. A temetőkapuban szál kék írisz Hidegkutinak, szál vörös rózsa E. Kornélnak. A temetésedre tizenegyet vettem. K. Dezső menne közelebb, kordon. Rácsok, rendőrök, terelők. Mi van itt? Megkerüli a - kellően távol tartott - tömeget. Itt jó lesz. Itt szembe tűz a nap. Lecsukja szemét, beszédfoszlányok. Forradalmasította a labdarúgást... hátravont center... három gól a Wembleyben... magyar virtus... mindenki szerette... szív- és keringési zavarok... nyugodj békében. Napfürdőzni temetésen pofátlanság. Rugdalni kavicsot gyászmenetben szemétség. K. Dezső kinyitja szemét, rács, megint rács, hullámtörő, előtte két marcona, háttal a temetésnek, a tömeget nézik. Mint a meccsen. Már csak a szotyola hiányzik, köpködni temetésen, K. Dezső körülnéz, nem szégyelli magát. Ám a temetőkapuból eltávolították a szotyolaárusokat. Újabb búcsúszósz, K. Dezső inkább becsukja szemét, fülét. Hangot hall. Hidegkutinál a labda, egy cselt csinál, lő e pillanatban, góóóól, óriási, egy-nullra vezetünk, az első félidő első percében! Nem is csel volt, talán lövő-, vagy csak tolt egyet a labdán, a tizenhatos előtt, aztán a fölsőbe. K. Dezső szeme újra nyitva, mentősnő rohan, idős úr rosszul van, K. Dezső fölismeri, ez a Csikar. Lefektetik kőre, padra, hordágyra, viszik. Gurítják, futva. Ott gurítják Sándor Csikart. Hanyatt fekszik, nem látszik a 7-es szám a hátán. 03. 04., három meg négy az annyi, mint K. Dezső száma. Most fölmész a társakhoz, az aranycsapat többi tagjához, akik már nagyon várnak, és a mennyországban az angyaloknak fogtok játszani. Mondja a jobb bekk, ő itt maradt, a kapussal és a balösszekötővel a gyászoló sokaságban. Nyolcan már kezdhetik. De ki áll a kapuba? És mit fognak nekem, kérdezi K. Dezső magában, játszani a pokolban? Nagykanizsa-Csepelt, ismételve örökkön? Vagy nézhetek végeláthatatlan formaegyet? K. Dezső nem áll sorba az írisszel, majd, addig a rózsával E. Kornél keresésére indul.
Nem találja. Azóta nem voltam kint, dögöljek. Valahol erre kell lennie. A temetőben, ha-ha. Urna. Urna volt és kétoldalt fák. Mindenütt urnák és egyforma sétányok. K. Dezső visszamegy a ravatalozóhoz. Lejátszom újra. Erre, aztán jobbra. A nagyanyámat se találtam, két év után, mit akarok. Fölhív valakit, mondjuk E. Kornélt, magyarázná el, merre. Még jó, hogy nincs mobilja, mi lenne. Jó, akkor most egyenesen. Látod a keresztet? Nem azt, a másikat! A gesztenyefánál balra. Nem ismered a fákat. A szélén vagyok, szinte a sétányon, első sor! A kőfalat látod? Nem. Hagyd a francba, menj be a Cserepesbe, és idd le magad. Jövök én is. K. Dezső kétségbe van esve. Hol az iroda, nézzék meg a nyilvántartást. Nyilvántartás. Micsoda baromság. Közel a bejárathoz, erre emlékszik. Urna. Az évszámok! A sírköveken vagy mik ezek, urnaköveken évszámok, ´97, ´98, közelít, 2000, 2001. Charlie. Élt három évet. Viaszangyal. Viaszjátékok. Most megvagy. E jelben győzni fogunk!, a felirat segített. Ezt írták rád, minek, kinek. Győzni fogunk, de mennyire. 777- 666. A kőfalon túl, megvan a kőfal!, óriásplakátok. Zajlik az. Tetemek, hamvak fölött is kortesbeszédek. Mein kampány. Még itt is, fekszi meg az agyamat, szégyen. K. Dezső elnéz a. Fára akasztva, közel a sírodhoz, fehér műanyag öblítősflakon. Próbálok pontos lenni. Mást nem tehetek. K. Dezső leteszi a rózsát halottak napi koszorú, szál elhervadt rózsaszín szegfű mellé, alig fér. Már csak az írisztől kell megszabadulnom.
A tömeg már eloszlott a temetőből. A dobogót bontják. Szedelőzködő közvetítőkocsik. Egy fánál tévés hugyozik. Interjú készül a jobb bekkel, egy oldalt kihagytam, kár. K. Dezső elhelyezi a megemlékezés virágát, álldogál kicsit, majd virágait hátrahagyva távozik. Épp jön a 60-as busz. A Margit hídon aztán, lesi a kanyarban, a 6-os, nem a 4-es. Az 66. Ez hülyeség, dühöng, és nem vár trolira, hazagyalogol.
A vízvezeték-szerelő persze megint nem jön, K. Dezső vödörrel önti le a szart. 03. 04. Két nulla, 00. Vécé, nyilvános. Nyilvántartás. És akkor nem számoltam a két nullát a 2002-ben. Itt kell abbahagyni.
K. Dezső kinyitja a kis Unicumot. A temetésed napján nagyot ittam. A konyhában kívánságműsor. Hétfő van, örök-. A jövő elkezdöglött.
Az autók szemmagasságban húznak el az óbudai temető fölött.
