Amikor a tévériporter rákérdezett, miképp jöhetett ki az állítólag harmincszázalékos parkolásidíj-emelés eredményeképp jó néhány körzetben két-háromszoros vagy akár még magasabb díjtétel, a Parking Kft. fess vezetője elmagyarázta: nem most drága, hanem eddig volt túl olcsó. A riportalany a biztonság kedvéért még hozzátette, hogy júliusban újabb áremelés lesz.
Vajon hogyan reagált volna a nyalka cégvezető, ha a tévétársaság egy hozzá hasonlóan öntudatos és - mellesleg - feltűnően izmos riportert küld ki, aki erre a válaszra behúz neki egyet, majd ezt mondja: nem most törött az orrod, hanem eddig volt túl ép. Ezután a biztonság kedvéért még egyszer meglengeti kigyúrt karját. Alighanem belátná az áldozat, hogy igen, éppen most jó az orra.
Ez az ököljog logikája. Az állatvilágban az evolúció az ököljognak nagyon kifinomult formáit hozta létre és kódolta bele a génekbe. Ilyen például az úgynevezett dominanciahierarchia, vagy más néven csípésrend, amelynek segítségével bizonyos fajoknál minden egyed tudja, kinek kell önként, ellenállás nélkül behódolnia, és így tényleges harcok csak ritkán fordulnak elő. Az ember esetében pedig olyan viselkedésmódokat is létrehozott az evolúció, amelyek működése alapvetően eltér az ököljog logikájától. Ilyenek a különböző civilizációk, kultúrák - de most egy sokkal egyszerűbb logikát szeretnék csak szembeállítani az ököljoggal. A gazdaság logikáját. A parkolás példája szinte állatorvosi lóként alkalmas arra, hogy a kétfajta logika közötti különbséget megértsük.
Vannak környékek, ahol sokan akarnak parkolni, és vannak, ahol csak kevesen. Honnan lehet tudni, mennyit ér egy parkolóhely? Ezt a problémát a föníciaiak nagy találmánya, a pénz tökéletesen megoldotta. Ha a parkolóhely ára magas, az sok autóst elriaszt a használatától. Akit elriaszt, az helyettesíti valami mással, például távolabb parkolással, tömegközlekedéssel, vagy azzal, hogy lemond úti célja eléréséről. A közgazdaságtan a helyettesítések tudománya.
Egy-egy környéken adott mennyiségű parkolóhely van. Ha ezek ára több autóst riaszt el, mint amennyi hely van, akkor sok parkolóhely üresen fog tátongani, tehát nem használjuk ki az erőforrásainkat, ami összességében társadalmi veszteség. Ha viszont a parkolóhelyek ára nem riaszt el elég autóst, akkor sok olyan autósnak sem jut hely, aki hajlandó lenne akár többet is fizetni érte. A gazdaság logikája szerint a reális ár az, ami pont annyi autóst nem riaszt el, mint amennyi hely van. Ez a logika igen távol áll az ököljogtól.
Egyébként a parkolásicég-vezér másik vesszőparipája, a forgalomszabályozás is ez esetben tipikusan nem gazdasági, hanem ököljogérv. A forgalmat ugyanis nem a parkolóhelyek árával, hanem a mennyiségükkel célszerű szabályozni - csillapítani például a parkolóhelyek számának csökkentésével, amiből közvetve - de csak közvetve - az ár emelkedése is következik. A parkolóhelyek mennyiségi csökkentése viszont a cégvezérnek nyilvánvalóan nem érdeke, így érvelése nem erre irányult.
A reális (azaz: nem túl olcsó és nem túl drága) parkolási díj tehát annyi, amennyi mellett még általában lehet parkolóhelyet találni, de nem túl sokat. Mármost Budapesten jó néhány éve működik a parkolási díj intézménye, és ezalatt kiderült, hol mennyire könnyen lehet helyet kapni. A tapasztalat az, hogy az áremelés előtt Budapest nagy részén viszonylag könnyen lehetett helyet találni napközben (bár tény az is, hogy néhány szűkebb környéken, például a körutat kívülről övező néhány utcában valóban nehezen ment a dolog). Sok autós éppen azért fogadta el idővel ezt az intézményt viszonylag könnyű szívvel, mert azóta legalább Budapest nagy részén lehet parkolót találni.
A parkolási cég vezetője akkor érvelt volna a gazdaság logikája szerint, ha ezt elemezte volna - igaz, akkor nem érthetett volna egyet a saját mondanivalója nagy részével. De az intézkedések egy kisebb részét így is tökéletesen megindokolhatta volna. Az például igaz, hogy a Nagykörúton belül este 6 és 8 között nemigen lehetett parkolóhelyet találni, ezért itt az idősáv kiterjesztése este 8 óráig teljesen indokolt. A Nagykörúttól kifelé is indokolt volt magasabb árkategóriába helyezni néhány utcát.
A kétfajta logika, az ököljogé és a gazdaságé időnként viccesen tud keveredni. Például két autós összeverekszik, hogy melyiküké legyen a nehezen megtalált parkolóhely, majd a győztes fizet érte. Ha ilyen eset gyakran előfordul, az azt mutatja, hogy az adott környéken a parkolóhely ára túl alacsony, hiszen még egy verekedésnyivel többet is megér. Az is költség, a győztesnek is.
Az ököljog logikája egyszerű és sommás. A gazdasági logika sokkal kifinomultabb, a kereslet és a kínálat bonyolult fogalmaira alapul. A médiaiskolákban azt tanítják, hogy bonyolult érveket semmiképpen sem szabad használni közszereplésben, és ebben teljesen igazuk van. Ez azonban csak az alapszint. A gazdaság logikájára is alapozható hatékony kommunikáció. Annyit kell csak tenni, hogy természetesnek, magától értetődőnek veszünk néhány közgazdasági alapelvet, például azt, hogy "nincs ingyenebéd". Ezeket nem kell külön kifejteni, elég csak szakmailag hitelesnek lenni.
Ha egyszer kialakul ez a fajta hitelesség, akkor az ilyen pofátlan áremelések, mint a parkolási díjaké, védhetetlenné válnak. Ehhez a célhoz azonban csak úgy juthatunk közelebb, ha nagyon érzékennyé válunk az ököljogra alapuló érvelésekre, és azonnal ugrunk rájuk.
Egy-egy konkrét érvelésről általában könnyen megmondható, hogy milyen logikára épül: amelyik semmiféle előismeretet nem tételez fel (akár hallgatólagosan), az szinte biztosan ököljogérv. Ezt általában ugyanolyan könnyű róla bebizonyítani, mint ahogyan a parkolási cég vezetőjének érveléséről könnyű volt kimutatni a háttérlogikáját cikkünk elején.
Amelyik érvelésről érződik, hogy jól végiggondolt (bár esetleg bonyolultabb) alapokra épül, azt akaratlanul is hitelesnek érezzük akkor is, ha az alapjait magunk sohasem gondoltuk részletesen végig. Nyugodtan utasítsunk hát vissza egy-egy érvelést pusztán a primitívsége okán. Nemcsak a cégvezérektől, hanem bárkitől, a politikusoktól is - mert csak így kerülhetjük el az ököljog általános érvényesülését.
