Egotrip

Ugorjunk mindjárt fejest a közepébe. Végül is mit is csinálunk? Dzsemet vagy lekvárt fõzünk? Nem mindegy. Mert dzsemet. Uniós ország vagyunk, itt lekvárt csak citrusfélékbõl fõzhetnénk, de a magyar pagonyban legkevesebb citrusfélékbõl terem. Egyébként minden más gyümölcsbõl csak dzsem készíthetõ. A törvény magyarázatát már nem volt kedvem elolvasni, de biztos vagyok benne, hogy például sokkal nagyobb fájdalmat okozunk a baracknak, ha belõle lekvárt, nem pedig dzsemet fõzünk. Okosnak lenni a tojás dolga, mi csak élvezkedni akarunk.

az MSZP balszárnya is újult erõre kapott. A fideszes gyõzelem apropójából tartott tanácskozásukon megállapították, hogy a magyar társadalom többsége helyzetébõl adódóan baloldali beállítottságú. Ez akár igaz is lehet, csak az a bökkenõ, hogy a Fidesz erre elõbb ébredt rá (vö. a panelprolik egy évvel ezelõtti megkövetése), és a munka becsületét is elõbb (a februári országértékelõ beszédében) hangoztatta a polgári szövetség elnöke, mint a szocialista párté. Sõt a "munka, otthon, biztonság" meghirdetésével Orbán Viktor már egyenesen az egykori Magyar Szocialista Munkáspárttól kölcsönzött szlogeneket magának: Dávid Ibolya éles szemmel kiszúrta, hogy az MSZMP utolsó kongresszusát is ez a jelmondat ékesítette, bár azt még furcsa módon a szabadság szóval is megfejelték.

A tévében azt ecsetelgette a minap egy orvosprofesszor, hogy a mobiltelefon már bekapcsolt állapotban is rontja a "férfipotenciált," úgyhogy vigyázni kell vele, fõleg, ha zsebben hordja az ember. Mármint a mobiltelefont. Egészen addig feszülten figyeltem, amíg az orvos egy ábrát nem mutatott, amelyen a mobilt sokat használók és a mobilt keveset használók átlagos spermiumszámát tüntette fel. Húszmillió (milliárd?) volt a két oszlop között a különbség. A tévé mindezt pompásan mutatta. Akárcsak az esetszámot (ami 16, illetve 64 ember volt) és a mintavételi eljárást (a minta a profhoz potenciazavarral forduló betegekbõl állt). Amikor azt hallottam, hogy még a kisebb oszlopon feltüntetett szám is normálisnak mondható, átváltottam egy másik csatornára.

Vegyünk egy egyszerû kis mondatot: Pap is volt. Ennek a leírt mondatnak különbözõ értelmezései vannak. Az egyiket így tudnánk megadni: A letartóztatottak között mindenféle ember akadt. Pap is volt. Nevezzük ezt az értelmet (1)-nek: ennek kimondásakor csak a pap szó hangsúlyos, a másik kettõ nem. Jelöljük a hangsúlyt nagybetûkkel, tehát (1) PAP is volt (= 'akadt ott pap is').

"Most jöttem a piacról, nyakig ér a lábam, két kosár elõttem, de mintha százan." Vagy: "Együnk sokat / együnk sokat / együk meg a / gazdagokat." Odafelé a másodikat, visszafelé az elsõt dúdolgattam a piac és a lakás között. Ez elvi kérdés: rosszkedvûen soha ne menjünk piacra, mert olyan cuccokat fogunk hazavinni, hogy például a málnának nem lesz árnyéka, mert lapos lesz.

Egyik kutya, másik EB. A gyerekek napokig nem mentek iskolába, ott sírtak a pálya körül az azóta kóbor kutyáinkkal együtt, mert nekünk az volt a mindenünk...(

Kevés matematikust ismerek, aki szeret számolni, körülbelül ugyanannyira keveset, mint futballistát, aki szeret futni. Persze mindkettõnek tudnia kell valamennyire mesterségének ezt a velejáróját is, csinálnia is kell, ha a helyzet úgy hozza, de nem ezt szeretik benne. A focista tevékenységét mindannyian értjük valamennyire, ezért nem gondoljuk róla, hogy õ elsõsorban egy futó, aki elõtt néha ott pattog egy labda is. A matematikusét azonban kevesen értik igazán, ezért gondolják róla a legtöbben, hogy elsõsorban számol.

A kormány döntése alapján - nem rövid haldoklás után - kimúlt a sorozás intézménye. Beh sok szép dolog vész el örökre! A nosztalgiázás persze nem túl hiteles az én számból, egyetemre járás címen sikerült ellógnom ezt is, mint annyi mást. Ezért - jobb híján - absztrakt, érzelmektõl mentes érvekkel próbálom szomorúságomat kiadni magamból.

Az alapfogalmak tisztázása minden tudományban a legnehezebb. A fizikában, mely a fény és az idõ kapcsolatára épülõ tudomány, két dolgot nem lehet rendesen definiálni: a fényt és az idõt. Pedig ott Nobel-díjasok vannak. Nos, büszkén jelentem, hogy a nyelvtudományban is vannak tisztázatlan - mert talán tisztázhatatlan - alapfogalmak. Ilyen a "szó" fogalma. Egyszerû, közérthetõ dolognak tûnik, mindenki használja, mégis valahol kibújik minden definiálási kíserlet alól.

Úgy néz ki, ugyanannyi EU-szkeptikus képviseli a "magyar érdeket" az Európai Parlamentben, mint amennyi EU-igenlõ. Nehéz elfelejteni, hogy az uniós tagság kérdésérõl döntõ tavalyi népszavazás nem elsõsorban a MIÉP/Munkáspárt ellenkampánya miatt fulladt meglehetõs érdektelenségbe, hanem fõleg azért, mert a Fidesz-akármi vezére kétértelmû üzenetekkel bizonytalanította el híveit. Az EP-választás elõtt sem azért kezdett agresszív kampányba a Fidesz, mert egyértelmûvé vált volna elkötelezettsége az idõközben adottsággá vált EU iránt, hanem nagyjából azért, amiért az uniót konzekvensen ellenzõ MIÉP: ha már uniós gúzsba kényszerült a magyar, legyen, aki valóban az õ érdekét képviseli.

Mert a sport most, Athéni Olümp, érzület lesz, józan eszemnél voltam, s két - ah, aktualizálás az élet sója! "a" tematikus lapszám! - sportos felkérést is rajzokkal elégítettem ki (remélem!), itt az olimpiai köröket mindenféle változatban produkáltam. Például négy karikából bringást, ahogy zúdul, felette az ötödik karika a nap, az áldó, mely szegény Pantaninkra egy reggel nem így virradott. (Aztán még egyszer végképp nem.) Vagy Hérakleitosz is jól bejött: a hullámzást duplán rajzoltam, így ha nem is öt kör lett (öt ilyen hullámpáros készült), hanem öt vízszintes helyzetû tojás, sebaj, hû voltam az Örök Változás Mesteréhez, vagyis birodalmába iktattam a szent jelvényt. S tovább, tovább. Talán megjelennek, látni lehet majd, másutt, jobb s elegyesebb sikereimet. Rajzoltam, ahogy az általam oly sokat pedzett, kipedzett, kezdett és kikezdett Humor (Irónia, a humor irónja, hogy nagyon gyenge legyek) általában mellébeszélés (is lehet); vagy nem akarja kimondani az illetõ, amit ki akarna mondani, vagy nem lát tisztán maga se, és akkor jobb is; a humor huncut dolog, de úri dolog (mi az?), néha úri huncutság.

Már régen elmúlt húsvét, de a locsolóversek maradtak, mint az is, amit csodálkozó kisgyerek pózban, felnõtt szereplõvel kell elõadni: "Zöld erdõben jártam / a lakást bezártam / a kulcsot elhagytam / itt maradhatok egy kicsit?"

A múltkor zsörtölõdtem itten, hogy a nyelvrokonságot sokan olyasmire akarják fölhasználni, amire nem alkalmas, tehát hogy népek származását, karakterét, értékét (vagy értéktelenségét) bizonygassák vele. Ettõl azonban a nyelvrokonság még roppant izgalmas dolog, mint minden tudományterület, hiszen ez is rejtett összefüggéseket mutat föl, és az ember azt mondja: nahát, ki hitte volna!

Egy rokonom az 1950-es évek elején minden este elalvás elõtt elõvette a furulyáját, eljátszott egy magyar népdalt, majd felsóhajtott: "Ez már a kommunizmus, vagy lesz még rosszabb is?"