Ara-Kovács Attila: Orient expressz

Balkáni pávatáncok

  • Ara-Kovács Attila
  • 2012. augusztus 5.

Egotrip

A Romániában fellángoló hatalmi harcokat a lakosság és az Európai Unió eddig döbbent visszafogottsággal szemlélte. Az unió magatartása tulajdonképpen érthető; mind a kormány, mind pedig Traian Basescu államfő - a két szemben álló erőcentrum - a legszebb arcát igyekezett mutatni eddig Brüsszel, de még Washington felé is, elébe mentek mindennemű együttműködésnek, egymásra licitálva álltak ki az európai értékek és a közös európai érdekek mellett.

Victor Ponta kormányfő - aki az alkotmánybíróság döntése dacára, kihasználva az alaptörvény kiskapuit, az államelnök helyett maga vezette a hivatalos delegációt - a múlt heti brüsszeli Európai Tanács-ülésen határozottan kiállt a föderatív európai gondolat mellett. Ugyanezt tette Bukarestből Basescu, hangsúlyozva: mielőbb szeretne az Európai Egyesült Államok polgára lenni.

A lakosság csöndes reakciói is érthetők. Az a tény, hogy egy hónappal a kisebbségben maradt jobboldali kormány leváltása után a baloldal földindulásszerű győzelmet aratott az önkormányzati választásokon, nyilvánvalóan bizonyította: a mintegy kilencmillió választópolgár egyértelmű változást akart. Nemcsak azt kifogásolták, hogy az előző kabinet egymás után hozta a megszorító intézkedéseket, de irritálta őket az is, hogy a válságkezelésben számos szakszerűtlen lépés nagyobb károkat okozott, mint ha semmit sem tettek volna.

A mostani szociáldemokrata és nemzeti-liberális koalíció ebből azt a tanulságot vonta le, hogy egyrészt a lakosság messzemenően támogatja reformprogramját, és csak a politikai ellenzék áll vele szemben, amely nemrég veszítette el a választók kegyeit. Másrészt meggyőződésévé vált, hogy épp ezért kötelessége is mindent megtenni, hogy a hatalmát megtartsa, sőt gyarapítsa a következő - ősz végére, tél elejére valószínűsített - parlamenti választásokon.

A Ponta-kabinet egyik első intézkedésével olyan jogi keretet szeretett volna teremteni, ami lehetőséget ad Traian Basescu elmozdítására. Az elnök mandátuma 2014-ben jár le, de a két tábor, s ezen belül Basescu és Ponta személyes ellentéte, olyan intenzitású, hogy a hatalmi kohabitációt lényegében egyikük sem óhajtja. Bár Pontával szemben, aki nyíltan elutasítja - és okkal teheti, hisz nincs az a galádság, amit az államfő a maga két elnöki turnusa során el ne követett volna ellenfeleivel és barátaival szemben -, Basescu háttérbe húzódva igyekszik minden követ megmozgatni az együtt kormányzás ellen. A kormányfő még a disszertációjával kapcsolatos plágiumvádak mögött is Basescut vizionálja. Nem is biztos, hogy téved.

Ponta az önkormányzati választások győzelmének tudatában megpróbálta gyorsan átírni a választójogi törvényt. Azaz az eddigi kétfordulós, kiegyensúlyozott procedúra helyébe tiszta választókerületes választási rendszert vezetne be, így az egyetlen forduló után a győztes mindent vinne; nagyjából úgy, mint ahogy a magyar kormány is tervezi a jövőt. Az előzetes számítások alapján, ha a választásokat ma tartanák és e törvény szerint zajlanának, akkor a jelenlegi koalíció jóval több mint kétharmados győzelmet is beseperhetne.

Csakhogy mindez már túl sok volt a fékeket és ellensúlyokat kézben tartó, demokratikus állami intézményeknek - felismerve a hatalommaximálási törekvéseket, komoly ellenállásba fogtak. A kormány sem maradt tétlen, igyekezett "kreatív ötletekkel" letörni az ellenállást, ez viszont csak olaj volt a tűzre.

Az oktatási miniszter közbenjárt, hogy a Bukaresti Egyetem jogi karának etikai bizottsága ne vizsgálhassa a Pontával szembeni plágiumgyanút, mire lemondott a dékán. Majd az egyetemi diplomákat hitelesítő országos tanács, fittyet hányva a miniszter azon döntésének, hogy a 20 tagú testületet azonnali hatállyal meneszti, s helyette egy 45 tagút nevez ki, pénteken összeült, és kinyilvánította: Victor Ponta disszertációjának több mint felét két ismert szaktudós munkáiból másolta ki; azaz plagizált.

Közben aktivizálódott az alkotmánybíróság is. Mindenekelőtt elkaszálta a koalíció új választójogi törvényét, majd pedig Basescunak adott igazat a tekintetben, hogy ki is képviselje az országot a múlt heti ET-csúcson. Bár, mint már láttuk, a miniszterelnök - kormányzati manipulációk révén - kész helyzetet teremtett, az csak tovább hergelte a taláros testületet, melynek tagjai akár a következő napokban már megsemmisíthetik a koalíció Basescu elmozdítását célzó referendumtervét is.

A kormány válasza minderre: a Hivatalos Közlöny kiadói jogát egy gyors döntéssel elvonta a parlamenttől, s közvetlenül a kabinet alá rendelte. E lépés azért fontos, mert az alkotmánybírósági döntések is csak akkor léphetnek hatályba, ha a közlöny megjelenteti őket.

A teljes román sajtó a szűk látókörű döntésekben és a demokratikus intézményrendszerrel kapcsolatos magatartásban egyfajta "magyar hatást" vél felfedezni. Abszurd, de igaz: leginkább a jobboldal örül e fejleménynek, arra spekulálva, hogy a baloldali Ponta kormánya is épp oly sikeresen válik nemsokára páriává, miként a hasonlóképpen működő, Pontáék által titkon csodált Orbán-kormány. Nem oly rég persze még a román jobboldali stratégák sem csak szövetségest, de egyenesen példaképet láttak az Orbán-kurzusban, mára azonban a hatalmi realitások arra késztették őket, hogy tartózkodóbbak legyenek. Okkal, hisz kevesebb mint két hónapnyi regnálás után a kormány népszerűsége zuhan, az állampolgári düh pedig fokozódik.

Joseph Daul, a konzervatív Európai Néppárt (EPP) vezetője igen határozottan nyilatkozott a Pontával kapcsolatos plágiumvádakról, lemondásra szólítva fel a politikust, ami természetes. Már kevésbé tűnik magától értetődőnek - bár igazságtartalmával nem lehet vitázni -, amit Daul pár nappal később mondott: "A baloldali román kormány lépései arra késztetnek, hogy feltegyem a kérdést: nincs-e komoly veszélyben a demokrácia Romániában? Azt fogom kérni, hogy az Európai Parlamentben vitassuk meg a kérdést."

Még elevenen élhet emlékezetünkben 2011. január 19., Orbán Viktor strasbourgi meghallgatása. Joseph Daul akkor megértően nyilatkozott a sarokba szorított és megalázott Orbán politikájáról, miként korábban Silvio Berlusconi viselt dolgairól is. A Pontával kapcsolatos vádak megalapozottságát egyre kevesebben vitatják, de Daul korábbi elfogultsága nem erősíti, inkább gyengíti majd a Néppárt érveit, ha tényleg vita indulna az EP-ben a mai román helyzetről. Elvégre a magyar és a román "unortodox" kormányzati megoldások között egyre kisebb a különbség, tekintet nélkül arra, hogy az egyik kormány harcos jobboldaliként, a másik meg elkötelezett baloldaliként mutogatja magát. Orbán nem az unióval, hanem balkáni súlycsoportosaival járja a pávatáncot.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.