Ara-Kovács Attila: Orient expressz

Balkáni pávatáncok

  • Ara-Kovács Attila
  • 2012. augusztus 5.

Egotrip

A Romániában fellángoló hatalmi harcokat a lakosság és az Európai Unió eddig döbbent visszafogottsággal szemlélte. Az unió magatartása tulajdonképpen érthető; mind a kormány, mind pedig Traian Basescu államfő - a két szemben álló erőcentrum - a legszebb arcát igyekezett mutatni eddig Brüsszel, de még Washington felé is, elébe mentek mindennemű együttműködésnek, egymásra licitálva álltak ki az európai értékek és a közös európai érdekek mellett.

Victor Ponta kormányfő - aki az alkotmánybíróság döntése dacára, kihasználva az alaptörvény kiskapuit, az államelnök helyett maga vezette a hivatalos delegációt - a múlt heti brüsszeli Európai Tanács-ülésen határozottan kiállt a föderatív európai gondolat mellett. Ugyanezt tette Bukarestből Basescu, hangsúlyozva: mielőbb szeretne az Európai Egyesült Államok polgára lenni.

A lakosság csöndes reakciói is érthetők. Az a tény, hogy egy hónappal a kisebbségben maradt jobboldali kormány leváltása után a baloldal földindulásszerű győzelmet aratott az önkormányzati választásokon, nyilvánvalóan bizonyította: a mintegy kilencmillió választópolgár egyértelmű változást akart. Nemcsak azt kifogásolták, hogy az előző kabinet egymás után hozta a megszorító intézkedéseket, de irritálta őket az is, hogy a válságkezelésben számos szakszerűtlen lépés nagyobb károkat okozott, mint ha semmit sem tettek volna.

A mostani szociáldemokrata és nemzeti-liberális koalíció ebből azt a tanulságot vonta le, hogy egyrészt a lakosság messzemenően támogatja reformprogramját, és csak a politikai ellenzék áll vele szemben, amely nemrég veszítette el a választók kegyeit. Másrészt meggyőződésévé vált, hogy épp ezért kötelessége is mindent megtenni, hogy a hatalmát megtartsa, sőt gyarapítsa a következő - ősz végére, tél elejére valószínűsített - parlamenti választásokon.

A Ponta-kabinet egyik első intézkedésével olyan jogi keretet szeretett volna teremteni, ami lehetőséget ad Traian Basescu elmozdítására. Az elnök mandátuma 2014-ben jár le, de a két tábor, s ezen belül Basescu és Ponta személyes ellentéte, olyan intenzitású, hogy a hatalmi kohabitációt lényegében egyikük sem óhajtja. Bár Pontával szemben, aki nyíltan elutasítja - és okkal teheti, hisz nincs az a galádság, amit az államfő a maga két elnöki turnusa során el ne követett volna ellenfeleivel és barátaival szemben -, Basescu háttérbe húzódva igyekszik minden követ megmozgatni az együtt kormányzás ellen. A kormányfő még a disszertációjával kapcsolatos plágiumvádak mögött is Basescut vizionálja. Nem is biztos, hogy téved.

Ponta az önkormányzati választások győzelmének tudatában megpróbálta gyorsan átírni a választójogi törvényt. Azaz az eddigi kétfordulós, kiegyensúlyozott procedúra helyébe tiszta választókerületes választási rendszert vezetne be, így az egyetlen forduló után a győztes mindent vinne; nagyjából úgy, mint ahogy a magyar kormány is tervezi a jövőt. Az előzetes számítások alapján, ha a választásokat ma tartanák és e törvény szerint zajlanának, akkor a jelenlegi koalíció jóval több mint kétharmados győzelmet is beseperhetne.

Csakhogy mindez már túl sok volt a fékeket és ellensúlyokat kézben tartó, demokratikus állami intézményeknek - felismerve a hatalommaximálási törekvéseket, komoly ellenállásba fogtak. A kormány sem maradt tétlen, igyekezett "kreatív ötletekkel" letörni az ellenállást, ez viszont csak olaj volt a tűzre.

Az oktatási miniszter közbenjárt, hogy a Bukaresti Egyetem jogi karának etikai bizottsága ne vizsgálhassa a Pontával szembeni plágiumgyanút, mire lemondott a dékán. Majd az egyetemi diplomákat hitelesítő országos tanács, fittyet hányva a miniszter azon döntésének, hogy a 20 tagú testületet azonnali hatállyal meneszti, s helyette egy 45 tagút nevez ki, pénteken összeült, és kinyilvánította: Victor Ponta disszertációjának több mint felét két ismert szaktudós munkáiból másolta ki; azaz plagizált.

Közben aktivizálódott az alkotmánybíróság is. Mindenekelőtt elkaszálta a koalíció új választójogi törvényét, majd pedig Basescunak adott igazat a tekintetben, hogy ki is képviselje az országot a múlt heti ET-csúcson. Bár, mint már láttuk, a miniszterelnök - kormányzati manipulációk révén - kész helyzetet teremtett, az csak tovább hergelte a taláros testületet, melynek tagjai akár a következő napokban már megsemmisíthetik a koalíció Basescu elmozdítását célzó referendumtervét is.

A kormány válasza minderre: a Hivatalos Közlöny kiadói jogát egy gyors döntéssel elvonta a parlamenttől, s közvetlenül a kabinet alá rendelte. E lépés azért fontos, mert az alkotmánybírósági döntések is csak akkor léphetnek hatályba, ha a közlöny megjelenteti őket.

A teljes román sajtó a szűk látókörű döntésekben és a demokratikus intézményrendszerrel kapcsolatos magatartásban egyfajta "magyar hatást" vél felfedezni. Abszurd, de igaz: leginkább a jobboldal örül e fejleménynek, arra spekulálva, hogy a baloldali Ponta kormánya is épp oly sikeresen válik nemsokára páriává, miként a hasonlóképpen működő, Pontáék által titkon csodált Orbán-kormány. Nem oly rég persze még a román jobboldali stratégák sem csak szövetségest, de egyenesen példaképet láttak az Orbán-kurzusban, mára azonban a hatalmi realitások arra késztették őket, hogy tartózkodóbbak legyenek. Okkal, hisz kevesebb mint két hónapnyi regnálás után a kormány népszerűsége zuhan, az állampolgári düh pedig fokozódik.

Joseph Daul, a konzervatív Európai Néppárt (EPP) vezetője igen határozottan nyilatkozott a Pontával kapcsolatos plágiumvádakról, lemondásra szólítva fel a politikust, ami természetes. Már kevésbé tűnik magától értetődőnek - bár igazságtartalmával nem lehet vitázni -, amit Daul pár nappal később mondott: "A baloldali román kormány lépései arra késztetnek, hogy feltegyem a kérdést: nincs-e komoly veszélyben a demokrácia Romániában? Azt fogom kérni, hogy az Európai Parlamentben vitassuk meg a kérdést."

Még elevenen élhet emlékezetünkben 2011. január 19., Orbán Viktor strasbourgi meghallgatása. Joseph Daul akkor megértően nyilatkozott a sarokba szorított és megalázott Orbán politikájáról, miként korábban Silvio Berlusconi viselt dolgairól is. A Pontával kapcsolatos vádak megalapozottságát egyre kevesebben vitatják, de Daul korábbi elfogultsága nem erősíti, inkább gyengíti majd a Néppárt érveit, ha tényleg vita indulna az EP-ben a mai román helyzetről. Elvégre a magyar és a román "unortodox" kormányzati megoldások között egyre kisebb a különbség, tekintet nélkül arra, hogy az egyik kormány harcos jobboldaliként, a másik meg elkötelezett baloldaliként mutogatja magát. Orbán nem az unióval, hanem balkáni súlycsoportosaival járja a pávatáncot.

Neked ajánljuk