Várhegyi Éva: Ekotrip

Veszélyes vizeken

Egotrip

Amikor kitört a Covid-járvány, és a betegségek meg a lezárások emberek millióit és cégek tízezreit sújtották, fukarsággal vádoltam meg a magyar kormányt, amiért hathatós válságkezelő intézkedések helyett korábban eldöntött tételek átcímkézésével trükközött, és a terheket minél inkább másokra (önkormányzatokra, bankokra) igyekezett áthárítani.

Csak akkor lazított saját költségvetése gyeplőjén, amikor a válságra tekintettel az Európai Bizottság felfüggesztette az államok eladósodását fékező előírását, és a vállalatok támogatását illetően is elnézőbbé vált. Ám a magyar kormány még akkor is tartotta magát a „munkaalapú” gazdaság orbáni eszményéhez: a segítséget nem a rászoruló polgároknak, hanem a munkáltatóknak adta. Az állami beavatkozások homlokterébe továbbra is a gazdaság élénkítését állították; és a beruházási támogatások, kedvezményes hitelek és tőkejuttatások jelentős része az orbáni klientúra vagyonosodását, piaci terjeszkedését szolgálja.

Tavaly azután még egyértelműbbé vált, hogy a megnőtt költségvetési mozgásteret főleg a járványon túlmutató célokra használja ki a kormány. Költekezésében növekvő szerepet kapott a választók lekenyerezése, a szavazatvásárlás. Az esetleges bukásra is gondoltak: közpénzek százmilliárdjait mentették ki az Alaptörvénnyel is bebetonozott, lekötelezettjeik által irányított, „közérdekű” vagyonkezelő alapítványokba. A járványt már ürügyként sem használó, nyakló nélküli pénzszórás hatására a központi költségvetés tavaly is 5100 milliárd forintos hiányt halmozott fel; egy olyan évben, amikor már „dübörgött” a gazdaság: a GDP növekedése elérte a 7,1 százalékot, és ennek köszönhetően az adóbevételek is emelkedtek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”