Napnyugati pályaudvar
(Karácsonyi történet)
Az alagútban tűnt föl, a Bajza és a Bulcsú utca között, bemenni senki sem látta. Elkattogott fölötte egy vonat (a szegedi intercity, gondolta, és úgy lett). Akkor most 12 óra 39 van, nem nézett az órájára, nem volt órája, tudta az időt. Olvasgatta az alagút falfirkáit. ISTEN EGYETLEN MENTSÉGE, HOGY NEM LÉTEZIK! NINCS ISTEN. HA VAN, SZÉGYELLEM MAGAM. ISTEN SZERETI MAGÁT! Mosolygott, és ő is odafestette, jellegzetes stílusában, úgysem ismerik fel, úgysem hiszik el: ITT JÁRTAM. ISTEN. Március vége felé járt. A Bulcsú utcán tábla: ÕRZÖTT BONTÁSI TERÜLET! Tudta, itt lesz a kormányzati negyed. BP. TERÉZVÁROSI P.F.T. I. FPM SZAKASZ. Ezt még ő se tudta megfejteni. (Terézvárosi Pályafenntartási Főnökség; Egyes Főpályamesteri Szakasz - a szerk.) A Bulcsú étkezde előtt megállt, tanulmányozta az étlapot. Sertéspörkölt 600, vagy egy vagdalt 250 forintért? S hozzá almapaprika vagy kovászos uborka (250)? Majd a piacon eszik. A Lehel úton Süni Söröző, Borsodi. Majd a piacon, Kellner Ferinél iszik. Itt lesz a karácsonyfavásár, gondolta, és úgy lett. A piacon csak átsietett, nem ivott Kellner Ferinél, és nem evett a Lehel Íze gyorsétteremben ("A" menü: vegyes zöldségleves, vadas marhasült tésztával, 890 Ft, "B" menü: tojásleves, zöldborsófőzelék sült virslivel, 590 Ft). Az aluljáróban három hajléktalan a telefonok alatt, kiűzik őket a kerületből, maradnak. Õt senki sem hívja föl, istenurbán. Szomorúan nézte a templomot (ismerős volt valahonnan, Ják? Zsámbék?), hiszen én is hajléktalan vagyok, gondolta. A Rámpába is csak az utcáról nézett be, kívülről is tudta, odabenn egész nap a Paprika Tv-t nézik, csak a Barátok köztre kapcsolnak át. Nem változott semmi, gondolta, nem vette észre, hogy a Rámpa immár 23 órakor zár, és dán sört csapolnak. Ha tudta volna, bemegy. A Ferdinánd-hídról látta a Szabadság-szobrot, a Bazilika kupoláját. Balra belátta az egész bontási területet, a földet. Állt a híd közepén, körülnézett, és látta, hogy itt jó lesz. Elkattogott alatta a szobi vonat (13.15), most kell érkeznie a csabainak (13.18), és lőn. Megvárta a szolnokit (13.25) és a füstit (13.33 - ez most gőzmozdony vagy helységnév, gondolta, utána kell nézni). Álldogált, ahogy lent a vonatok. Õrizték a hajléktalanoktól a vonatokat. Gyerekkorában, amikor Élmunkásnak hívták a hidat, és kötőjellel írták, sokat járt ide, akkor is kívülről tudta a menetrendet, legjobban a mozdonygarázsokat szerette, ahogy beáll egy mozdony a garázsba! Most a piros vonatokat nézegette, gyerekkorában piros vonatot kért karácsonyra, de akkoriban nem voltak piros vonatok és nem voltak szülei, karácsony se volt még. Gondolta szomorúan, és átment az autók között a másik oldalra. Az autók nem dudáltak, nem vették észre. Az Üzletközpontban nem nézett se jobbra, se balra, de azt látta, itt mindig karácsony van. Nyitva van az arany-smafu. A Nyugati aluljáróban megszólították, öreg, egy pillanatra, nem érdekel?, nem érdekelte, mindig megszólítják, miért. A vécében angyali mosollyal fizetett. Fönt, a pornóújságosnál vett egy Erószt és egy Cicát, egy Férfit és egy Nőt. És látta, hogy szépek.
Mária a Nyugati pályaudvar kőfalánál ült, a Podmaniczky utcán, fekete műbőr táskáján, kezében fekete retikül, fülébe húzott fekete sapkában, fekete ruhában, fekete cipőben, mellette két tömött csíkos szatyor. Délelőtt az 1. Szociális Csomópont, Bp., Nyugati pu. előtt ül, délután itt, este hatkor nyit a Női éjjeli menedékhely, reggel nyolcig ott lehet. Nézte Máriát, és látta, hogy jó lesz. Ment tovább (Podmaniczky rézsű, olvasta, az meg mi, megnézni a szótárban, gondolta - a. m. töltés, bevágás lejtős oldala) szelektív hulladékgyűjtőket látott (ahogy én szelektálom, dobálom befele az embereket, gondolta) és egy szobrot a Ferdinánd, az élmunkás híd lépcsőjénél. A szobor feje letört, utólag tették vissza. Az biztos, hogy nő, derékig meztelen, de kit ábrázol? Kezében szigony? Tengeri istennő? Utána kell nézni. A lépcső mellett hajléktalanok göncei, szivacsok, papír-, sörösdobozok, kis fehér műanyag fürdőkád. Nézte a fürdőkádat, és látta, hogy ez is jó lesz. Aztán bement az alagútba, kijönni senki se látta.
Emberek tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték szatyraikat. Egyszerre csak ott állt előttük egy derékig meztelen nő, fejét utólag tehették vissza, talán lefejezték? Nagyon megijedtek. De az megnyugtatta őket. "Ne féljetek! Mert nagy örömöt adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ez lesz a jel: Találtok egy fehér fürdőkádba fektetett gyermeket." Mihelyt a nő eltűnt az alagútban, útra keltek és megtalálták Máriát és a fehér fürdőkádban fekvő gyermeket. Amikor meglátták a gyermeket anyjával, nagyon megörültek, és ajándékot hoztak neki. Betörtek a piacra, és hoztak a gyermeknek banánt, szőlőt, narancsot, mandarint, paradicsomot, paprikát, hagymát, kenyeret, kakaós kalácsot, kiflit, kaukázusi kefirt, házitejet, házivajat, prágai, bécsi, gépsonkát, füstölt combot, tarját, karajt, paprikás, császárszalonnát, csabai csípős kolbászt, disznósajtot, libát, kacsát, csirkét, vad-, birka-, marha-, sertéshúst, márkás italokat (majd jó lesz!). Betörtek az Üzletközpontba, és hoztak a gyermeknek nyakláncot, fülbevalót (ha fiú is!), öltönyt (majd jó lesz!), pulóvert, dzsekit, télikabátot, sapkát, csizmát, sílécet, illatszert (férfiillatok!), boxeralsót, napszemüveget, jegygyűrűt, inget, nyakkendőt, zoknit, bőröndöt, csillárt, bőrgarnitúrát, franciaágyat, játékot (társas, számítógépes, legó, autó, repülő, vonat, tank, scrabble, playmobil, plüss- és díszállat, nyuszi, húsvétra jó lesz!), vigyük el a vízesést is!, vitték. És törtek és zúztak és gyújtogattak és egyre többen lettek, beözönlöttek a templomba is az éjféli misére, és felgyújtották. Égő emberek menekültek a templomból, a tömeg megfékezésére érkezett vízágyúk oltották őket.
Õ ezt a szobi vonatból (0.40) látta, hogy ez nem jó. Megállították és felgyújtották vonatát, leráncigálták, rugdalták, amíg mozgott. Még látta az égő vonatot (megkaptam hát végre a piros vonatomat, ez volt utolsó gondolata), látta az eltorzult arcokat és hallotta, ahogy a tömeg őrjöngve skandálja: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!
Aztán csend lett és sötétség.
