Egotrip

A hidegháborús technológiai örökség privatizációja a komputertechnológia és a Szabad Európa Rádió állás nélkül maradt munkatársai után elérte az interkontinentális ballisztikus rakétákat is: posztszovjet űrfegyvermenedzserek óriási fantáziát látnak a START (Strategic Arms Reduction Treaty) I és II egyezmények értelmében leszerelésre ítélt SS-18 típusú interkontinentális ballisztikus rakéták polgári célú felhasználásában. A sátánként is becézett SS-18 a szovjet atomarzenál királynője és a Reagan-féle űrfegyverkezési program főmumusa volt: a harmincöt méter hosszúságú, három méter átmérőjű, kétszáz tonnás hordozórakéta tíz-tizenhatezer kilométer távolságba képes eljuttatni egyszerre akár tíz 10-500 kilotonnás nukleáris robbanófejet. A rakéta ereje tehát bőven elég ahhoz is, hogy orbitális pályára állítson kereskedelmi telekommunikációs műholdakat, ez pedig mostanában nagyon jó üzlet a műholdhordozók területén tapasztalható, egyre erősödő piaci verseny ellenére is.

Arról még szinte egy szót sem szóltam, hogy hányan is élnek nagyjából állandóan ebből a dologból. Tehát most megpróbálok viszonylag alaposan végigmenni az embereken, akik részt vesznek mondjuk egy kampány elkészítésében. Álljon a kampány egy óriásplakátból, egy színes és egy fekete-fehér sajtóhirdetésből és egy reklámfilmből.

Bajlódnak a multik a multikultival: a Mutánsok Gonosz Testvérisége (Evil Brotherhood of Mutants, http://www.ebom.com.au) által a klánlistán hozzám is eljuttatott üzenet szerint a fogyasztói tömegek globális uniformizálódására bazírozó marketinggépezetek váratlan akadályokba ütközhetnek a beszélt nyelv formájában megnyilvánuló nemzeti sajátosságok alakjában.

A szocializmusban a Nyugatról hazalátogató rokonok nem elsősorban a kompakt elemfeszültség-mérővel, a lágytojásfőzővel vagy a majálisra kivihető elemes lemezjátszóval tudták őszinte elképedésre késztetni az itthon maradottakat, hanem az éppen aktuális árleszállításokat ismertető vaskos áruházi katalógusokkal. E katalógusokkal úgy bántak az emberek, mint pikáns könyvritkaságokkal: kölcsönkérték egymástól őket, amúgy pedig a tévé előtti dohányzóasztalon volt a helye e felforgató irodalomnak. Többnyire vasárnap délután zajlott a virtuális vásárlás, mint identitás-aerobic; a család tagjai a pörkölt utáni ejtőzés során lapozgattak és böködtek: nekem ez tetszik. Nekem meg ez.

Egy olyan sokat látott öreg anarcho-liberális, mint én, már nem nagyon lepődik meg azon, milyen penetráns, agresszív, nevetséges és kisstílű módokon képes az állam beavatkozni az egyén és a közösségek életébe. Közpénzmilliárdokat dob oda korrupt kádereknek; tb-járulékot emel, és azt mondja, ez csak az álvállalkozókat érinti; rendőröket küld betekinteni drogfüggők betegkartonjaiba; a sor vég nélkül folytatható, a lapok napi szinten, nagybetűs címekkel emelik ki a Nagy Állami Disznóságokat, a háborgásra érdemes gaztetteket.

"Minden angolnak lakháza erőssége, legyen az akár szalmakunyhó, melyet az ég viharai körülzúgnak, a zápor betörhet, a vész betörhet, de a király be nem törhet" - hangzik a szentencia az angolok egyik ősi jogáról.

Avagy tudósítás a lélek állapotáról

Ilyen a magyar gettó - mármint nem az a régi, hanem ez a mostani -, képtelen kiizzadni egy rendes zenekart, egy olyan jó lábszagú gettózenekart, mint amilyenek az óceánon túl vannak, csak éheznek meg rabolnak meg ölnek egész nap, aztán este meg bámulják a tévét ahelyett, hogy megénekelnék a problémáikat. Teljesen igaza volt a Zanáéknak, amikor felkarolták ezt az ügyet, volt ez az űr, a Zana meg már unt cowboy lenni, csináltak gettórockot, nehogy már a nélkül kelljen belépni a második évezredbe. Ez jó, világos, tiszta geciség, ilyet szeretnék csinálni írásban. Ennél már csak az lett volna nagyobb pofátlanság a részéről, ha Tampere külvárosában alakít egy finn népzenekart, bár lehet, hogy odáig nem lehet ellátni a Svábhegyről, meg a taxi is drága.

A rémhír a vicchez hasonlatos kollektív bölcsesség, melyhez három dolog kell. 1) Legyen hihetetlen (ezért nem lehet rémhír, hogy egy taxis Bonyhádot érintve vitt át valakit a Piafból a Picasso Pointba). 2) Legyen újdonság (ezért nem lehet rémhír, hogy mondjuk egy felakasztott gerillavezér három nap múlva megjelenik a mozgalom Politbürójának). 3) Jelenítsen meg a hallgatóság mindennapi életében felbukkanó megfontolásokat (ezért nem lehet rémhír abból, hogy a Boltzmann-állandó egy lebegő asztrahánkucsma formájában jelent meg a TTK-n). A rémhírek attól rémhírek, hogy nem írja meg őket a Pssszt Magazin, ugyanis a kacsalapok rejtélyei par excellence állnak a hiteles diskurzus határain kívül, akárcsak az udvari bolond, aki mondhat akármit, úgysem veszik komolyan. Ha nagyon zavaró, megfojthatja a hopmester. (Az analógia abban a tekintetben is érvényes, hogy az efféle lapok dolgozóit nálunk többnyire nem perbe fogják, hanem megveretik.)

A rendpárti német állam még mártírt csinál a szcientológusokból, a pszichoszekta betiltását fontolgatván olyan magasra adva fel a labdát, hogy a rangos nemzetközi lapok hasábjain, hollywoodi hírességek által fizetett hirdetésekben ízléstelen módon a zsidóüldözéshez hasonlíthatja meghurcoltatását. "A harmincas években a zsidók. Ma a szcientológusok" - állítja a nyílt levél, kihasználva az Internet-cenzúrában is élen járó németek elleni jogos felháborodást. A német állam a kínaihoz hasonlóan felelősnek tartja az Internet-szolgáltatókat az infrastruktúrájukon terjesztett információk tartalmáért, és több esetben gyakorolta már vétójogát: 1995-ben a CompuServe német szerverein elérhetetlenné tettek több mint 200, pornográfnak vagy fasisztának minősülő Internet-levelezőfórumot, tavaly minden szolgáltatót Ernst Zuendel torontói illetékességű holocaust-tagadó hálózati kiadványának, ugyanakkor a szélsőbaloldali oldalakat is szolgáltató xs4all holland szolgáltató teljes webanyagának kiszűrésére kényszerítettek, idén pedig a német államügyészség beperelte a reformkommunista PDS huszonöt éves alelnöknőjét, Angela Marquard ugyanis hálózati homepage-én hyperlinket (mutatót) helyezett el a "terroristagyanús" Radikal magazin weboldalaira.

Hajdú-Biharban, mondja a rádió, rosszak a látási viszonyok, tartja magát a köd. Tényleg, ahogy így kinézek, nem látszik rendesen, hogy egy megfáradt dolgozó pihen-e az ablakom alatt, vagy meg van halva teljesen, pedig a földszinten lakom. Ne induljon útnak, akinek nem muszáj. Na, ez vagyok én, igaz, ha lehetne, se mennék, elég jól ülök. Évek óta egyhuzamban sehova se készülök.

"A magyar sajtó karakter és arc nélküli szörnyetegekkel van tele." Zombie-holocaust a Kiskegyednél? Testrablók inváziója a HVG-nél? Az élőhalottak visszatérnek a Népszabadságba?

Voltak idők, amikor a nyomozó hatóságok kínvallatással kényszeríthették ki a gyanúsítottak vallomását, de a spanyolcsizma és az ujjszorító alkalmazásának az alkotmányos eszmék megjelenésével bealkonyult. A nemo tenetur elve szerint senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát vagy hozzáartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolja, vagy ezzel kapcsolatban bizonyítékokat szolgáltasson. Mentességet élveznek azok is, akik bizalmi jellegű foglalkozásuknál fogva ismerhetik meg mások titkait (például orvosok, ügyvédek).

"A szovjet és magyar lobogó alatt haladó űrhajó, az égi Szaljut-6 égi kikötő fedélzetén is használnak magyar műszereket, a Pillét, a Balatont. Utóbbival könnyen mérhető az idegrendszer munkaképessége vagy fáradtsága. Látható, megrendelhető volt a Budapesti Nemzetközi Vásáron is. Talán nemsokára gépkezelőként, autóvezetőként ellenőrizzük vele saját idegrendszerünk reakcióidejét..." - írta 1980 egy meleg pünkösdi estéjén Marx György akadémikus, megannyi népszerű természettudományos mű sokak által kedvelt szerzője.