Kádár Tamás: Reklámocska (Avagy tudósítás a lélek állapotáról)

  • 1997. február 13.

Egotrip

Avagy tudósítás a lélek állapotáról

Elmondható-e, mi a jó ebben az egész reklámos dologban? Vagy hogy mi a rossz?

A legrosszabb, amivel a reklámosnak (kreatívnak) legalább hetente egyszer meg kell küzdenie, az az, hogy bebizonyítsa, ez egy szakma, és ő ért hozzá. A prezentációk jó részén az ügyfél valamiféle prekoncepcióval várja a bemutatandó anyagot, és nem árt, ha az ember a közelben kapirgál. Persze az sem old meg mindent. Mert az ügyfélnek ugyan nem az a dolga, hogy legyen képzelőereje, sokszor mégis tele van ötlettel. Aztán meg hiába találod ki a szerinted legjobb kampányt, ha nem tudod eladni, mert falnak szaladsz vele. Szakmailag erre ezer lehetőség kínálkozik, de azért dolgozik az ember csapatban, hogy ezt elkerülje. (Médiaelemzés, konkurenciavizsgálat, célcsoport stb., stb.) Sokkal rosszabb, ha egyszerűen nem bírják a stílusod, és a lehető legrosszabb az, amikor a tárgyalás végén azt mondják, "értem, értem, de ez nekem nem tetszik". Van, aki megpróbál az ilyen érveléssel is megküzdeni, de szerintem ez tökéletesen fölösleges és baromi fárasztó.

A rossz ügyfél mindig azzal érvel, hogy ő fizet, és annak kell történnie, amit ő akar. Szerinte reklámszakma és ebből következően reklámszakember nem létezik, a prezentáció folyamatos mellébeszélés, és azt a célt szolgálja, hogy lyukat beszélve az ügyfél hasába a lehető legostobább módon elherdáljuk az általa kemény munkával megszerzett pénzt. A kreatív igazgató egy senki, aki mivel nem ért semmihez, ezért beszél róla, az art director pedig csak arra jó, hogy baszogassa az operátort.

És az sem tesz jót az ember lelkének, amikor minden régi barátja azt hiszi róla, hogy tele van pénzzel, és szándékosan a medence partján - vagy Floridában - rádiótelefonál.

Akkor nekünk ennyire rossz?

Nem, mert megismerünk olyan dolgokat belülről, amiket civil foglalkozásainkban csak kívülről utálnánk. És időről időre felbukkan egy jó ügyfél. A jó ügyfél (azonkívül, hogy mindenben ellentéte a rossznak) egész egyszerűen jóindulatú. Elhiszi, hogy számunkra az ő pénze eszköz, amit helyesen használunk, elhiszi, hogy egy reklámkampány nemcsak a mi önmegvalósításunkat szolgálja. Megbízik a véleményünkben, és egyáltalán, bír minket. Egész egyszerűen nyitott, amikor találkozunk, reális véleménye van a termékéről, nem csak az előnyeit emeli ki, hanem elmondja az összes hátrányt. Nem csodát vár tőlünk, csak jó ötleteket stb., stb.

Az ügyfelek hozzáállása persze nagyban befolyásolja a prezentációk hangulatát, és ez nem elhanyagolandó tényező, mert mi az ott megadott alaphang szerint kezdünk el dolgozni. És az ideges, rosszkedvű kreatív munkásnál csak a tehetségtelen, öntelt seggfej rosszabb. Mert ideges és/vagy tehetségtelen ember nem tud pörögni. Márpedig ez egy pörgős szakma, mert nagyjából hetente találunk ki jó és kevésbé jó dolgokat, amik nagyon rövid időn belül kézzelfogható valósággá válnak. És sokan azt hisszük, ez csak egy része az életünknek, és biztos csinálunk majd még sok mindent. Ami persze vagy igaz, vagy nem.

Írásomban mindennemű hasonlóság élő személyekkel és cégekkel csakis a véletlen műve.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.