Bodoky Tamás: Fájlövés

  • 1997. február 27.

Egotrip

A hidegháborús technológiai örökség privatizációja a komputertechnológia és a Szabad Európa Rádió állás nélkül maradt munkatársai után elérte az interkontinentális ballisztikus rakétákat is: posztszovjet űrfegyvermenedzserek óriási fantáziát látnak a START (Strategic Arms Reduction Treaty) I és II egyezmények értelmében leszerelésre ítélt SS-18 típusú interkontinentális ballisztikus rakéták polgári célú felhasználásában. A sátánként is becézett SS-18 a szovjet atomarzenál királynője és a Reagan-féle űrfegyverkezési program főmumusa volt: a harmincöt méter hosszúságú, három méter átmérőjű, kétszáz tonnás hordozórakéta tíz-tizenhatezer kilométer távolságba képes eljuttatni egyszerre akár tíz 10-500 kilotonnás nukleáris robbanófejet. A rakéta ereje tehát bőven elég ahhoz is, hogy orbitális pályára állítson kereskedelmi telekommunikációs műholdakat, ez pedig mostanában nagyon jó üzlet a műholdhordozók területén tapasztalható, egyre erősödő piaci verseny ellenére is.

A hidegháborús technológiai örökség privatizációja a komputertechnológia és a Szabad Európa Rádió állás nélkül maradt munkatársai után elérte az interkontinentális ballisztikus rakétákat is: posztszovjet űrfegyvermenedzserek óriási fantáziát látnak a START (Strategic Arms Reduction Treaty) I és II egyezmények értelmében leszerelésre ítélt SS-18 típusú interkontinentális ballisztikus rakéták polgári célú felhasználásában. A sátánként is becézett SS-18 a szovjet atomarzenál királynője és a Reagan-féle űrfegyverkezési program főmumusa volt: a harmincöt méter hosszúságú, három méter átmérőjű, kétszáz tonnás hordozórakéta tíz-tizenhatezer kilométer távolságba képes eljuttatni egyszerre akár tíz 10-500 kilotonnás nukleáris robbanófejet. A rakéta ereje tehát bőven elég ahhoz is, hogy orbitális pályára állítson kereskedelmi telekommunikációs műholdakat, ez pedig mostanában nagyon jó üzlet a műholdhordozók területén tapasztalható, egyre erősödő piaci verseny ellenére is.

Az idén januárban létrejött International Corporation for Space Transport Systems alapítói az Orosz Ûrügynökség, az Ukrán Ûrügynökség és egy sor, a szovjet időkben nagyon titkos rakétatechnológiai kutatóintézet és üzem. Az orosz-ukrán vegyes vállalat célja a "Dnyeper" elnevezésű, többcélú hordozóeszköz kifejlesztése az SS-18 alapján. Valószínűleg nem lesz nehéz dolguk a mérnököknek, hiszen nem kell teljesen áttervezni a konstrukciót: a leszerelésre váró SS-18 hordozórakéták át is alakíthatók erre a célra, egy vagy két műhold pont befér a robbanófejek helyére. A kazahsztáni Bajkonur űrközpont rendelkezik az indításhoz szükséges infrastruktúrával, itt már több mint 100 rakéta vár átalakításra. Az első nem kísérleti jellegű indítást 1998-ra tervezik, és miután kitalálták a "rakétáink bármilyen időjárási körülmények között nagy megbízhatósággal érik el céljukat" szlogent, az első megrendelő is felbukkant: az amerikai Teledesic Corporation - a Bill Gates Microsoft-elnök érdekeltségi körébe tartozó cég nem kevesebb, mint 840 műhold felbocsátását tervezi a jövő évszázad elejéig, globális műholdas Internet-szolgáltatás céljából - február ötödikén lábon megvette az első 22 indítást, de több száz további misszióról is tárgyalnak.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az oroszok végleg lehátráltak volna a maghasadásról: éppen a múlt héten pattant ki egy botrány Amerikában az Oroszországnak eladott négy darab Silicon Graphics szuperszámítógép körül, amelyek több mint kétmillió művelet elvégzésére képesek másodpercenként, ezért még mindig szerepelnek valamiféle szűkített COCOM-listán, ugyanis nukleáris robbanás szimulációjára, így atomfegyver-fejlesztésre is alkalmasak. A Silicon Graphics állítása szerint az eladásnál a cég nem tudott arról, hogy a megrendelő Orosz Tudományos Kutatóintézet azonos a korábban Cseljabinszk-70 néven emlegetett zárt várossal, amely nukleáris fegyverek tervezésével, fejlesztésével és gyártásával foglalkozik évtizedek óta. Oroszország elismerte a vásárlást, és bár eredetileg a föld és a víz radioaktív szennyeződésének környezeti monitoringrendszeréről volt szó, egy illetékes elszólása szerint valóban atomrobbanások matematikai szimulációjához szükségesek a szuperszámítógépek.

A hordozórakéta nélkül maradt és szilikonnal felpumpált szimulátorok által lealázott valóságos exszovjet nukleáris robbanófejek sorsa lapzártáig bizonytalan - én speciel az amúgy is túlnépesedéssel küszködő harmadik világ prosperáló fegyverpiacain próbálnék megszabadulni tőlük.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.