Podmaniczky Szilárd: Déli verő (Az asszony bosszúja)

  • 2000. május 11.

Egotrip

Már a történet kezdetén olyan visszafogottan hallgattam, mint aki a hajnali salátabárban muskátlilevélbe harap.

Az asszony bosszúja

Na, ezt írd meg, mondok még egyet, mondta a házigazda, mutatóujját a csillagos ég felé döfte, mint aki szexuális örömöt talál az ózonlyuk körkörös tágulásában.

Erősen hullámzott a Balaton, a pecások tudták, hogy az angolna igazán imádja az ilyen időt, és csapatostul megindulnak hullámlovaglásban vagy miben.

A metsző szélben haláltáncot járt a kapásjelző, de annyit azért látott az öreg pecás, hogy a jelző haláltánca egyszeriben nagyobb volumenű lett, aztán meg hirtelen kisebb, s majdan föltapadt a botra, mint cuppanós csók a börtön ablakára. Az öreg pecás elmarta a botját, bevágott, mint kalap alá a traktor dallamkürtje. (A sok hasonlat majd ne tévesszen bennünket szem elől.)

Érezte, erős állat verdes rajta, aztán hol a görbülő botspiccre, hol a távolba nézett, ahol a hullámtaréj fehér csipkéje bugyogott. Néha megnyikkant a fék is, de mind az orsó, mind a damil bírta a kezdeti játszmát, s a hal sem tágított.

A fárasztás eltartott egy darabig, közben a nap is alább szállt, s mire partot ért a termetes angolna, mert angolna volt tövig, az öreg pecás is megizzadt, és mindazok, akik előbb csak egy fölakadt repülőgéproncsra gondoltak, most már megláthatták, hogy a több évet is megélt termetes kígyónak így szakad vége.

Szákolni azonban nem lehetett, mert az angolna annyira taknyos egy állat, hogy azt az iszamós trutymót még a láncfűrésszel adagolt hagyományos mosópornál bioaktívabb mosópor se viszi ki.

Ahogy az angolna mégis kifáradt, az öreg pecás kivonszolta a kígyót a partra, újságot fogott, kicsippentette ajkai közül a horgot, és rögvest belevágta egy honvédségi kimenőtáskába. A cipzárt ráreteszelte, majd mint aki a tömegsport áldozata, csont nélkül rogyott össze a parton.

Az összegyűlt sereglet azonban tovább biztatta az öreget, hogy még csak véletlenül se érjen véget a móka. Na, kérlek alássan, mondta egy tanult horgász az öreg pecásnak, most pedig az következik, hogy meg kell ölnöd ezt a kígyót, mert különben még sok bajod lesz vele.

Az öreg pecás összeszedte magát, és kifújta magát, hemingvégarbóját feltűrte, s már jött is a válasszal. Még csak az kéne, hogy megöljem, olyan ritkán fogok angolnát, hogy ez már gyilkosságnak számítana. Arról meg nem is beszélve, hogy az igazi élvezet ezután jön.

Perverz módon nézett egymásra a többi horgász.

Azt fogom csinálni, mint máskor mindig, mondta az öreg pecás. Hazaviszem, oszt otthon bemegyek a konyhába a kimenőtáskával, aztán amikor betoppan az asszony, Lukréciának szólítom, oszt szabadon engedem a kígyót. Hát ti még olyat nem láttatok, mondta az öreg pecás. Bezárom az ajtót, a kígyó meg vonaglik és ráng a kövön, az asszony pedig úgy sivít, sikít és sír, hogy az valami mennyei. Ennyire ösztönös lénynek még nem láttatok nőt. Egyszerűen elemi erővel menekül. Halálfélelem ragadja el, lúdbőrzik, potyognak a könnyei, már alig lát valamit, őrjöng, dobálja a konyhabútort, csuklik, rosszul veszi a levegőt, bevizel és csúszkál rajta, a kígyó meg a nyomában, tébolyító, ilyen eredetit filmen sem látni, hát ez az igazi szórakozás, és majd bolond leszek megölni a kígyót, amíg az egészet ki nem élvezem, a velejéig ki nem szívom a csontját meg a porcogóját ennek a tréfának.

A többi horgász derekasan nézett egymásra, nem legyintettek, csak pislogtak, mint aknászbunker ablakában a gyertyacsonk.

Szegény asszony, hallotta az öreg pecás, ahogy távolodtak a kollégák saját botjaik felé.

Ah, legyintett rájuk az öreg pecás, kihúzta a másik szereléket is, összepakolt. A horgászszerszámokat a csomagtartóra, a két botot a vázhoz kötötte, az angolnás kimenőtáska fülét áthúzta a csengőn, fölakasztotta a kormányra.

Szevasztok, mondta magában, lenyomta a pedált, begyorsított, hogy az angolna mozgása kellően friss maradjon, és a mindenütt hemzsegő alkonyatban elindult hazafelé.

Az öreg pecás sapkája csaholva lobogott a szélben, tekert is rendesen, amikor a kimenőtáska cipzárja egyszer csak megreccsent, és kidugta ott a fejét az angolna. Az öregnek semmire nem maradt ideje. Az angolna nyílsebesen kicsusszant a kimenőtáska szabad nyílásán, de amint megszédítette a gravitáció, nyomban a föld felé vette az irányt. Ott pedig nem sok választása maradt. Előbb elkapta ugyan az első kerék lakkozott villáit, de a következő kígyózó mozdulattal már be is sikamlott a küllők közé.

A többi horgász már csak egy szenvedélyes üvöltést hallott az út felől, s aki idejében felkapta a fejét, még láthatta, ahogy az öreg pecás szimpla szaltóval perdül át a kormányon, majd gigantikus homokzsákként nyekken a földön, a bicikli nyerge a farcsontjára csapódik, az elfordult kormány a hátára kottyan, majd az egész szerkezet lassan lefordul róla, amerre kibillenti az abroncsra nyersen rátapadt angolnacafat.

És hát azt sem zárhatjuk ki, mondta a házigazdám, hogy ez az egész nagyon megtetszett neki. Nade, fúrta megint az ég felé az ujját, orgia!, tudod mit?, ne is ezt írd meg, mindjárt mondom a másikat... (folyt. köv.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.