Ki a Dunára! Barátja viszi, az első lámpánál bevillan K. Dezsőnek, telefonját otthon hagyta. Felírt mindent, mit hozzon, a telefont is, három nagy táska tele, de a telefon… Tudat alatt. Nem fordulnak vissza, menjünk. A portán kap egy nyilatkozatot, nem beteg, vendégeket nem fogadhat (csak hozzátartozót) stb. Aláírja, eldobja, kézmosás. Meghívja Gusztit egy felesre, kivételesen (a találkozásra) elfogadja. Naplemente, ez a(z egyik) gyengéje, giccsőr, amennyiben a napút giccs. Ágyban kisrádió, várja a sporthíreket, belealszik. Mikor felébred, 2 múlt, rádió zúg, ég mellette a lámpa. Visszaalvás, reggel fürdőköpeny fel (hűvös van), zsebében tusfürdő, vécépapír, vállra törülköző, kézben maszk (nem felejti el, csak amikor belép a mosdóba, felvenni), vécékulcs, kézmosás, vécépapír az ülőkére. Mosdónál „fürdik”, a zuhanyzót nem szabad használni, kulcs vissza. A kávéfőzőbe belerohadva a novemberi kávé, menthetetlen, kukába. Indulás a boltba, kesztyű, maszkot elfelejti, vissza. Póktalanít (seprűvel), pókhálókat le, kis szőnyeget kirázza, kisöpri a tonna levelet a teraszról, lemossa az asztalt, padokat. Rezsó, tészta lesz az ebéd, sajt, tejföl. Hat múlt, az étteremben esküvő, kimegy mellé a wifihez, odahúz, keservesen, egy padot, biztonsági őr jön, tilos, és hogy majd segít visszavinni. A szokásos helyen a szokásos ablak nyitva, konnektor. A sárkányhajósok hazafelé, lépdelik át a vezetéket, bocs, szabadkozik, semmi gond. Ja, az nincs. Vacsora libapástétomos kenyér, reá hersegő paprika! Bevállalta, hónapok óta nem evett zöldséget.
Gusztitól elkéri a kávéfőzőt (tegnap a dupla, krémes, rémes neszkávé). Megjelennek a hétvégi bérlők, a „víkendesek”, így hívja őket.
(álom) Osztálytalálkozó (érettségi?), egy lány (asszony) beszél, amikor egy fekete nyelű kés éri az arcom, elhajolok, így nem éri a szemem. Aztán egy barna nyelű kés, arcomra, a szemem mellé, félve nyitom ki – a kabin, bevilágít egy lámpa.
Reggelire margarinos fonott kalács! Mióta vágyott erre! Persze, jobb lenne a vajas. Ebéd konzerv? Nincs hozzá kedve, inkább sörvirsli (ünnepi, vasárnapi), vacsora kacsapástétom!
Guszti fog egy 5 kilós harcsát! Az első fogás, mióta kint van, a negyedik napon. Guszti agyonveri, még élsz?!, több ütéssel. Feldarabolja (fejet le), kibontja. K. Dezső nem nézi, látja.
Talál egy kávéfőzőt a szekrényben, van itt minden! Persze, ebbe is belerohadva a kávé. Kimossa, a higiénia bajnoka. Ebéd babfőzelék házikolbásszal – persze konzerv, nem házi és virsli. Úgyis rég volt. A bab stimmel.
Született hét kiskacsa, anyjuk után tipegnek a parton, jönnek a csaphoz.
Hazamegy, fürdés, hajmosás! Telefonján 8 hívás, ebből 5 anyjáé. Csekkek.
Vissza a Dunához, indulás a boltba, nagy meleg. Rövidnadrág, szandál. Maszk. A kesztyűtől megszabadul (a parától nem).
Nyitott ajtónál fürdik, maszkban… Merthogy megnyitották a zuhanyzót!
Kajakos srác a vízben, üvöltözik, megöllek!, kapaszkodik a kajakba, tud ez úszni?, miért ne tudna? Mária, főhorgásznő a kajakosok vezetőjéhez megy, aki kimegy a stégre, addigra már a hajótörött is odaevez. Barnus, jól vagy? A srác egyre üvölt, megölöm!
K. Dezső névnapja, ilyenkor mindig buli a parton, foci után bográcsozás, italok, persze. Most nem engedélyezett a vendégfogadás. Mondja a dunai főnöknek, az étteremben esküvők, az családi rendezvény, K. Dezső nyel egyet, nekem a barátaim a családom. Az esküvőn se mindenki hozzátartozó, ott vannak a barátok; a koncerteken ötszázan, a focimeccseken bármennyien… A főnök mosolyog, majd szólok.
A padot nem húzogatja a wifihez, széken a laptop, görnyed, kellene egy kempingasztal. Addig is, valami. Mihály mondja, a konténerben van egy kis asztal. Kikukázza, hát… De a célnak megfelel. Teteje fehér papírral befedve, fehér szigszalaggal rögzítve, baromi ronda, leveszi, bár az asztallap töredezett, egyik végén hullámos furnér, de inkább ez – rusztikus. Lemossa, abban kiváló, egy lógó keresztlécet megszögel. Épp elfér a gép és az egérpad, meg a korsó. A hársfáról kis sárga szirmok hullanak, gépre, sörbe, utóbbiba a rovarok is, kisrádiót rá. Merthogy kiült a kabin elé, a teraszon is meleg. Most jól érzi magát! Szemben a Duna, szellő. Ennyi elég. Kipróbálja, hátha itt is bejön a wifi, eddig nem sikerült… És van jel! Nem kell az étteremhez vándorolni! Na látja! Van fejlődés! (Pelikán et.)
Hat kiskacsa tipeg anyja után a parton, jönnek a csaphoz. A harcsa volt vagy a macska. A varjú. A varjú mindent visz.
(álom) Egy vonat tetején hasalok, a végében, kapaszkodom (mibe?); íves tetejű, vagy hogy’ mondjam, síp, nincs idő leszállni, az ajtóhoz se, bezárult, kiáltok egy vasutas nőnek (ő indította?), állítsa meg!, de a vonat tovább, látom, elvisznek egy emberi testet, aztán jobbra még egy vasutas, állítsa meg!, és még egy testet visznek. Egyre gyorsabb a vonat, kapaszkodom…
A boltban nincs maszk senkin, már nem kötelező?, eladóhölgy: de, csak már nincs erőm szólni, persze, rajta sincs. Pénztárhoz, szembejön egy illuminált fiatal férfi, K. Dezső kitér, ledönt néhány doboz sört, elfér, papa? És rátenyerel K. Dezső pólójára, elöl – mehet a mosásba.
Éjjel valami rovar zümmög a fülénél (szúnyog?, reggel érzi, igen), többször felébreszti. Mint a múltkor jobb lábában a görcs. Mitől? A lábát nem teszi ki; a boltba, ha muszáj. Talán épp ettől.
Reggel a stégen kávézik, Jenő hívja, a gondnok, és ad maradék fát (deszkával pótolja a stégen a rossz pallókat), a tűzhöz, a bulihoz! Merthogy engedélyezték! K. Dezső azonnal megy a pályagondnokhoz, senki, konténerben rádió szól. Nézi a focizókat – hónapok óta nem… Mindkét pályán játszanak. Jön egy nagydarab, kopasz, ön itt a főnök?, igen, nyújtja a kezét, bocsánat, még nem fogok kezet, öklök össze. Hétköznap mindig foglalt minden pálya, csak a hétvége szabad. Ajjaj… De meglesz!
Nagy zuhé! Kopog a terasztetőn, ahogy kell, K. Dezső ezt szereti, eljött az ő ideje, kedvére ordíthat a teraszon, nem hallja senki. A kajak-kenusok, evezősök nem zavartatják magukat (motorcsónakon, bömbivel zavarják őket, huúzd!), lapátolnak a szakadó esőben, özönvízi sportolók. Fél óra, „tenger” a kabin előtt, hallja odakint, Dezső ki se tud jönni, palló kell neki! Által mennék…
Panni mondja (Panni mindent tud, ami a csónakházban történik), eltört a vadliba (az egyetlen a parton) lába, szárnya, kihívták az állatorvost; kijött, megnézte, de nem ápolta le, ki fogja megfizetni?. K. Dezső nem volt kint, ha igen, akkor ő, a vadludak, Kákalaki Akka nagy barátja… Vagy javasolja, dobjuk össze. Összeforrtak a csontjai, de látod, hogy’ megy, és nem tud repülni. Tehát azért nem mozdul a partról. Jellemző, K. Dezső észre se vette, valami nincs rendben a vadlibával.
Éjszaka kiül a vízhez, a csillagos ég felettem és néhány feles bennem. Egy tehervonat átdörög a Gubacsi hídon, számolja, páratlan, 29, de nehéz megszámolni, sötét és messze van.
Messze még a vége.
