A Pipás ideges volt, mert már nem volt terasz, bent ültek egy bokszban, nem lehetett pipázni, szivarozni. Rákoskerthy is ideges volt a meccs miatt, pedig nyertünk, de még tartott a meccsizgalom. K. Dezső is nyugtalan volt, új helyzet, alkoholmentes Sopronit ivott, a dobozt kidobta, ne lássák, ő se, így olyan, mintha igazi lenne. Már sose lesz az igazi. Rákoskerthy ásványvizet, csak a Pipás viselkedett úgy, ahogy egy kocsmában illik, Unicum, sör. Vitatkoztak, jók voltak-e a cserék. „Beszéljünk a cseréről, mint olyanról” – mondta a filozofikus Pipás, beszéljünk, mondta Rákoskerthy, K. Dezső bólogatott a pszeudosöre mellől, úgyis az van, amit a Pipás akar.
„Kezdetben csak sérülés miatt lehetett cserélni, Grosics megjátszotta a sérülést, hogy Gellért beállhasson az évszázad mérkőzésén. De az 1959-es Nottingham Forest–Luton FA-kupadöntő 33. percében Roy Dwight a lábát törte azután, hogy gólt lőtt a Lutonnak. Hordágyon vitték le a pályáról, csapata azonban tíz emberrel is nyerni tudott. Mészölynek 1966-ban felkötött karral kellett beállnia, tudjuk, a brazilok ellen, mert azon a vb-n nem lehetett cserélni. Aztán egy kapust és egy mezőnyjátékost cserélhettek, most három játékmegszakítással öt csere…” Rákoskerthy közbevágott, ezt még a vak kommentátorok is tudják, K. Dezső se akart kimaradni, és a 2×15 perces hosszabbításban lehet még egy csere. A Pipás folytatta. „1965. augusztus 21-én a Charlton–Bolton másodosztályú meccsen beállt Keith Peacock, ő volt az első, aki csereként, erről lett híres. És ezzel elkezdődött a cserék kálváriája.” A Pipás mindent tudott, Rákoskerthy is, csak nem mondta, vagy ritkán, most is: „Nana. A szakirodalomban vita van, mikor volt az első csere. Egyesek szerint 1850-ben, az Eton College-ban, egy iskolai csapatban, ennek részletei azonban már a homályba vesznek.” „Ne komolytalankodjunk – a Pipás nem szerette, ha félbeszakítják –, A-sok a B-sek ellen, persze!” „Nem én találtam ki – Rákoskerthy folytatta –, az első írásos emlék 1863-ból, amikor a Bell’s Life in London & Sporting Chronicle című hetilapban…”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
