I. Születés, gyermek- és ifjúkor
1 1Ebben az idõben történt. Tócsán nem volt kórház, József fölment feleségével, Máriával Új Helyre. Mária itt szülte meg elsõszülött fiát, Josuát. 2József Josua nevelõapja volt, édesapját nem ismerte. "Fattyú!", csúfolták a faluban 3és gúnyolták különc természete és beszéde miatt is. Josua dadogott, kerülte az embereket, egyedül szeretett lenni fönn a hegyen. Ott gyakorolta a beszédet. 4"Bizonytalanul mondom néktek." 5Övék volt a legutolsó ház a hegyoldalon, innen indult Josua magányos sétáira. Órákig kuporgott a bokorban, "a házamban", ahogy õ nevezte. Nézte és hallgatta a rezdülõ leveleket. 6És gyakorolta a beszédet a forrásnál, erdõn, mezõn, patakparton, bekötõúton, ahol nem hallotta senki. 7De látták, hogy magában beszél. "Bolond!", kiáltozták, szaladtak utána és kérlelték: "Josua! Tarts nekünk beszédet!" Mert röhögni akartak beszédén nagyon. 8Josua nem szólt, de arcukat és szavaikat szívébe véste.
9Akkor anyja, nevelõapja és idõsebb féltestvére, Jakab elhatározták, hogy beadják internátusba az esszénusokhoz, a logopédián tanítsák meg a helyes beszédre. 10Jakab így szólt hozzá: "Úgysem csinálsz itthon semmit, naphosszat a szõlõhegyet járod, bokrok és borospincék hûvösében üldögélsz. Apánknak sem segítesz az ácsmunkában, szegény nem gyõzi keresztekkel, a lázadások miatt rengeteget rendelnek a megszállók." 11"Kkkeresztrengeteg", mondta Josua, és Jakab azt hitte, gúnyolódik. És fölvitte Kõszegletbe az esszénusokhoz.
2 1Josua pedig nem mozdult ki cellájából, fazekakat készített, majd tört össze, hosszan írt pergamentekercsekre és összetépte mind. 2Sokszor csak úgy maga elé bámult. 3Aztán elvágódott és rángatózott a földön, habzott a szája. És egyre sûrûbben jött a roham, egy-re több fazekat gyártott és zúzott szét, egyre dühödtebben tépte össze a teleírt tekercseket. 4Viszont hirtelen folyékonyan kezdett beszélni. 5"Én vagyok az Igazság, az Út és az Élet." 6Az esszénusok írtak a kedves szülõknek, vigyék haza. Jakab jött érte, kit az esszénusok vezetõje fogadott. "Legjobb lenne valami másik intézetbe vinni, ugye értiÉ" Jakab értette. 7Ám Josua úton hazafelé megszökött, kiugrott az új helyi személyvonatból. És egy karcolás sem esett rajta, csak bicegett. 8Ment, ment, míg egyszer a folyókanyarhoz ért, s a folyóban megpillantotta gyermekkori pajtását, Jánost, aki megszökött az esszénusok internátusából. 9Josua szerette Jánost, János szerette Josuát. 10János mondá: "Íme a szerelmetes fiú, aki gyönyörûségével engem megkísértett! Mi van veled? Miért sántítasz?" 11És Josua mondá: "Lábam sántít, de nyelvem immár nem botladoz." 12És elment a pusztába, hogy erõt gyûjtsön, mert egyedül akart maradni gondolataival, önmagával. 13És kijõve a pusztából, hol vadállatokkal volt együtt és angyalok szolgáltak neki, az emberek közé ment és beszélni kezdett.
II. Beszédek és csodák
3 1Adjátok a testnek, ami a testé, a léleknek, ami a léleké. Ami a tiétek, adjátok magatoknak." 2"Az élet a földön terjed ki, és az emberek nem látják azt." 3"Kisgyerekhez hasonlítotok, akik olyan földön tartózkodnak, amely nem az övék." 4"Ha levetkõzitek szemérmeteket, és veszitek ruháitokat, lábaitok elé terítitek azokat, mint kisgyerekek, s rátiportok azokra, akkor fogjátok meglátni az életet, s nem fogtok félni." 5"Tekintsetek az élõre, amíg éltek, nehogy meghaljatok, és nehogy akkor próbáljatok látni, és ne tudjatok már látni." 6"Hasíts el egy fát! Te vagy ott. Emeld föl a követ! És magad találod ott." 7"Nektek adom, ami a tiétek." 8"Jobb, ha a férfi férfival él igaz szeretetben, mint ha asszonnyal hál, akivel szívét meg nem osztja." 9"Aki ismerni fogja atyját és az anyját, szajhafinak fogják nevezni." 10"Bizony mondom néktek: a kufárok és kurvák megelõznek bennetek az életben." 11Akkorra már nagy sokaság vette õt körül, bárhol járt, és nagyokat röhögének vala beszédén. Sok helyre hívták, s õ ment boldogan, egyre nagyobb közönség elõtt lépett fel. És a néptömegnek azt mondta: 12"Ha felhõt láttok nyugaton fölszállni, spontánul azt mondjátok: Esõ jön; és úgy is történikÉ Ti képmutatók, a földet és az eget meg tudjátok ítélni! - Miért nem ítélitek meg éppúgy magatoktól, mi a helyes?" 13"Jó dolog a só. De ha a só is ízét veszti, mivel ízesíthetõ meg? Se földbe, se trágyába nem való: kidobják." 14"Volt egy gazdag ember, akinek sok java volt, azt mondta: Használni fogom a javaimat, mert vetni fogok, aratok, ültetek, megtöltöm a csûrjeimet gyümölccsel, hogy ne szenvedjek hiányt semmiben sem. Ez az, amit gondolt a szívében. És azon az éjszakán meghalt. Akinek van füle, hallja!" 15"Ahol vannak emberek, azok istenek, és ahol ember van egymagában, én vagyok vele." 16"Aki fölismerte a világot, egy hullát talált, és aki egy hullát talált, a világ nem méltó hozzá." 17"Ti keressetek magatoknak egy helyet nyugalomra, hogy ne legyetek hullává, s ne egyenek meg titeket." 18" ", sokan vannak a kút körül, ám senki sincs a kútban." 19"Legyetek, midõn elmúltok!"
4 1A nép azonban megunta beszédeit, és odahoztak neki egy embert, aki süket és nehezen beszél, és kérik õt, tegye rá a kezét. És õ félrevonta õt a tömegbõl, és ujját a füleibe dugta, és ujjára köpött és megérintette a nyelvét. 2Aztán odahoztak neki egy vakot, és kérik õt, érintse meg. És õ megfogta a vak kezét és kivezette õt a faluból, nyálat tett a szemeire, rátette a kezét és megkérdezte: "Látsz valamit?" És feltekintve azt mondta: "Látom az embereket, mint fákat látom õket járkálni." Erre föl ismét rátette a kezét a szemeire. Akkor az pontosan odanézett, és mindent egészen világosan látott. 3"Szélhámos!", kiáltozta a tömeg. 4Erre õ odament, elhengerítette a követ a sír bejáratától, s azonnal bement oda, ahol az ifjú volt, kezét kinyújtva, és annak hatalmával felébresztette õt. Az ifjú pedig felnézett rá, szerette õt, s kérlelni kezdte, hogy vele maradhasson. Kijõvén a sírból elindultak az ifjú házába. 5Hat nappal a történtek után magához rendelte õt. Az este beálltával jött az ifjú, halotti leplet öltve meztelen testére. És vele maradt azon az éjszakán. ' pedig az élet misztériumára tanította õt. 6Majd fölkelvén onnan, visszatértek a folyó túlsó partjára. És ott volt annak az ifjúnak a nõvére is, akit õ szeretett, valamint az ifjú anyja és Salome. 7Salome mondta: "Kicsoda vagy te, ó ember? Az ágyamra szálltál, és ettél az asztalomról." 8És a sokaság meg akarta kövezni Salomét, mire Josua így szólt. 9"Miért csaptok le az asszonyra? Jót tett velem. Ami számára lehetséges volt, azt tette." 10Vele volt néhány asszony, akik gonosz szellemektõl és betegségekbõl gyógyultak meg: Magdalainak nevezett Mária, akibõl két démon ment ki, Johanna, Zsuzsánna és sokan mások, akik mind szolgáltak neki. 11És egy lakodalomban jó tréfát eszelt ki: borral töltötte meg a vizeskorsókat, és a násznép lerészegedék vala, Josuával egyetemben. Mindenki boldogan vigyorgott, ám õ szólt: 12"Messze távol tévelyegtek. Bárcsak lenne köztetek egy értelmes ember!" 13"A világ közepén álltam, és testben jelentettem ki magam nekik. Mindnyájukat részegen találtam, nem leltem köztük senki szomjúhozót, és fájt a lelkem az emberek fiai miatt, hogy vakok szívükben és nem látnak. Hiszen üresen jöttek a világra, és arra törekednek, hogy ismét üresen menjenek ki a világból." 14"Akik velem vannak, nem értettek meg engem." 15"", ez a bizalom nélküli emberiség! Meddig legyek még veletek? Meddig viseljelek még el titeket?" 16Úgy döntött, visszavonul a közszerepléstõl.
