Sajó László: Öt és feles

Vilmos, Bíborka

Egotrip

Április 6., Vilmos és Bíborka napja. Illene elébb a hölgyet, de így van a naptárban, kiírva a virágárus tábláján. Vilmos, Bíborka. A 2-es villamoson találkozom velük, Vilmos hátracsapott bézbólsapka-utánzatban, Bíborka karján fekete retikül. Vilmos az ajtót támasztja, hol nem nyílik, a lépcsőn, így épp akkora, mint Bíborka. Be vannak rúgva. "Úgy viselkedtem, mintha szórakozott lennék, és nem is igen hallanám, miket beszél."

- Nem akarok hol leszállni, mondja Bíborka.

- Én se hazamegyek, mondja Vilmos.

- Haza, te!, mondja Bíborka, mintha lónak. Elegem van belőled.

- Csókolj meg.

- Négyezerben akarlak látni. Kihúzlak a gödörből.

- Majd nyújtom a kezem.

- Addigra el leszel rohadva. Édes. "Egy szép napon nem marad magából semmi."

- Úgyis visszakerülök.

- Tudod te, ki van itt, mi?! Tudod, mi van itt? Kétezer van! Nem érdekelsz. "Én az életemben élek ekkor."

- Add ide a kezecskédet, én se tudom.

- Fáradt vagyok, kihoztalak a börtönből, egész éjjel dolgoztam.

- Üljél le, én senem haza.

A Boráros téren ott nyílik az ajtó, Vilmos tudja, leszállnak, aztán az aluljáróba, hol maradt egy kocsma, a nyilvános vécé helyén nyitott, mikor fönt jöttek a buldózerek. Innék velük, sietek, "a történet nincs itt elejétől végig, egyetlen pillanatban, és akkor nincs is történet", mindjárt kicsengetnek. Láthatás van, találkozom a lányommal. Rám csaj még nem volt ilyen láthatással. Az elfekvőnél fordulok be, ez meg szülészet volt egykor, aztán hospice, most várócinterem. 8-tól 19 óráig látogatás, bármikor meghalhat valaki, van idő, sürget. A lányom már a suli előtt, hová megyünk, a plázába, nincs az a pénz.

Ülök a büfében, míg a lányom vásárol, előttem Vilmos, naná, Bíborka. Szemben fitness centrum épül, body, aerobic, solarium, sauna. Egy ifjú magában beszél, gesztikulál, járkál, mobil, drót a fülében. A lépcsőházban, vagy mi ez, aula, bíborszín, de tényleg, lepkék, mozognak. Jártam itt decemberben is, akkor mikulások lebegtek, karácsonykor szívek, kisjézus köldökzsinóron, szégyenszememre. Húsvét jő, nyulak és tojások között majd feszület himbál, ide-oda, nagyjézus fejjel lefelé a kupolában, világszám. Kidurrant szívek. "A végtelenségig lehetne folytatni ezt a megejtő nyíltsággal jelentkező összevisszaságot, ami azért hasonlít a zabolátlan képzelgéshez, mert valódisága kiszámíthatatlan", lányok csapatostul, egyikük leveti a pulóvert, póló fölcsúszik, sajnos csak a melléig. Alma. Ha jól sejtem, vaksi tellvilmos. Itt a nyilam, tegezz. Nézem a köldökét. Többet ne vegyél, Bíborka. Ha lehet. Ne ezt a zöldet, lilát. Öltöztetlek, Bíborka, bársonyba, gyöngyös koszorúba. Nema doma lá nyom. De apa. Gyerünk, hazakísérlek.

Egész úton hazafelé, miért éppen lepkék?, az milyen ünnep?, azon gondolkodám. Sajnos közben beszélek, hülyeségeket, akkora a szél, a lányom nem hallja, tudja kívülről. Az elfekvő előtt megyünk el, közben ki halt meg. Miközben. "hova leszek én innen, amíg itt vagyok" Odafönt alig észrevehetően mozognak a lepkék.

Ha már itt vagyok, átmegyek Erzsébetre, elsején indult a szezon, nyitott a csónakház. Megvan-e még a merülőforraló, kávéfőző, hősugárzó? A kislámpa ég, bekapcsolva hagytam, világított napokon át, éjszaka, a víznek, maga teremtette árnyékoknak, pókoknak, nemhiába. Ebbe bele lehet őrülni. Nem elég, hogy nem látom, amint a fény és a víz játszi árnyékai, a falon, a reluxán át, teletitkosírják a szobát (kabint), aztán az egész, nem is volt, eltűnik, és, mindenek helyére, nagy csikorgással beáll a végtelen hosszú fekete limuzin, a halál - még az éjszakai előadásból is kimaradok, mikor kívülről verik az ablakot rovarok (lepkék, megvannak a lepkék) és emberek, oltsam el a villanyt, fogyasztom az áramot, kicsoda, nem is vagyok, itt. Csak most éppen. "miért megyek el, miért megy el, ameddig itt vagyunk." Lekapcsolom a kislámpát, valamit még csinálni kéne, "semmi, semmi, és, talán, azért élni, és talán, mit csinálni". Tavaszt. Vén kecske nem. Párnacihát az ablakba, borostyánt el az ablak elől, kitenni magamat, fortyogó dunsztosüveget, a napra. Most van lemenőben, piros az ég alja, aligha szél nem leszen. Bíbor Csepel.

Éppen jön a hév, a ráckevei, ha futok, elérem. Már azt is tudom, miért. Itt vannak megint. Vilmos most kőműves, Bíborkától tudom, nem kérdeztem, és részeg, azt látom. Nomen est. Bíborka színjózan és ellenszenves. Szabadulna Vimostól, ez most életének célja és értelme, nem tud. A Lámpagyárnál leszáll, lesegíti Vilmost, aztán visszaugrik. Ajtók záródnak, Bíborka pihegve a kocsi belsejébe. Van isten, nincs Vilmos. Aki megjelenik (Vilmos) a legközelebbi megállóban, a Kén utcánál, pirospozsgásan, fölszállt az utánunk következő kocsiba, hiszen a miénk az utolsó, vagy előre ment, fölszállt, a megállóba, ki érti, Vilmos él. Bíborka nem szabadulhat tőle, ez az élete. Életem. Hazaviszlek, lefektetlek, feküdjön le veled a faszom, kéne a pénzem, van pénzem, hülye kőműves, nem engedlek be a lakásba. A Közvágóhídnál bemennek az E Téren Utolsó Megmaradt Kocsmába, szemben az Ország Legnagyobb Barkácsáruháza, az tarolta le a többi kimérést. Vilmos, Bíborka az egyik állópultnál, nem beszélnek, isznak. "mitől is vagyok én magának, és mitől is vagyunk itt, együtt." Én unicumot, sör nélkül, mert hideg van. És, mert, ha fény esik belé, kicsit küzd, míg alámerül - az unicum sötétje bíborban, játszik.

"de, ó, az élet nem így van, vagy ki érzi azt, egészen másként."

(Az idézetek Keszthelyi Rezső: Délutáni uzsonnáink egyikén Bíborkával a platános kastélyban; Esti sétáink egyikén Bíborkával a platános parkban; Esti teázásaink egyikén Bíborkával a tengeres szigeten; Már csaknem régi sétáink egyikén Bíborkával a tengeres sétányon című verseiből.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.