Archívumunkból

Dekóder

  • Seres László
  • 1996. december 19.

Egotrip

Kiskarácsony, nagykarácsony; ilyenkor állítólag jobban fogyik a magyar, mint egyébként, lévén hogy depressziót és szuicid tendenciákat hoz elő a magányos tömegből a fenyőünnep okozta vásárlási láz. A Medián legalábbis most azt mutatta ki, hogy "a szorongás nagyrészt az ajándékvásárlási 'kényszer' következménye". Az a sokak által istennek tartott zsidó pacifista viszont, aki húsvét idején igen csúnyán és magányosan végezte a kereszten, merthogy idézőjel nélküli kényszer áldozata lett, nem gondolkodott árengedményes Barbie babákban, megszűnő kamatmentes hitelben, libamájakcióban.

Szorongunk rendesen, de nem csak a karácsony miatt (vigasz: megmarad a bejgli), hanem mert igazából sose tanultunk meg egyedül lenni; amióta megszülettünk, mindig mindent másokkal együtt csinálunk és gondolunk, oszt ha elhagy a közösség, ott állunk egyedül - és az egyedül a mi kultúrkörünkben valahogy mindig magányt jelent. "Közösségben jó a szórakozás" - állapíthatta meg igen találóan a talán nem véletlenül legnagyobb napilap annak kapcsán, hogy Csongrád megyében mozikat zárnak be, oda lesz a közösségi élmény, ami dráma, hiszen maga a közösség is élmény, közös Isten, Haza, Család, McDonald´s, multiplex, Xénia-láz, de legalábbis hőemelkedés; az a lényeg, hogy soha, soha ne legyünk magunk, mert csak az együttes élmény az igazi.

Igaza is van dr. Aszódi Ilona Katalin szocialista képviselőnőnek (ugyancsak Népszabadság): "Teljesen természetes, hogy a választók olyanokat juttatnak hatalomra, akiknek értik a szavát, akik vállalják az együttes élményeket." Ezért is lenne fontos, hogy a liberálisok hagyják már azt a sok emberi és szabadságjogot, "amelyek a bűnözőket, az adócsalókat, a többmilliárdos gazdasági bűntények elkövetőit védik személyiségi jogok címén", a liberális párt "szerkessze újra tennivalóit, ne járjon a fellegekben", mert ha ott jár, és nem vállalja dr. Aszódi Ilona Katalinnal az együttes élményeket, hanem "az eredeti szabadságeszményeihez való visszatérést valósítja meg", akkor "az történik, amit Für Lajos óhajt: egy kis liberális párttá válik", amit ugyebár nem akar senki.

Nem rontja az Érvek, vélemények rovatban közölt kis magyar pornográfia értékét az sem, hogy a képviselőnő mintegy elítélőleg azt írja, hogy "gondolkodásmódunk sok szempontból még ma is a kádári időszakot idézi", hangsúlyozva, hogy saját magát nem tartja két lábon járó kádári gondolkodásmódnak, amikor azzal jön, hogy hagyjuk a picsába ezt az egész szabadságosdit meg emberi jogosdit, mert a népnek nem ez kell, mert ezt a nép különös kegyetlenséggel elkövetett individualizmusnak tartja, amit a nép nevében többévi eljelentéktelenítéssel büntet Für Lajos tanácsa. Nem. A népnek együttes élmény kell, és azt szereti, akinek érti a szavát.

És itt, a szocialista-népi-egyénellenes tengelyen el is jutottunk a Csoóri által "közös megrendülésnek" nevezett össznépi, összvallási, a nacionál-ökuméné jegyében fogant közös megrendüléshez, amelynek az égvilágon semmi értelme, és mint olyan, teljesen fölösleges. Ennél még akkor is jobban járunk, ha gyökerestül kiásunk egy fenyőt, angyalkát rakunk a tetejére, és tökegyedül pezsgőt bontunk.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.