Kiskarácsony, nagykarácsony; ilyenkor állítólag jobban fogyik a magyar, mint egyébként, lévén hogy depressziót és szuicid tendenciákat hoz elő a magányos tömegből a fenyőünnep okozta vásárlási láz. A Medián legalábbis most azt mutatta ki, hogy "a szorongás nagyrészt az ajándékvásárlási 'kényszer' következménye". Az a sokak által istennek tartott zsidó pacifista viszont, aki húsvét idején igen csúnyán és magányosan végezte a kereszten, merthogy idézőjel nélküli kényszer áldozata lett, nem gondolkodott árengedményes Barbie babákban, megszűnő kamatmentes hitelben, libamájakcióban.

Szorongunk rendesen, de nem csak a karácsony miatt (vigasz: megmarad a bejgli), hanem mert igazából sose tanultunk meg egyedül lenni; amióta megszülettünk, mindig mindent másokkal együtt csinálunk és gondolunk, oszt ha elhagy a közösség, ott állunk egyedül - és az egyedül a mi kultúrkörünkben valahogy mindig magányt jelent. "Közösségben jó a szórakozás" - állapíthatta meg igen találóan a talán nem véletlenül legnagyobb napilap annak kapcsán, hogy Csongrád megyében mozikat zárnak be, oda lesz a közösségi élmény, ami dráma, hiszen maga a közösség is élmény, közös Isten, Haza, Család, McDonald´s, multiplex, Xénia-láz, de legalábbis hőemelkedés; az a lényeg, hogy soha, soha ne legyünk magunk, mert csak az együttes élmény az igazi.

Igaza is van dr. Aszódi Ilona Katalin szocialista képviselőnőnek (ugyancsak Népszabadság): "Teljesen természetes, hogy a választók olyanokat juttatnak hatalomra, akiknek értik a szavát, akik vállalják az együttes élményeket." Ezért is lenne fontos, hogy a liberálisok hagyják már azt a sok emberi és szabadságjogot, "amelyek a bűnözőket, az adócsalókat, a többmilliárdos gazdasági bűntények elkövetőit védik személyiségi jogok címén", a liberális párt "szerkessze újra tennivalóit, ne járjon a fellegekben", mert ha ott jár, és nem vállalja dr. Aszódi Ilona Katalinnal az együttes élményeket, hanem "az eredeti szabadságeszményeihez való visszatérést valósítja meg", akkor "az történik, amit Für Lajos óhajt: egy kis liberális párttá válik", amit ugyebár nem akar senki.

Nem rontja az Érvek, vélemények rovatban közölt kis magyar pornográfia értékét az sem, hogy a képviselőnő mintegy elítélőleg azt írja, hogy "gondolkodásmódunk sok szempontból még ma is a kádári időszakot idézi", hangsúlyozva, hogy saját magát nem tartja két lábon járó kádári gondolkodásmódnak, amikor azzal jön, hogy hagyjuk a picsába ezt az egész szabadságosdit meg emberi jogosdit, mert a népnek nem ez kell, mert ezt a nép különös kegyetlenséggel elkövetett individualizmusnak tartja, amit a nép nevében többévi eljelentéktelenítéssel büntet Für Lajos tanácsa. Nem. A népnek együttes élmény kell, és azt szereti, akinek érti a szavát.

És itt, a szocialista-népi-egyénellenes tengelyen el is jutottunk a Csoóri által "közös megrendülésnek" nevezett össznépi, összvallási, a nacionál-ökuméné jegyében fogant közös megrendüléshez, amelynek az égvilágon semmi értelme, és mint olyan, teljesen fölösleges. Ennél még akkor is jobban járunk, ha gyökerestül kiásunk egy fenyőt, angyalkát rakunk a tetejére, és tökegyedül pezsgőt bontunk.