Archívumunkból

Retrospektív

  • Rév István
  • 1996. december 19.

Egotrip

Tíz évvel ezelőtt, 1986 karácsonyán, december 24-én, szerdán, az esti hírekben, fél hétkor jelentette a magyar rádió: "Kaliforniai csillagászok fölfedeztek egy hatalmas robbanó csillagot, amely 250 millió fényévre van földünktől. A szabad szemmel nem látható égi jelenséget, amelyet karácsonyi szupernóvának neveztek el, egy 75 cm átmérőjű teleszkóppal sikerült észlelni. A fölfedezést két másik obszervatórium csillagászai is megerősítették." Az alapfokú fizikában járatosabb rádióhallgatók lelki szemei előtt megjelent összefüggésekből kiolvasható volt, hogy a 250 millió fényév nem csupán térbeli, de időbeli összefüggéseket is jelöl; vagyis a szerencsés csillagászok egy 250 millió évvel ezelőtti esemény szemtanui, mondhatnánk, kortársai lettek. A szemük előtt robbant szét a csillag, bár a robbanás 250 millió évvel a tíz évvel ezelőtti karácsony előtt történt.

Azoknak a kisebbségben lévő rádióhallgatóknak, akik még 1986 zord karácsonyán is (reggel mínusz 2 és mínusz 13 fok között volt a hőmérséklet, mínusz 13 fokot természetesen Miskolcról jelentettek, "ám Nyíregyházán is hasonlóan hideg az idő") megőriztek valamit ártatlan gyermeki lelkükből, természetesen felrémlett a jenki Arthur király udvarából, és jólesően nyugtázták, hogy a karácsony meghozta végre az időutazás addig nyugtalanító problémájának megoldását is. A dús fantáziával megáldottak még azon is elmerenghettek, hogy egy 1986 fényévre lévő égitest csillagászai egy megfelelő átmérőjű teleszkópba épített, megfelelő érzékenységű kamera segítségével nemcsak szemtanúi lehetnek aznap este Jézus születésének, de egy megfelelő minőségű számítógép segítségével, ha létezne fénysebességű adattovábbításra képes technika, akkor 1986 év múlva, ha akkor még lenne értelmes élet a földön, az utódok fényképeken tanulmányozhatnák a jászolt, a kisdedet (ha valóban akkor látta volna meg a csillagos eget és az égen a bolygót, amelyről őt majd megfigyelték) és Betlehem utcáit is. Ekkor azonban Betlehem utcáin "megerősített járőrök cirkáltak, az izraeli mesterlövészek pedig rejtekhelyről figyelték, amikor a Születés templomában megkezdődött a hagyományos karácsonyi megemlékezés. A szentély előtt, ahol a legenda szerint - tette hozzá kényszerből a rádió riportere tíz évvel ezelőtt, még a bolsevisták rémuralma idején - Jézus jászolbölcsője állt, tizenkét méteres óriási fenyőt díszítettek fel."

1986-ban még talán azt lehetett hinni, hogy a technika töretlen fejlődése nyomán, aki akar, akár a múltban is élhet. Kevesen sejtették, hogy a következő évtized ezt a lehetőséget megfelelő technika nélkül is kínálja: a szocializmus után, bizonyos előzetes várakozásokkal ellentétben a kommunizmusnak nem az ideje jött el, hanem ezzel szemben az órája ütött. Ez azonban újabb, addig nem sejtett távlatokat nyitott meg az időutazók előtt.

1995. február 27-én naprakészen tudatta a Népszabadság, hogy az NDK sportolói bronzérmet szereztek a távsakkozók világbajnokságán. A második helyen Nagy-Britannia versenyzői végeztek, míg az aranyérem a távsakkozásban nagy hagyományokkal rendelkező Szovjetunió sportembereinek jutott. Már fél évtizede nem létezett NDK, a Szovjetunió is a történelem homályába veszett, ám a távsakkozók nagyobb távlatokban gondolkodva, már nem létező országok színeinek sikeréért küzdöttek a még 1987-ben, egy évvel a karácsonyi szupernóva fölfedezése után kezdődött versenyen.

Időközben azonban kiviláglott, hogy a technika szakadatlan fejlődése nemhogy az időutazás segítője, ellenkezőleg, a kerékkötője lehet. A távsakkozásban a legendásan lassú szocialista posta helyét átvette a számítógép és a digitális adatátvitel. Ezzel végérvényesen lezárult egy korszak, és ma már csak fantáziálhatunk a múltról, amelyet a digitális technika egyre több fényévnyire távolít.

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.