Akkor hát vonjunk mérleget. Magyarország, Európa, három évvel az ezredforduló előtt: "Ön szerint a Rádió utcai családok akkor is kaptak volna lakásvásárlási támogatást, ha nem cigányok lennének?" - kérdezi a Medián a népet (in: Népszava, január 10.), és a nép kereken 70 százaléka azt mondja: nem, nem kaptak volna. 23 százalék mondja, hogy kaptak volna, 7 százalék nem tudja, talán mert nem nézett tévét, nem olvasott újságot, így nem értesült róla, hogy "pozitív diszkriminációnak" kell nevezni a tervezett (és azóta napirendről levett) kiköltöztetést, az abszolút önzetlen és nagyvonalú lakásvásárlási támogatást (= csak már menjenek!).

Akkor hát vonjunk mérleget. Magyarország, Európa, három évvel az ezredforduló előtt: "Ön szerint a Rádió utcai családok akkor is kaptak volna lakásvásárlási támogatást, ha nem cigányok lennének?" - kérdezi a Medián a népet (in: Népszava, január 10.), és a nép kereken 70 százaléka azt mondja: nem, nem kaptak volna. 23 százalék mondja, hogy kaptak volna, 7 százalék nem tudja, talán mert nem nézett tévét, nem olvasott újságot, így nem értesült róla, hogy "pozitív diszkriminációnak" kell nevezni a tervezett (és azóta napirendről levett) kiköltöztetést, az abszolút önzetlen és nagyvonalú lakásvásárlási támogatást (= csak már menjenek!).

És mivel maga a Medián sem biztos, hogy tudja, mit csinál, a Rádió utcai ügy kapcsán teszi fel azt a kérdést, hogy a jó nép úgy általában "egyetért" vagy "ellenzi a cigányok pozitív diszkriminációját". Egyébként 18 százalék egyetért, 51 százalék ellenzi, végül is mindegy, hogy a Rádió utca kapcsán kérdezzük-e meg, vagy sem, a megkérdezettek 34 százaléka kifejezetten konténerpárti.

A mérleghez tartozik az is, hogy a Rádió utcai ügytől teljesen függetlenül, azzal csak véletlen tér- és időbeli egybeesésben kvázi, tavaly december 11-én a székesfehérvári önkormányzat fegyelmivel felfüggesztette állásából a Fehérvár Televízió vezetőjét, Nagy Juditot, számviteli szabálytalanságok miatt. A számviteli szabálytalanságok már csak ilyenek, a legnagyobb romakrízis közepén jelentkeznek, amikor Nagy Judit úgy is, mint a tévé szerkesztője, vitaműsort tervezett a Rádió utcai ügyről, amelyben a polgármesteren kívül az összes érintett/sértett fél is megszólalt volna, ahogy az Európában szokás. Nagy Judit azonban határozottan úgy látja: nem a számvitel okozta a fegyelmi eljárást, hanem hogy nem engedte meg, hogy "a műsor meghívott vendégeit a város első embere válassza ki" (Népszabadság).

Megnyugodhatunk: maga a polgármester szerencsére cáfolja az ilyen rosszindulatú vádakat. A fegyelmi vizsgálatnak semmi köze a fehérvári romaügyhöz - közölte Nagy István, aki egyébként mindenhol elmondta, hogy többet nem mondhat.

Ugyanis ő a fegyelmi bizottság elnöke.

Rövid, korrekt és precíz, a jogállamiság talaján álló fegyelmi eljárásra számíthatunk Fehérváron, három évvel az ezredforduló előtt, amely eljárás során a város polgármestere elfogulatlanul, szakszerűen és igazságosan ki fogja vizsgálni, be akart-e avatkozni a város polgármestere a városi televízió munkatársainak szerkesztői autonómiájába. Illetve bocsánat, miket írok itten: természetesen nem ezt vizsgálja, hanem hogy megsértette-e Nagy Judit a számviteli fegyelmet.

Szerencsére az igazgatónő utóda is tiszta ügy: leváltására a húsz munkatársból csak tizennyolc írt alá petíciót. Orbán Zoltán posztja ugyanis összeférhetetlen, állítják, lévén hogy saját stúdiót is működtet, azonkívül szakmailag és vezetőileg alkalmatlan. Orbán azonban közölte, kinevezése óta nem irányítja a másik stúdiót, a tehetségeseknek pedig nincs félnivalójuk állásilag.

Úgyhogy márciusban nyugodt szívvel vághatunk bele az EU-integrációs tárgyalásokba.