Már megint olaj, illetve még mindig, újra és újra, hol régi, hol új ismerősökkel, cégekkel, fb- és it-tagokkal - olyan ez, mint egy véget nem érő tévés szappan-rémálom. A hatalom olyan olajozottan működik, hogy egy árva homokszem sem kerülhet a sok megkent szereplő közé. Borulni pláne nem borulhat egy ekkora baráti bili, amit tág értelemben "kormányzatnak" nevezünk, legfeljebb időnként közbejön egy kis médiarumli, kis nyomozás, vámeljárás, csempészés, vámtartozás, okirat-hamisítás, adósíbolás, leszámolás, ilyenek; az vesse rájuk az első olajvezetéket, aki nem akart mindig is hto-val visszaélni és sok pénzt csinálni. Ha az ember elég ügyesen él vissza, akkor kisebb a valószínűsége annak, hogy rajtakapják, mint annak, hogy egy kanadai fogadáson az emberrel barátságosan kezet ráz egy volt gettóparancsnok, vagy hogy az ember brüsszeli házában megtalálják a néhai családját.
Ha el akarjuk kerülni a felelősségre vonást, akkor nem elég mondjuk bulikon lefényképezkednünk a belügyminiszterrel - jól tudjuk, hogy az ilyenfajta látványos akció sem véd meg attól, hogy a) mindenki bűnösnek, az alvilág fejének tartson; b) ismeretlenek távirányítással több száz puzzle-darabot robbantsanak egyéniségünkből és drága dzsipünkből. Darabokra szaggattatol. Nem, ha megúszásra játszunk, akkor kellő szinten kell visszaélni.
Kellő szintet úgy érünk el, ha ismerjük a kellő szinten lévőket, lehetőleg régről. Ha vagyonra és az ezzel járó titkos társadalmi elismertségre vágyunk, kevés a vállalkozói szellem: barátokra és posztokra van szükségünk. Aktuális barátokra, akik virtuális posztokra raknak. Jó, még így is elkaphatnak, ez sem garancia, csak feltétel, de a barátok hálózata nagyjából-egészében megmaradhat. Ma már persze nem a Toldi Gimnázium meg a fél történész rokonság a haverság fokmérője: az egész eleve a KISZ KB-ban vagy a volt BM adattárának vezetésénél kezdődik. Egy baráti fb-vel, it-vel érdemes jóban lenni. A mai sikeres vállalkozó helyreállítja a keleti piacokat, erősíti a népek barátságát, szüntelenül fejleszti tudását, ahol tud, segít, anyagilag is megbecsüli az idősebbeket, szereti és védi a villája előtti természetet, és úgy él, hogy méltó legyen a felügyelőbizottság vagy az igazgatótanács tagságára.
Szekeres Imrének persze igaza van, amikor azt ajánlja MSZP-s frakciótársainak, hogy lehetőleg kerüljék az it- és fb-tisztségeket - csak az indoklás, az érdekes egy csöppnyit. Azért bír ugyanis önmérsékletre a frakcióvezető, mert "még az it- és fb-tagok számára is sokszor átláthatatlanok egyes cégek ügyei". Ami kicsit különös, de legalább őszinte dolog az Imre részéről: nem azzal jön, hogy gyerekek, ne má´ bazeg, választás jön, oszt annyi, vagy mint a Sanyi, hogy felköp és alááll, nem. Az indoklás üzenete: ki a túró tudja, hogy mi történik egy olyan cégnél, amit mi felügyelünk és igazgatunk? Hát átláttunk mi valaha bármit is?
Lapzártakor ott tartunk, hogy csak az olajvezetékeket meg a konkrét szivattyúkat kezelő szak- és segédmunkásság van képben egy mai olajfirma export- és importtevékenységéről, ők legalább tudják, hogy x hektó ment ki Szlovákba, aztán láss csodát, x a köbön jött vissza Szlovákból, kissé szőkítve, de legalábbis melírozva. Egy it- vagy fb-tagnak erre persze nem lehet rálátása, hát honnan tudná ő, az egyszerű bankelnök, tanszékvezető tanár vagy mai kormánybiztos, hogy mi zajlik egy ilyen energia- vagy olaj-rt-nél, ahová ő véletlenül bekerült, ahol tinédzserek az ügyvezető igazgatók, ahol ovisok a könyvelők, és ahol fiktív titkárnők főzik a virtuális kávét? Ki tudja, mi történik az ember körül, miközben azzal van elfoglalva, hogy történjen valami? És ki tudja, hogy történik-e bármi is?
