Takács Ferenc: Kapirgáló

A Giovine Italiától a Boolean searchig - 1.

  • Takács Ferenc
  • 2013. március 21.

Egotrip

Gyermekkori emlékeim között kapirgálva sejlik fel előttem (vagy bennem), valamikor az ötvenes évek derekáról, egy moziplakát.


Nem is plakát volt: akkoriban a nagyobb mozik homlokzatára, arra a helyre, ahol a Toldiban vagy a Művészben manapság ide-oda dűlő betűkből rakják ki az éppen játszott film(ek) címét, egy nagy, fakeretre feszített vásznat applikáltak fel, amelyen a műsoron levő film - akkoriban ugyanazt az egy filmet adta a mozi, délelőttől késő estig - címe és valamely jellegzetes jelenetének a képe volt látható színes reklámfestmény formájában. (A dolog leginkább még a felvonulásokon hordozott vagy gyárkéményekre-gyárfalakra, netalán két villanyoszlop közé kifeszített politikai transzparensekre emlékeztetett.) Ezt az azóta kihalt alkalmazott grafikai műfajt a moziüzemi vállalat hivatásos dekoratőrei művelték, szakszerűen és hatásosan.

A - nevezzük így jobb híján - transzparens, amely emlékeim közül elősejlik, a Vihar Itália felett című szovjet filmet reklámozta, mégpedig a nagykörúti Vörös Csillag filmszínház (ez akkoriban a később Royal néven újranyíló szálloda épületében üzemelt) bejárata fölé kihelyezve. Hogy mit ábrázolt, arra nem emlékszem, csupán a kép borzongató hatására: sötét árnyakra, lángok kavargására. Hogy a film is ilyen borzongató, erről azoktól az iskolatársaimtól értesültem, akik már látták a filmet. Szörnyű jelenetekről, a főhős kínvallatásának borzalmairól, börtönmélyi szenvedéseiről számoltak be. Én is meg akartam nézni, de szüleim nem engedték. Gondolom, úgy ítélték meg, hogy még fiatal vagyok az ilyen borzalmakhoz - talán ezért is maradt meg bennem ennyire élesen az emlék, a hiány érzete, az élmény elmaradásának a negatív, azaz erősebb és tartósabb hatású élménye.

Megtudtam viszont, hogy a Vihar Itália felett filmadaptáció, egy akkor már magyar fordításban is olvasható regény, bizonyos Voynich nevű szerző könyvének, A bögölynek a megfilmesítése. Az író nevét és a címet is rejtélyesnek találtam: a név alapján orosznak vagy lengyelnek gondoltam a szerzőt, s mivel a címlapon csupán a "Voynich" név szerepelt, keresztnév még kezdőbetű formájában sem, álnévre gyanakodtam; másrészt a "bögöly" nevű élőlényről - városi gyerek lévén - nemigen tudtam, hogy miféle jószág.

Szóval furcsálltam az egészet: lengyel szerző regénye, amely Itáliában játszódik, az 1830-1840-es évek forradalmi korszakában, a Risorgimento idején, Mazzini Giovine Italiájának, az "Ifjú Olaszország" mozgalmának a hőseiről szól, a "Bögöly" az angol születésű főhős, az Észak-Olaszországban működő forradalmár pamflettista Arthur Burton álneve. Pontosabban - mint később erre rájöttem - mozgalmi neve, nome de guerre-je, ahogy franciául mondják (úgy, mint a "Lenin" V. I. Uljanové, a "Sztálin" J. V. Dzsugasvilié vagy a "Kádár János" Csermanek Jánosé).

Idővel aztán megtudtam, hogy a regény Ethel Lilian Voynich (1864-1960) írországi születésű írónő műve, eredeti címén a The Gadfly; írói neveként férje, a lengyel-litván forradalmár, Michael Wilfrid Voynich (1865- 1930) vezetéknevét használta. Az angol nyelvterületen forgalomban levő irodalmi lexikonok szűkszavú Voynich-szócikkei így aztán hol ír, hol angol, hol ír-angol szerzőként tartják számon - ha számon tartják egyáltalán. Ugyanis az eredetileg 1897-ben megjelent regényt, bár annak idején Angliában és Amerikában egyaránt sikere volt, hamarosan elfelejtették. Mint ahogy szerzőjét is, akinek későbbi irodalmi műveit már általános érdektelenség fogadta. Az angol nyelvű irodalomtudomány E. L. Voynichcsal nem foglalkozik: irodalomtörténeti áttekintésekben nem szerepel, tanulmányok, szakcikkek nem születnek róla, és ez korábban sem volt másként. (A Vihar Itália felett c. film és rendezője, Alekszandr Fajncimmer sem szorított magának helyet az egyetemes filmtörténetben - bár a Bögölyt alakító Oleg Sztrizsenovra még talán akad, aki emlékezik, a Negyvenegyedikből, A kapitány lányából, a Fehér éjszakákból és az ötvenes-hatvanas évek más jeles szovjet filmalkotásaiból.)

A korábban Magyarországon is teljesen ismeretlen regény az ötvenes évek első felében került váratlanul forgalomba nálunk: 1951-ben megjelent Gergely Viola fordításában (ebben a kiadásban a szerző neve hibásan, "Voinich" alakban szerepel), majd 1954-ben az Ifjúsági Kiadó Kilényi Máriával, a jeles fordítóval és regényíróval újrafordíttatta, és immár "Voynich" név alatt, ismét kiadta. Az 1955-ben készült szovjet filmváltozat magyarországi bemutatója is kapóra jött: a regény 1956-os újrakiadása már a Vihar Itália felett (Bögöly) címet viselte, mint ahogy a későbbi kiadások, illetve a diafilmváltozat (1959/1963) is. Főleg a Móra terjesztette a még leginkább az "ifjúsági regény" kategóriájában biztonságba helyezhető könyvet - bár az Európánál is megjelent 1962-ben, Czibor Jánosnak, a Ki lesz a bálanya? című Csurka-darab "Czifra János"-figurájában megörökített írónak-szerkesztőnek az utószavával. Az 1965-ös Móra-újrakiadás után hoszszabb szünet következett (egyetlen kivétellel: a bukaresti Kriterion 1972-ben szintén kiadta a regényt), s tartott egészen 1990-ig, amikor még egyszer megjelent a Kilényi Mária-féle fordítás. Alighanem utoljára - a Bögölyt addigra már, de azóta mindenképpen, nálunk is elfelejtették. (Bár a jelek szerint nem mindenki: a sepsiszentgyörgyi Auktor Kiadónál 1996-ban megjelent Kilényi Mária fordításának egy színpadra írott változata, Sombori Sándor tollából.)

És hogy elfelejtették, tulajdonképpen rendjén is volna. A könyv harmadrendű irodalmi termék, a tizenkilencedik századi népszerű regényirodalom szokványait alkalmazza, s értékeit tekintve nemigen emelkedik fölébe ennek az ízlésvilágnak. Borzongató vadromantika és forradalmi propaganda keveredik benne, kalandregény és irányregény bizarr elegye, úgy hat, mintha a Monte Cristo grófjára ráoltották volna Ny. G. Csernyisevszkij Mit tegyünk?-jét. A halottnak hitt, Bögölyként feltámadó Arthur Burton - Dumas hősével, Edmond Dantésszel ellentétben - nem személyes ellenségeivel, hanem a nemzeti és társadalmi elnyomás egész rendszerével veszi fel a harcot, s válik e szent háború krisztusi mártírjává - az egyházzal szembeszegülő harcos ateistaként, ő, aki egyébként egy bíboros szerelemgyermeke.

A könyvet - érettebb fővel - nemigen lehet komolyan venni.

Ám akadtak, akik komolyan, sőt nagyon is komolyan vették. A Bögöly 1898-ban - az angol és amerikai kiadások után alig egy évvel később - megjelent Oroszországban, ahol szinte egyik napról a másikra egy forradalmi nemzedék valóságos evangéliuma lett belőle. Miközben Nyugat-Európában és Amerikában kihullott a köztudatból, Oroszországban nem győzték újranyomni: az 1917-es forradalomig tíz kiadást ért meg.

De ez csupán a kezdet volt: szerény kezdete a világ nyugati felén egykettőre elfelejtett regény páratlan és valószínűtlen pályafutásának a világ másik, keleti felén. Erről, a folytatásról majd legközelebb.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.