Techet Péter: Svarcgelb

Mit adhatnak a horvátok Európának?

  • Techet Péter
  • 2016.11.27 13:10

Egotrip

„Milyenek a horvátok?” – tette fel Božo Skoko zágrábi újságíró legutóbbi könyvében, egészen pontosan annak címében, a kínzó kérdést.

Önironikus szösszeneteket ígér a szerző – de inkább egy kis nép nagy fájdalmait kapjuk. Skoko főleg azon kesereg, hogy a kis horvát népet és annak nagy tetteit alig ismerik a világban. Itt van rögtön a horvátok két büszkesége, a szigetvári hős, Nikola Zrinski (Zrínyi Miklós) és a neves fizikus, Nikola Tesla. A Zrinskik ügyében még megértő a szerző: régen vitézkedtek, akkor sem sokan törődtek velük, s a meg nem értettek szomorkás büszkeségében a magyarok is osztoznak. Nikola Tesla azonban tényleg fáj Skokónak. Teslát jól ismerik a közép-európai államocskák hatá­ra­in túl is, érte érdemes hajba kapni. Igen, Tesla tényleg szerb volt. De hol volt ő szerb? Horvát-Szlavónországban, ugyebár! Skoko nem bonyolítja azzal a saját helyzetét, hogy Horvát-Szlavónország fellelhetőségét további vizsgálat tárgyává tegye – a magyarokkal közös perszonálunió úgyis csak megzavarná az olvasók figyelmét.

Horvátország Magyarországhoz hasonlóan számos komplexustól szenved. Hatalmas történetei és lenyűgöző szimbólumai vannak, amelyek azonban sokszor történelmi féligaz­ságokon alapulnak. Az „ezeréves magyar államiság” mítoszának – ami majdnem kétszáz év szétszakadást és több mint félezer év Habsburg-uralmat takar – megvan a horvát megfelelője is. Igen, a horvát államiság valóban nem szűnt meg 1102-ben, amikor Könyves Kálmán horvát királlyá koronáztatta magát – de majdnem ezer évig összefonódott a magyar királysággal; s eleve nem a jelenlegi Horvátországra terjedt ki, csak annak északi és keleti felére. Isztria meg Dalmácia máshonnan érkezett a nagy közös horvát álomba.

A magyarokkal közös múlt kínos fejezet, a Habsburgokra viszont pozitívan emlékeznek a horvátok. Zágráb belvárosában, amit egykoron „purgerek” (azaz Bürgerek) laktak, ma is német utcanévtáblák vannak, és Opatijában Ferenc József nevét viselte a tengerparti sétány. Bécs a nyugati civilizáció szinonimája volt, és az is maradt. Egyetlen horvát sem bánja, ha osztrák cégek mélyen belesüppednek a horvát gazdaságba. A Mol megjelenése, a „magyarok” feltűnése azonban sokakban előhívta a régi reflexeket. Zoran Milanović, az azóta megbukott szocdem kormányfő tavalyi interjújában egyenesen azzal dicsekedett, hogy ő „nem Khuen-Héderváry Károly”, értsd, ő nem adta volna el a magyaroknak a horvát olajipari céget, az INA-t, ahogy a konzervatív HDZ tette. Khuen-Héderváry Károly – mielőtt magyar miniszterelnök lett – horvát bánként húsz éven át irányította vasmarokkal az országrészt; főleg a jugoszlavista történetírás ábrázolta őt később horvátfaló, magyarosító, autoriter politikusként. A korabeli közvélemény nem volt ennyire szigorú a horvátul anyanyelvi szinten beszélő politikussal, a horvát kultúrpolitika legnagyobb alakja, Izidor Kršnjavi például kifejezetten támogatta.

A magyar uralom mégis idegen behatásként él a horvátok emlékezetében. A 19. századi horvát nacionalista irányzatok – amelyek sokszor egymást jobban utálták, mint külső ellenségeiket – a Habsburgok uralmát elfogadták, csak Budapesttől szabadultak volna. A szlavóniai zsidó ügyvéd, Josip Frank alapította, klerikális Tiszta Jogpárt Ferenc Ferdinánd ún. Nagy-Ausztria gondolatát is helyeselte. A párt ma is létezik, mégpedig a horvát széljobb egyik picike szervezeteként. E párt ifjúsági szervezete adta a hazának a tegnapi kultuszminisztert, Zlatko Hasanbegovićot. Az ő személyisége ugyancsak sokat megmutat a horvát nacionalizmus sajátosságaiból.

A tavaly novemberi választásokat követő politikai huzavona után a konzervatív HDZ tudott kormányt alakítani, még ha a kormányfői posztot egy párton kívüli, Amszterdamból importált, kanadai-horvát menedzser kapta is. A kormány ideológiáját azonban leginkább a HDZ akkori nacionalista elnöke, Tomislav Karamarko hat

Neked ajánljuk