Ugyanakkor aligha okozhatott túl nagy meglepetést az események ilyetén alakulása. Az intézet létrehozását a Lantos család - érthető módon - ahhoz a feltételhez kötötte, hogy azt valamennyi parlamenti párt támogassa. Csakhogy a Fidesz 2010 áprilisa előtt hallani sem akart semmilyen ebbéli együttműködésről, és csak azt követően vált nekik fontossá - másként fogalmazva: hasznossá - a dolog, hogy megnyerték a választásokat. A 2008 és 2010 közötti magatartás így nem csak cinikusnak mondható; elvégre megelőlegezte a Jobbik mai, Lantossal szembeni gyalázkodásait, utólag legitim politikai visszfényt adva nekik. A kegyeletsértő magatartás része, hogy az intézet mai profilját a kormány mögött álló nemzetieskedő, Európa-szkeptikus és konzervatív értelmiségi háttérkör határozza meg, és ehhez persze önfeledten asszisztálnak olyanok, akikre eddig is inkább a politikai túlélés képessége, semmint a szakmai teljesítmény volt a jellemző. Az intézet jövője - ilyen háttér mellett - tele lesz csapdákkal, elvégre forrást és szövetségest csak olyan közegből remélhetnek az ott dolgozók, amilyennel a Fidesz rendelkezik, és amiről sok minden elmondható, ám az aligha, hogy méltó lenne Tom Lantos emlékéhez.
Mindennek dacára érthető volt a Lantos család igyekezete, hogy mielőbb tető alá hozza az intézményt, tekintet nélkül arra, kinek is van politikai többsége a magyar parlamentben. Egyrészt Amerika messze van, a Budapesten felröppenő kormányzati botrányok híre megkopik, a tettek keltette indulatok csillapodnak, mire odáig érnek. Másrészt azt is meg lehet érteni, hogy az özvegy szerette volna még életében látni azon munka eredményeit, amelynek reményei szerint az intézet ad majd teret és keretet.
Indokolt volt az intézet megnyitását kiemelt eseményként támogató itthoni értelmiségi közhangulat is, elvégre a kulturális elit mindig is tisztában volt Tom Lantos tetteinek súlyával, s e tettek nélkülözhetetlenségével és fontosságával a magyarságra és Magyarországra nézve.
Viszont érthetetlen és indokolatlan, sőt bizonyos értelemben taszító, hogy az intézet ne független, civil elkötelezettségű intézményként működjék, hanem a kormány propagandacsatornája maradjon, olyan jövendő kutatásokkal, programokkal és rendezvényekkel, amelyek szellemiségét a jobboldal már eleve a nacionalizmus gyanújával hozza hírbe, hogy most az antiszemitizmusról ne is beszéljünk. Az elmúlt egy esztendő minden tapasztalata arra int, hogy ideje felkészülni a legrosszabbra, és persze az is e borús képet sugallja, ahogyan magát az intézetet megkonstruálták: a meghatározó figurák között még nagyítóval sem lehet fellelni olyanokat, akiket Tom Lantos igaz barátjának nevezett volna, akikre életében felnézett, akiket becsült. Ezzel szemben számos olyan figurát találni közöttük, akik miatt a mai teljes magyar jobboldalra világszerte "botrányhősök gyülekezeteként" tekintenek.
Az intézet munkatársainak teljesítményéről nyilvánvalóan egyelőre semmilyen - így negatív - információnk sem lehet. Még a "holokauszttagadó affér" sem az ő bűnük. Az egyik ottani vezető munkatárs panaszolta lehangoltan, hogy a holokauszttagadó egyiptomi politikus meghívását a konferencia társrendezője, a szintén nagy politikai túlélő hírében álló - és talán a kormánypárt elvárásainak épp ezért alázatosan elébe menő - Demokratikus Átalakulásért Intézet (ICDT) javasolta, sőt szervezte. Ám ez a tény is csak azt mutatja, mekkora a kiszolgáltatottságuk és sebezhetőségük az olyan intézményeknek, amelyek mögött egy, a demokrácia lebontásával, politikai cinizmussal, populizmussal, Európa-ellenességgel naponta megvádolt kormányzat áll.
A Lantos család abban reménykedik - hallottam a napokban egy magyar diplomatától, aki maga sem rejtette véka alá aggodalmait -, hogy permanensen részt vehet majd az intézet működésének tervezésében és az egyes projektek olykori lebonyolításában is, így ellenőrizheti, sőt befolyásolhatja az ott kibontakozó tendenciákat. Sokaknak az is eszébe jutott, talán maga az intézet - illetve annak munkája - indíthatna el egyfajta megújulást a jobboldali elit körében. Azaz némi indokolt szégyenérzetet gerjeszthetne körükben mindazért, amit fenntartások nélkül támogatott pártjuk művel.
Azonban félő - sőt, nyugodtan mondhatjuk: egészen biztos -, hogy e remény is ugyanolyan illúzióra épül, mint a Lantos család azon korábbi igyekezete, hogy felgyorsítsa az intézet mielőbbi megnyitását, tekintet nélkül a mai magyarországi politikai közállapotokra.
