Totálcardiff
(Történetek a megyeháromból 5.)
Andrea napján délelőtt tizenegykor megállt az élet a faluban Porrogszentkirályon, Porrogon, Porrogszentpálon és Õrtiloson. És a Dráva túlsó partján Torcecen, Botovón, Drnjén és Peteranecen is százak ültek a tévé előtt, hallgatták a kisrádiót a tornácon, a kiskertben. Szép idő volt, bár kicsit szeles április, minden jel arra mutatott, hogy a foci-Eb rendezési jogát csak mi kaphatjuk, magyarok és horvátok, két jó barátok, együtt iszunk a győzelemre, pálinkát, slivovicát. Ám fél tizenkettő után néhány perccel Kárdiffban bizonyos Platini bejelentette, 2012-ben a Csukcs Autonóm Körzet és a Korják Autónom Körzet rendezheti az Eb-t. Igaz, nem önálló országok, nem is UEFA-tagállamok, merthogy Ázsiában vannak, de - Oroszország részeként - Európához tartoznak, és jó távol, keletre vannak. Borneó és Celebesz, valamint Trinidad és Tobago mélyen megbánta, hogy nem pályázott. A két autonóm körzet 8, az "Európai Unió" néven indult szuperjelölt (Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Belgium, Svédország) 4, a magyar-horvát pályázat 0 szavazatot kapott. Annyit, hogy a magyarok és horvátok egy kezükön se tudták megszámolni. Az "Európai Unió" háborúval fenyegetőzött, a magyarok és horvátok pedig - sírtak. Sírtak az óvodások, az iskolások, nők és férfiak, falusiak és városiak, fehérek, feketék és tarkák, mindenki. Különösen a magyarok tettek ki magukért, sírásban jók voltak, örök pesszimisták, őket csak a gepárdok, vizigótok és avarok előzték meg depresszióban, de hát ezek már nincsenek is. A magyarok legnagyobb költője, Berzsián írta: "Mester! Van elég kesztyűnk, / ha győzünk is, vesztünk." Sírtak a legutolsó világvégi zsákfaluban is, ahol már házak, lakosok se voltak, csak a kocsma, a kocsmában a pulton egyetlen megkeményedett fasírt. Beteljesedett az írás: "fasírt, hol nemzet sűlyed el". Mert a magyarok elsüllyedtek szégyenükben, süllyedtükben fogták a horvátok kezét, nem mertek egymás szemébe nézni. A magyarok nem mentek a tengerre, a horvátok nem jöttek a hortobágyi halastavakhoz, vagy ha mégis, csak öngyilkossági szándékkal. A határon falat húztak, ne is lássák egymást. Az újságok gyászkerettel jelentek meg, gyászszalagcímmel: "Nulladik változat", "Magyar-horvát: nulladik típusú találkozás", "Nullagyalázók". Aztán persze egymást szidták magyarok és horvátok, vizsgálatot követeltek, vajon a nullából mennyi esik rájuk: fél nulla, vagy csak negyed nulla. Az alapos vizsgálat sokkoló eredménnyel zárult: az egy nulla bizony két nulla, 00, ez pedig magyarul és horvátul is ugyanazt jelenti. "Szart érünk." "Govno vrijedimo." "Magyar-horvát, két jó barát, együtt eszik egymás szarát." "Hrvat, Mad'ar braca mila, jedu govna jedan druga." Haragjuk később a csukcsok és korjákok ellen fordult, bizonygatták, hogy csukcs és korják prémvadászokat láttak Kárdiffban, akik ajándékokat hoztak az UEFA döntéshozóinak. Persze azok tagadták a bundákat. Azt sem erősítették meg, hogy a csukcsok és korjákok telkeket, nyaralókat ígértek nekik a szibériai hőmezőkön, ha rájuk szavaznak. "Kis telek, nagy telek, ugattok hiába", énekelték állítólag a részeg csukcskorjákok, és itták a vodkát a kárdiffi éjszakában, hangos "Plat-inni!" felkiáltással. A magyarok is ittak, mint rendesen, bánatukban. Azóta nem délben, hanem - a kárdiffi bejelentés emlékére - fél tizenkettő után néhány perccel kondulnak meg a harangok, ilyenkor a magyarok Kárdiff (nyugat) felé fordulnak és kiköpnek. Betiltották a szót: Platini, mely szó főnévi igenévvé korcsosult (platini), jelentése: 'rosszat tenni', 'átverni', 'jól átbaszni' 'sima szájjal kecsegtetni, aztán kinevetni', 'végső kétségbeesésbe kergetni', 'sírba taszajtani'. Még a hasonló hangzású szavakat is betiltották (pl. tini, platina, platni), a Palatinust bezárták, lerombolták, sóval hintették be. Egyáltalán, betiltották a "ni"-re végződő szavakat, kihalt a főnévi igenév, kihal a magyar... Õk voltak a nép, kik nem mondták: NI. "Len, vagy nem len." "És sír, sír, sír, sír." Eddig is bővelkedtek meleg vizű forrásokban, de annyit sírtak, hogy hévizek keletkeztek szerte az országban, jöttek a gyógyturisták, fellendült az idegenforgalom, de a magyarokat ez se vigasztalta.
A legnagyobb hévíz a Csurgó környéki négy faluban, Porrogszentkirályon, Porrogon, Porrogszentpálon és Õrtiloson alakult ki, ott sírtak a legtöbbet. Meg a Dráva túloldalán (meg is áradt a Dráva) Torcecen, Botovón, Drnjén és Peteranecen. Itt rendezték volna az Eb-t, a nyolc faluban, és a helyiek valóban mindent megtettek. Megnagyobbították a pályákat, akképpen, hogy rájöttek: balról jobbra és jobbról balra is lehet játszani, az már két pálya. Sőt, keresztben is, az már négy. Padokat ácsoltak minden ház elé - igaz, a pályát nem lehetett látni, de szívesen üldögéltek a kapu előtt minden este, és beszélgettek a pályázat esélyeiről. Amely esély nőttön-nőtt, miután új utcákat, utakat adtak át olyaténképp, hogy a Petőfi utcákat Új utcára, a Kossuth utcákat Autópálya útra keresztelték (fel is szentelte, meg is áldotta a megyehármas püspök), a Fő tereket pedig Óriási térre változtatták. A várható vendégsereg befogadására ünnepélyesen átadták a tisztaszobákat, kiirtották a veteményeskerteket és a disznókat, felszántották a temetőt és a császár udvarát. Kilőtték az űrbe az Utolsó Magyart, aki előbb aranylabdává, majd bolygó magyarivá változott, minden éjjel beragyogott Mössziő Platini ablakán, és az ablak alatt a száztagú magyarzenekarral ezerszer eljátszatta Puskás hátrahúzós cselét.
Minden hiába. A négy (a horvátokkal mindösszesen nyolc) faluban ültek a kocsmákban, csak bámultak maguk elé, vagy nézték az egyetlen megmaradt fasírtot. Már a légy se szállt, szart rá. "Hol játszunk vasárnap?" - kérdezték Porrogszentkirályon. "Szentpálon" - mondták Õrtiloson. Porrog-Porrogszentkirály, Porrogszentpál-Õrtilos meccsek a megyeháromban, mert az élet nem áll meg. "Leverjük őket!" - mondták a Dráván innen. "Dotuci cemo ih!" - mondták a Dráván túl. A csukcsokat, a korjákokat is, de az egész "Európai Uniót" is. Azzal, a labdával, mondjuk Õrtiloson, hazamentek a legények. Kipukkadt, kicsit lapos, de a miénk. Magyar foci.
Még bele lehet rúg.
És vasárnap meccsek voltak a megyeháromban, -kettőben, -egyben Fertőszentmiklóstól Porcsalmáig, Karancskeszitől Drávafokig. Ami nem ment délen, próbáljuk meg északon, gondolták a magyarok meg a szlovákok, és beadták a vb(!)-pályázatot 3012-re. Addig várunk izgatottan, Ronyván innen, Ronyván túl, Alsóregmecen, Felsőregmecen, Mikóházán és Füzérradványban, Kuzmicén, Brezinán, Vel'atyban és Nizny Zipovon.
Aki nem hiszi, járjon meccsre.
