Várhegyi Éva: Ekotrip

Egotrip

Gyurcsány Ferenc igazán szép jelszót illesztett programjának zászlajára: több lehetõséget a nélkülözõknek, több felelõsséget a tehetõseknek. Ez a nemes eszme lengi át a program legtöbb fejezetét, ami rendjén is van egy szociáldemokrata kormányfõtõl, sõt még az sem meglepõ, hogy a liberális koalíciós partner is áldását adta a közös kormányprogram közös üzenetére. Hiszen ki vitatná, hogy "közös dolgunk adni annak, akinek erre valóban szüksége van"?

Dennis Moor

Gyurcsány Ferenc igazán szép jelszót illesztett programjának zászlajára: több lehetőséget a nélkülözőknek, több felelősséget a tehetőseknek. Ez a nemes eszme lengi át a program legtöbb fejezetét, ami rendjén is van egy szociáldemokrata kormányfőtől, sőt még az sem meglepő, hogy a liberális koalíciós partner is áldását adta a közös kormányprogram közös üzenetére. Hiszen ki vitatná, hogy "közös dolgunk adni annak, akinek erre valóban szüksége van"?

Az ilyen szövegekről a jóhiszemű olvasók Robin Hoodra asszociáltak, minthogy az elesetteknek adni úgy lehet, ha a tehetősebbektől elveszünk. Az olyan megrögzött rosszmájúak lelki szemei előtt, mint amilyen én vagyok, viszont a Monty Python farkasbabos paródiája villant fel, amelyben a Robinhoz hasonlóan jóakaratú, de kissé balfácán útonálló, Dennis Moor tragikomédiája bontakozik ki. Aki bár szintén a szegényeknek adta, amit a gazdagoktól elvett, két nagy problémával mégis szembetalálta magát pályafutása során.

Az első problémát a vagyonátcsoportosítás tárgyának megválasztása jelentette. Dennis kezdetben a (semmire nem jó) farkasbabot szemelte ki erre a célra, s egészen addig kitartott mellette, amíg egy - a farkasbabtól végképp megcsömörlött - szegény paraszt fel nem világosította, hogy jobban örülne, ha hasznosabb jószágokat (aranyat, ezüstöt, ékszereket) hozna neki. A nemes útonálló átváltott a szegények körében jobban díjazott javakra, de egy idő után újabb problémával szembesült: meddig terjedjen az átcsoportosítás? Mert amint áthurcolta az uraságok kincseit a szegény paraszt házába, fordított helyzet állt elő: a szegény lett a gazdag, s a gazdag a szegény. Ekkor megértette, hogy igazságos vagyoni helyzet csak úgy teremthető, ha minden pillanatban elveszi mindenkitől azt, amivel több van neki, mint a másiknak, és odaadja annak, akinek kevesebb van.

A mit és a hogyan kérdése nemcsak az igazságkereső útonállót hozta zavarba, hanem az újonnan megválasztott magyar kormányfőt is. Az igazságosság jegyében meghirdette például, hogy a munka és a tőke jövedelme után ugyanúgy adózzon a magyar polgár. A mit adóztassunk? kérdésre adott válasz (tőkejövedelmet) után azonban ő is szembetalálta magát a hogyannal. A "büszke baloldali" politikus lelki szemei előtt megjelentek a társadalom élősködői, a mintegy 160 ezer részvényes (többségük kárpótlási jegyért cserébe jutott csekély értékű részvényhez), akik az árfolyamnyereségből degeszre tömik pénztárcájukat, és gyorsan lecsapott jövedelmük 25 százalékára. Kétségtelen, pár milliárd forintot ez is hoz jövőre az államháztartás konyhájára, s lehet belőle támogatni a szegény szőlőtelepítő politikusokat. Amolyan Dennis Moorhoz illő módon.

A magyar lakosság tőkejövedelmének legnagyobb tételéhez, a kamatjövedelemhez Gyurcsány Ferenc sem mert hozzányúlni, pedig a magas infláció mint szokásos ellenérv jövőre már nem állja meg a helyét. Talán abból a baloldali megfontolásból ódzkodik ettől az adónemtől a kormányfő, hogy bankbetétük, államkötvényük a szegényeknek is lehet (pedig Magyarországon az a szomorú helyzet, hogy nincs). Nem hinném, hogy az adómentesség fenntartása mögött a megtakarítások ösztönzése állna indítékként, hiszen a most benyújtott adótörvény-javaslat nem éppen megtakarítóbarát. A hosszú távú, biztosítási célú megtakarítások adókedvezményét például tovább korlátozza, ami a baloldaliságba belefér, csak a kormányprogram azon kívánalmával nem harmonizál, hogy "bátorítani és ösztönözni kell a jövőre szóló öngondoskodást". J. E. Stiglitz írja a kormányzati gazdaságtanról szóló könyvében: "A befektetési kedvezmények korlátozása például azt a kérdést veti fel: ha hiszünk ennek kedvező, megtakarítást növelő nemzetgazdasági hatásában, akkor miért limitáljuk? Ha viszont nem hiszünk benne, akkor miért alkalmazzuk egyáltalán?"

A bankadó ötlete, amely kiválóan illik ugyan Robin Hood jövedelemkiegyenlítő ideológiájához, de szintén figyelmen kívül hagyja a megtakarítások ösztönzésének szempontját, hiszen a jóravaló útonállókkal szemben a bankok kőkemény profitcélokat követnek, s ami költséget csak tudnak, az ügyfeleikre hárítanak át. Ezért ebben az ügyben is könnyen Dennisszé torzulhat Robin: úgy vesz el a gazdagoktól, hogy azok nem lesznek szegényebbek, és a szegények sem lesznek gazdagabbak.

Hasonló a helyzet a gázárakkal kapcsolatos döntéssel. Az új kormányfő - nyilván a társadalmi igazságosság jegyében - határozottan kijelentette, hogy az idén nem lesz fogyasztói gázáremelés, jóllehet a leköszönt gazdasági miniszter ezzel nem értett egyet. Medgyessy Péter után tehát Gyurcsány Ferenc is kalapot emelt az érinthetetlen gázár orbáni szentsége előtt. Mehetnek bár a világpiaci kőolajárak az égbe, miként mostanában, a magyar gázfogyasztó, szegény és gazdag egyaránt, ebből nem érezhet semmit. Annál inkább az adófizető, szegény és gazdag egyaránt, aki az ártámogatás költségét kényszerűen állja. Így állhat elő az a - Dennis Moorhoz illő - helyzet, hogy Szegény Szabolcs szotyolaárus adójából fedezik Gazdag Gedeon vezérigazgató szaunájának fűtési költségét. (Ha ez a korszellem, hadd legyek már én is demagóg!)

A sebtében összerakott kormányprogramot nem kell persze túlságosan komolyan venni, sőt nem is lehet, hiszen gazdaságról komolytalan dolog számok nélkül beszélni. A benyújtott adótörvényeket is nehéz egészében megítélni addig, amíg nem látjuk hatásaikat a költségvetésben. Mert mondhatja blazírtan a kormányfő, hogy a költségvetési egyensúly alakulása csak az elemzőket érdekli, ő is tudja, hogy ez csak addig igaz, amíg olyan kedvező külgazdasági hátszélben lavíroz az ország, mint manapság. Az euróövezetbe való megérkezésre megálmodott "soft landing" jól hangzik ugyan, de ma még kétesélyes. Ha huzamosabb ideig akarunk fennmaradni az égen, nem árt kidobni néhány ballasztot. Olyanokat, mint amilyen például a konstans gázárra vonatkozó axióma.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.