Bankkárok
Akkor mindenki Princz Gáborról és vélt-valós üzletfeleiről meg politikai kapcsolatairól beszélt (joggal), most a közvélemény legfeljebb egy munkajogi per "pitiáner" 160 milliója kapcsán olvashat az MFB tavaly nyáron menesztett vezetőjéről. Neki nem kell bécsi cukrászdákban bujkálnia, mielőtt visszatérhet a honi közéletbe: ő azon melegében átülhetett az OTP leánycégéhez, majd a Fidesz - MPP delegáltjaként a jegybank felügyelőbizottságába.
Igaz, az MFB (egykori) fegyelmezett katonája mondhatja, amit a Postabank (egykori) teljhatalmú ura nem mondhatott: parancsra tettem, minden döntésem mögött az állami tulajdonost képviselő kancelláriaminiszter állt. Akinek, mellesleg, úgyszintén nem kell idegen országban bujdosnia: oly könnyedén vedlett át az állami milliárdok sorsáról döntő politikusból véleményformáló politológussá, mintha regnálása alatt minden a legnagyobb rendben ment volna a Miniszterelnöki Hivatal háza táján, s kiváltképp az állami százmilliárdok bankszerű felhasználásával megbízott MFB-nél.
A banknak juttatott költségvetési források felhasználását vizsgáló KEHI jelentése valóban megerősíti, hogy 2000-től érezhetően megnőtt a "tulajdonosi, kormányzati eszközökkel történő közvetlen beavatkozás", viszont ennek áldásos hatása felől sem hagy kétséget: "az ellenőrzés több olyan ügyletet talált, amelyeknél sérültek a felelős gazdálkodás szempontjai, számszerűsítve kimutatható vagyoni hátrány következett be az állam kárára, egyes személyek (érdekcsoportok) indokolatlan vagyoni előnyökhöz juttatása, illetve a veszteségek mérséklése érdekében szükséges intézkedések halogatása vagy elmulasztása miatt". (Forrás: www.meh.hu).
Példákat is kapunk a hiperaktív polgári kormány és kezes bárány bankja gyümölcsöző együttműködéséről: "A Bank jelentős összegű hitellel, illetve tőkebefektetéssel vett részt a sportfinanszírozásban úgy, hogy a visszafizetésre nincs garancia, a megvásárolt üzletrész értéke pedig már a vételkor messze alatta maradt a kifizetett vételárnak." Vagy: "egy kedvező befektetésnek minősülő társaság részvényeit nem a valós értékükön, pályáztatás nélkül adta el a Bank, miközben a sietős tranzakciót a nyereségesen működő, igen jelentős értékű vagyonnal (pl. ingatlanokkal) rendelkező cég esetében nyomós banki (állami) érdek nem indokolta." A rejtjelezés ellenére rájöhetünk, hogy az eladott gyöngyszem a BÁV, a vevő konzorcium pedig a Vegyépszer érdekeltsége mellett a menesztett MFB-vezetőt keblére ölelő OTP-ből állt fel.
A jelentésben szó esik még arról az egy tucat agrárcégről, amelyek részvényeit - kormányhatározat alapján - térítés nélkül adta át az ÁPV Rt. az MFB-nek, amivel az ellenőrök szerint "nemcsak megsértették a privatizációs törvényt, de ennek révén vált lehetővé, hogy a részvényeket - a privatizációra vonatkozó törvényi előírásokat megkerülve - a törvényben biztosítottnál jóval nagyobb kedvezmények mellett lehetett eladni".
A január 10-ei keltezésű beszámoló így zárul: "A KEHI által lezárt ellenőrzések egyes megállapításai nyomán - az indokolt esetekben - a vizsgálatokat az illetékes nyomozóhatóságok folytatják." Hogy pontosan kik ellen, azt a jelentésből nehéz megállapítani. Miközben a bank menedzsmentje átháríthatja a felelősséget a bankot kézi vezérléssel irányító kancelláriaminiszterre, az utóbbi is visszadobhatja a labdát - csak neki a jelentés más megállapításaira kell mutogatnia. Nem akarok tippeket adni, de én például ezt választanám: "Az MFB Rt. Igazgatóságának és a Felügyelőbizottságnak a működése a hozott határozatokat tekintve többnyire formális volt. Több esetben előfordult, hogy olyan ügyleteket tártak fel, amelyek sértették a Bank érdekeit, intézkedést mégsem kezdeményeztek, nem hívták fel az Alapító figyelmét az esetleges törvénysértésekre sem."
Mindenki moshatja tehát a kezeit, ahogy az már lenni szokott. No meg polgári kormányunk pénzkezelői is bízhatnak az idő múlásában. A nyomozó hatóságok négy éve kutakodnak a Postabank ügyében, de csak az elmúlt hetekben bukkantak olyan adatra, amely a főügyészség szerint megalapozza a hűtlen kezelés gyanúját. A francia Crédit Lyonnais horribilis veszteségének előidézéséért felelős menedzsment és a veszteség elmismásolásában közreműködő hatóságok vezetői ellen folyó eljárás egy évtized után sem zárult le, igaz, ott az ügyészség nem átallott olyan köztiszteletben álló urat is meggyanúsítani, mint az Európai Központi Bank várományos (és egyben a francia központi bank mai) elnöke.
Az adózó polgár azonban nem bízhat az idő múlásában: ő azonnal fizet, mint a katonatiszt. Az MFB veszteségét szerencsére már tavaly megfizettük, hiszen az új kormány tanult elődjétől, és épp- úgy, ahogy azok visszamenőleg könyvelték el a Postabank-konszolidációt, ők is a 2002-es költségvetésbe nyomták be a fejlesztési bank tőkepótlását. Úgyhogy az idei évnek tiszta lappal állunk elébe. Jöhet a következő!
