Vajda Gergely

Zene hetilapra

Idézetpingpong

Egotrip

Zenéről szóló idézeteket olvasgatni könnyed kora őszi szórakozásnak sem utolsó. Néhány óra online keresgélés után úgy pattognak a fejemben a mondatok, mint apró, fehér pingponglabdák.

Kezdésnek Pablo Casals, a világhírű 20. századi csellista, Bach szólószvitjeinek újrafelfedezője szervál: „A zene isteni módja annak, hogy gyönyörű, költői meséket mondjunk a szívnek.”

Ugyanarról a térfélről adja fel a labdát maga Johann Sebastian Bach is: „Minden zene célja, hogy Isten dicsőségét zengje, és kikapcsolódást nyújtson a lélek számára; ahol ezt nem tartják szem előtt, ott nem zene szól, csak pokoli lárma.”

Bár már alig van az asztal ezen oldalán, a híres-hírhedt osztrák kritikus és zeneesztéta, Eduard Hanslick (1825–1904) számára azért még szorítunk helyet. „A hallgató számára a zene nem csupán egyedül és kizárólag saját szépségével hat, hanem úgy is, mint a világmindenségben zajló nagy mozgások hangzó mása. A természethez fűződő mély és titkos kapcsolata révén a hangok jelentősége messze túlemelkedik önmagukon, és az emberi tehetség alkotásaiban minduntalan a végtelent is engedi éreznünk. Mivel a zene elemei: hangzás, hang, ritmus, hangerő megtalálhatók az egész univerzumban, ezért az ember a zenében az egész univerzumot találja meg újra.”

A zene tehát az univerzum rendje, lelkünket és szívünket felemelő isteni kikapcsolódás, gyönyörű, költői mese. Akad egyáltalán valaki ebben a témában, aki az asztal ellenkező oldalán mer játszani?

„Tudod, kegyetlenség, hogy a zene ilyen szépséges lehet. Megvan benne a magányosság és a fájdalom szépsége, az erőé és a szabadságé. A kiábrándulás és a soha ki nem elégülő szerelem szépsége. A természet kegyetlen és a monotónia örökké tartó szépsége.” Az angol zeneszerző óriás, Benjamin Britten szerint tehát nincs fény árnyék nélkül, és nekünk, földi halandóknak bizony a szenvedés is a világmindenség rendjének része.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.