A Sarki Örvény halálára

  • Donáth Mirjam
  • 2014. január 9.

Éjfélkor New Yorkban

Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

Hány garázszenekar fogja majd most magát Sarki Örvénynek keresztelni? – kérdezi Jason Schmitt amerikai állampolgár a Twitteren, és valóban: a terminus (polar vortex) pillanatok alatt a legnépszerűbb amerikai kifejezéssé lett. Persze, más sztárocskákhoz hasonlóan, akik csak azért válnak beszédtémává, mert jó helyen vannak (Amerikában) jó időben (20 éve nem hozott hasonló hidegfrontot légáramlat), a Sarki Örvény is úgy tűnik el a levegőben, hogy emlékezni sem fog rá senki. Halottról vagy jót vagy semmit, de szegény Sarki Örvénynek még csak rekordhideget sem sikerült állítania: a nyolcvanas években gyakorta voltak hasonló hidegek az amerikai meteorológusok emlékei szerint. Példának okáért a most Chiberiának becézett Chicago városban 1985 januárjában mínusz 33 fokokat mértek a mostani mínusz 27 fokos legalacsonyabb hőmérséklethez képest. Még 2009-ben is mínusz 28-at, de mindegy is, rég volt, most meg most van, és most fázik a fül.

New Yorkot kiemelték a híradások, mert a kormányzó szükségállapotot hirdetett, igaz, az állam északabbra fekvő megyéiben, és nem a Cityben. (New York városban nem történt több, minthogy a hatóságok különleges figyelmet fordítottak a hajléktalanok besöprésére az utcáról a menhelyekre.) Mindez persze részletkérdés a hírverőknek, érkezik is a levél, jelenteném-e, mi van New Yorkban.

New Yorkban, jelentem, tél van. Fázom? Igen. Úgy fázom, ahogy még soha életemben? Dehogy. Egy évtizeddel ezelőtt, január 7-én Helsinki macskakövein rohantunk a suliba: a párizsi Nicolas Mundschau, a leedsi Lukas Schwarzbrennen, a vilniusi Skaiste Plausinyte és én. 2003-as Erasmus-diákok lélekszakadva, és nem azért, mert késésben voltunk, hanem mert fájt levegőt venni. Mínusz 31 fok volt és éles szél, ahogy csak Helsinkiben fú. A brit volt közöttünk a legfelkészületlenebb, csak a szeme látszott ki a sál és sapka turbánjából, a tekintetét sosem felejtem el. Kemény tél volt, januárban nem is nagyon volt melegebb mínusz 15 foknál. Annál a mínusz 15-nél, amit most két napig kellett elviselni New Yorkban.

New Yorkban elsősorban azért élnek emberek, mert itt állítólag valódi csodák történhetnek velük, legalábbis ezt várja mindegyikünk, mint a messiást. De van egy másik ok is, amiről kevesebb szó esik. New Yorkban élni – ha szokásomban lenne a jelzőhasználat, ide valamelyik k-val kezdődő kerülne – kényelmes. Mindenféle szolgáltatás – bármelyik, az is, amelyikre éppen gondolsz, az is, amelyikre egy perc múlva fogsz – karnyújtásnyira található. A kínai, a thai, az indiai vagy az afrikai étel. Kóser, halal vagy gluténmentes. Olcsó ruha és legmenőbb brandek. Körmös, masszőr, feng shui és vívóoktató. Tömegközlekedés. Mindez nagyjából 24 órában. Nem csoda, hogy bármilyen kényelmetlenség elüt a megszokottól.

A Sarki Örvény Amerikában kétségkívül hír, de még milyen – örvendezik Jon Stewart komikus, hogy végre „nincs anyázás, nincsenek balos meg jobbos ideológiai baromságok, csak az élvezet, ahogy híradós riportereket nézünk lassú fagyhalált halni”  –, csak az elgondolkodtató, miért lesz egy kétnapos kemény amerikai hidegfrontból például magyar címlapsztori. Ha az Örvény Kanada felett marad, ahova az előrejelzések szerint szépen visszavonul a következő órákban, a kutyát nem izgatja. Így jár az, aki északra költözik. A 2003-as finn fagy sem volt címlapsztori. Ahogy más évek más országaié sem, ahol a Sarki Örvényt egyszerűen Télnek hívják. A világ ezen pontjairól a Foreign Policy állított össze képcsarnokot. Mit mondjak, melegen ajánlom.

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

Neked ajánljuk

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.

Papás-mamás

Egy játszóházban, pontosabban egy játszóház előterében vagyunk, ahol egy egyedülálló apa és egy válófélben lévő anya várakozik a foglalkozáson lévő gyerekére. Bár kapcsolatuk kissé viharosan indul (gyermekeik összevesznek bent, és természetesen felelőst kell találni egy ilyen komoly helyzetben), de a hosszú közös várakozások alkalmával – mi sem természetesebb – összemelegednek. Eddig ideálisnak tűnik a helyzet, ugye?

Megalázva

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

Kezek az asztal felett

Jednou budem dál, jednou budem dál, jednou budem dál, já vím… – énekelte szombaton este kicsivel nyolc előtt a Vencel téren a spontán módon, mindenféle közösségi meghirdetés nélkül összeverődött sok száz fős tömeg. A megválasztott elnökként első televíziós interjújára a nemzeti múzeumba siető Petr Pavelt üdvözölték így.

Szégyen nélkül

Miközben a hajléktalan nők körében kifejezetten gyakoriak a nőgyógyászati problémák, az állami ellátáshoz való hozzáférésük finoman szólva is nehezített. A tavaly október óta működő traumatudatos nőgyógyászati rendelőben az egyszeri ellátásokon túl tartós segítséget és sokszor lelki támaszt is nyújtanak a nehéz helyzetű nőknek.