A kanadaiak meghibbantak: egy nőt akarnak a papírpénzükre nyomtatni

  • - urfi -
  • 2016. március 10.

Élet + Mód

Vigyázat, már több fejlettnek mondott országban megtörtént ez a gyalázat! Reméljük, mi bízhatunk a kormányban.

A kanadai kormány a minapi nőnapon bejelentette, hogy 2018-ban lecseréli az egyik bankjegyet, és egy nő arcképét teszi rá. Igaz, hogy az angol királynő már szerepel az egyik papírpénzen, de ez nem elég a megveszekedett feministáknak: még egy nőt akarnak, ráadásul kanadait. A mi sajátos magyar észjárásunknak az sem tetszik, hogy bárki nyújthat be javaslatokat, amikből aztán ún. szakértők készítenek ajánlást a kormánynak. Feminizmus és demokrácia keveredése: nagyon veszélyes kombináció.

A miniszterelnök keze lehet a dologban

A miniszterelnök keze lehet a dologban

Fotó: MTI/EPA

És nem túlzás vírusról beszélni, hiszen három évvel ezelőtt az egykor oly dicső Egyesült Királyságban esett meg a szégyen, hogy egy népi kezdeményezés (pfuj!) végül addig kergette a politikusokat, amíg el nem érték, hogy Jane Austin kerüljön a 10 fontosra. Nem sokkal később az USA-ra is átterjedt a kór, ugyanezekkel a tünetekkel: tavaly bejelentették, hogy civil kezdeményezésre, az állampolgárok javaslatait figyelembe véve egy nőt, ismétlem, egy nőt fognak a 10 dollárosra nyomtatni. És akkor most még Kanada is… Hova vezet ez?

Tényleg, mi jöhet még? Két bankjegyen is nők arcképei lesznek? Vagy hármon is? Jó, most azt mondod, az már lehetetlen – de a mai világban, ki tudja?

Rossz ránézni!

Rossz ránézni!

 

Mi szerencsére biztonságban vagyunk, hiszen olyan kormányunk van, amelyben egyetlen nő sincs, amely egyedüli uniós tagországként szavazta le a nők jogai melletti kiállást, régóta elszántan küzd a családon belüli erőszak büntethetősége ellen és így tovább, szóval a helyén kezeli a kérdést.

A mi hazánk olyan ország, ahol nő arcképe nem kerülhet papírpénzre, és ezzel mindenki békében tud élni. Nálunk nincsen elégedetlenség, rendbontás meg civil kezdeményezések, mint a hanyatló Nyugaton. Nálunk mindenki elfogadja, hogy az egyik legnagyobb szimbolikus megtiszteltetés, a papírpénz csak a legérdemesebb társadalmi csoportnak jár: a férfi politikusoknak. Igen, sokáig voltak rajtuk művészek, Petőfi, Ady és Bartók, de szerencsére mára ők is kiszorultak.

Képzeljük el, mi lenne, ha kombinálnánk a kettőt, a nőket és a művészeket, és Karády Katalin vagy Szabó Magda képe virítana, mondjuk, a kétezresen? Ugye, milyen rossz érzés lenne? Hát ki akarna olyan országban élni, ahol nők és művészek is részesülhetnek ekkora tisztességben?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.