Adamik Luca nyolc éve járja modellként a világot, New Yorktól Párizsig a világ legjelentősebb divatcégeivel dolgozott. Jelenleg Giorgio Armani és Jean-Paul Gaultier kifutóin látható rendszeresen. Közben elvégezte a MOME dizájn- és művészetelmélet szakát. A modellek reprezentációjáról, a szakma veszélyeiről és a divatvilágot övező tévhitekről is beszélgettünk.
Részlet a csütörtökön megjelent Magyar Narancsból:
MN: Az embereknek van egy általános képe a modellekről Magyarországon, ami nagyjából a „celebséggel” egyenlő. Tudod cáfolni ezt?
Adamik Luca: A széles közvélemény még mindig a jól berögződött sztereotípiák mentén gondolkozik erről a világról. Itthon nagyon sok úgynevezett glammodell van, akikről azt hiszik az emberek, hogy ők a modellek, holott az agyonsminkelt, sokszor műtött, szexi nőknek köze sincs a divatszakmához. Ők inkább a reklámokból és követőtáborukból, szponzoraikból élnek. A profi divatszakmában két karriertípus van ismereteim szerint: a high fashion és a commercial modell. Utóbbi lányok a klasszikusabb szépségek, formásak, szexis – de nem műtött vagy szétgyúrt – alkatúak, nagyon szabályos arcúak. A high fashion modellek a karakteresebb lányok, sokat dolgoznak kifutón, ők azok a nagyon magas, nagyon vékony típusok. Én inkább az utóbbi kategóriába tartozom, ahol nagyobb a diverzitás, rendesen feszegetik a klasszikus szépségideál kategóriát. Persze van átjárás a kettő között, jó esetben egy kifutón gyakran dolgozó lány is megkap nagy kampányokat, de modellként mégis jó felismerni, hogy inkább melyik kategória a karakterünk, hogy utána a nekünk legmegfelelőbb szegmensben dolgozzunk.
| ||
MN: Milyen változásra lenne szükség rendszerszinten, hogy a modellek még kevésbé sérüljenek?
AL: Ez egy olyan szakma, ahol nagyon rendben kell lenni fejben. Szükség van mentális erőre és felkészültségre, hogy ne omoljon össze a lányok önértékelése. Egy kezdő modellnek egy divathét átlagos napján 11–14 castingot kell megcsinálnia. Ennek nagy részén – a karrierje elején legalábbis – visszautasítás éri. Ezt tizenéves fejjel nehéz kezelni és megtanulni, hogy ne személyes kudarcként élje meg. Másrészt egyik napról a másikra kell megtanulniuk önálló felnőttként élni külföldön, megküzdeni a magánnyal vagy éppen a hirtelen jött sikerrel. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy akárcsak a profi sportolók esetében, pszichológusok foglalkozzanak azokkal, akik korán kezdik ezt a szakmát.
(...)
MN: Lányokról beszélsz folyamatosan, pedig vannak férfiak is a modellszakmában. Rájuk is vonatkozik minden, amit meséltél eddig?
AL: Érdekes, hogy talán ez az egyetlen olyan szakma a világon, ahol a nőknek jobb a fizetése, mint a férfiaknak. A legutóbbi Armani-kampányomról konkrétan tudom, hogy a férfi modellek fizetése feleannyi volt, mint az enyém, pedig a státuszuk nem volt rosszabb. A védőháló gyengébb ebben a szakmában a férfiak körül. A közvélemény kevésbé figyel rájuk, és alig beszélnek a velük történt atrocitásokról. Egy férfi modell nem fog szólni róla, ha rámarkol a nemi szervére egy casting director, mert szégyelli, ami történt vele. Miközben mi, nők egyre tudatosabban figyelünk arra, hogy tisztelettel bánjanak velünk.
Ha kíváncsi a teljes interjúra, elolvashatja a Magyar Narancs legfrissebb számában. Keresse az újságárusoknál vagy vásárolja meg online.
Magyar Narancs - Archívum részletes
A francia filozófus és befolyásos médiaszemélyiség gyakran hallatja a hangját világpolitikai kérdésekben, és ez a hang olykor az Élysée-palotáig is elér. Looking for Europe című one-man show-ját az európai parlamenti választások előttre időzítette - ezzel járja Európa nagyvárosait, április 10-én fellép Budapesten is.
