Élet + Mód

Hiába kisföldalatti és Hősök tere, az 1896-os millenniumi ünnepségsorozat legnagyobb attrakciója az ős-Budavára nevű szórakoztató komplexum volt a Városligetben.

Feketegyökér-krémleves füstölt pisztránggal, grillezett fogas csalános burgonyapürével, tejfölös rókagombaleves, karamellizált császárszalonna füstölt halas tört krumplival, édes bundás kalács egresdzsemmel és vaníliahabbal. A Helsinkiben található Juuri vendéglő e heti ebédajánlata. Indulnék azonnal.

Negyedik éve rendezzük meg a korrupcióellenes világnap alkalmából, ami az ENSZ korrupció elleni egyezményének 2005. decemberi hatályba lépése óta létezik. A fesztiválunk célja, hogy olyan programokat szervezzünk fiataloknak, amelyekre nyitottak, ezáltal könnyebben tudjuk őket ránevelni, hogy mondjanak nemet a korrupcióra.

Az egyik legrégebbi fűszer és gyógynövény, számos közkedvelt (egyben közutálatnak is örvendő) cukorka és csemege alapja. Rajongói táboránál csak azoké népesebb, akik ki nem állhatják az ízét.

Jövőre már nem közlekednek az egykori Szovjetuniótól vásárolt ZIU–9 típusú trolibuszok Budapest utcáin. Az 1970-es évek közepén a szükség szülte kényszerből beszerzett járművek selejtezése 1984-ben megkezdődött, az pedig vélhetően világrekord, hogy a befejezésre majd’ harminc évig kellett várni. Vasárnap utazhatunk velük utoljára.

Két srác felmászik a fenyőfa tetejére, majd egy társuk motoros fűrésszel kivágja alattuk a fát. Alsónadrágra vetkőzött férfiak botokkal ütnek egy vadméhekkel teli kast. A méhek dühödten kirajzanak, és másodpercek alatt összevissza csípik az embereket. Ilyen jelenetekkel van tele a Jackass három évadon át sikerrel futó szériája és a társaság azóta készült több mozifilmje. De miért vállalkoznak a sorozat készítői ilyen eszement és fájdalmas kalandokra? És ez miért akkora siker a nézők körében?

„Aki megcsinálta magát valamennyire, az sokkal pozitívabban látja a briteket, a brit társadalmat, mint az én kollégáim, akik utálják őket. Utóbbiak, azt hiszem, inkább saját gyökértelenségüket, hányódásaikat vetítik rá a befogadókra, akik egyébként, bár a felszínen nagyon kedvesen kérdeznek vissza a nyökögő migránsoknak, valójában utálják ezt az egész vircsaftot.” Kerényi György londoni sorozatának záródarabja.

Egy jó ebéd után mi sem esik jobban, mint egy kis szundítás - legalábbis valami koncentrációt nem igénylő lazítás. De vajon miért kapcsolunk ki, ha tele a bendő?

I’m not gonna sell my soul – emeli meg hirtelen a regisztert Laci a banki hitelekről beszélgetve a litván sráccal (aki egyébként banki alkalmazott is volt odahaza, de ezt Laci nem tudja). Kint cigizünk a Bentleyk és Rollsok között a szálló mögötti utcában. Laci a lelkét ugyan nem adta el, de mostanában buszokon alszik, már amikor nincs két shiftje egymás után, mert akkor 1-2 órát le tud dőlni az office-nak becézett raktárban műszakváltás között. El kellett jönnie a lakásából, és most nincs annyi pénze, hogy a kétheti depositot letegye egy új albérletért, amit nem értek, mert ő is hetente kap fizetést és legalább 300-at alkalmanként, annyit dolgozik. Talán a szerencsejátékokhoz való meghitt viszonyával magyarázható, hogy bár öt éve van kint, én negyedik hónapja, mégis ugyanott tartunk.