Az édesgyökér olyan régóta tenyészik mifelénk, hogy már azt is hihetnénk: őshonos - pláne, hogy természetes élőhelyeken is sűrűn előfordul. A származási helye ("őshazája") valójában Dél-Európa és Dél-Ázsia bizonyos részei. De mivel oly kedvelt, sőt jó ideig majdhogynem nélkülözhetetlen édesítőnek, fűszernek és panaceának számított, már évszázadokkal ezelőtt meghonosodott nálunk - a kerti termesztésből pedig szépen kivadult. Az édesgyökér (egészen pontosan a Glycyrrhiza nemzetségbe tartozó G. glabra, a valódi édesgyökér) a pillangósvirágúak családjába és a bükkönyformák alcsaládjába tartozó hüvelyes növény - rokona a babnak és a borsónak (továbbá a szójának, az akácnak és a lucernának is). Egyáltalán nem rokona viszont az ánizsnak, az azzal tényleg közös növénycsaládba tartozó (szintén ernyős virágzatú) édesköménynek vagy a csillagánizsnak - bár a gyökere hasonló aromaanyagot tartalmaz, mint ez utóbbiak. Legyen bármily szép az édesgyökér, nekünk a gyökere fontos. Ez rejti ama hatóanyagokat, melyek miatt oly nagy becsben tartjuk, s ugyanezek miatt émelyegnek tőle sokan. E matériák közös jellegzetessége a markáns aroma. Közülük jó néhány, ha eltérő mértékben, de a szánkat is megédesíti.
Csemegék édesgyökérből: csillogó, fekete tekercseken
A torok kéményseprője
Az édesgyökér tipikusan sötét színű főzetét, szirupját régóta ismerik. A Néró császár idejében élt és Rómában praktizáló görög Pedaniosz Dioszkoridész, az első herbárium feltételezett összeállítója nevezte el anyanyelvén glukurrizának, azaz édesgyökérnek.
Két fő hatóanyaga az anetol és a glicirrizin. Mindkettő édes - de az előbbi ezenfelül sajátos ánizsos aromája miatt is ismert. Ez a kémiailag telítetlen, gyűrűs éternek tekinthető vegyület található az ánizsban, továbbá a csillagánizsban és édesköményben is. A másik összetevő, a glicirrizin mindenekelőtt rendkívüli édessége miatt olyan jelentős. Ez az ún. triterpén-szaponin-glikozid (azaz cukormolekulák és más terjedelmes komponensek, jelen estben terpének alkotta, összetett szerves vegyület) 30-50-szer édesebb, mint a kristálycukor. Ráadásul édessége is eltér a hagyományos cukorétól: lassabban üt be, de hosszabban időzik a szánkban. Sajátos aromájához hozzájárul, hogy amikor szervezetünk lebontja ezt a glikozidot, akkor az édességélményért felelős szénhidrátgyűrűk a nem éppen édes glukoronsav keletkezése közben válnak le, s emellett olyan aromás, olajszerű vegyületek (például glicerretinsav) is keletkeznek, melyek hozzájárulnak az édesgyökér-tartalmú teák, cukorkák és más nassolnivalók sajátosan fűszeres (mások szerint pusztán émelyítő) utóízéhez. A glicirrizin óriási előnye más kristálycukor- (azaz szacharóz-) pótlékokkal, például az aszpartámmal szemben, hogy íze hőkezelés, így sütés közben is megmarad. Az édesgyökér aromája az édes mellett mindig tartalmaz némi sós komponenst is, ráadásul a szalmiákszesz (a vizes ammóniaoldat) kissé szúrós bukéja is felfedezhető benne. Azt mondják, hogy a vékonyabb gyökereké inkább a sós, a vastagabbaké az édesebb íz felé hajlik. Mindez már előre is vetíti az édesgyökér felhasználási módjait. A világ számos országában ismerik az édesgyökér-alapú édes csemegéket - a medvecukor vagy bocskorszíj nálunk is mindmáig fontos része a vásári kínálatnak. Európa számos részében inkább az édesgyökér kevésbé édes aromakomponensei a fontosabbak - és erről tesznek is. Hollandiában és a skandináv országokban például ammónium-kloriddal vegyítik és Salmiak néven is árusítják, de még népszerűbb a sóval kevert édesgyökérből készült cukorka, a zoute drop. Arról persze nem is szólnánk, hogy maga a fás állagú (édes)gyökér önmagában is népszerű "nasi" volt egykoron: a rágcsálás hatására ugyanis a látszólag kemény matéria pillanatok alatt gumicukor puhaságúra lágyult. Amennyi papíron ezt is tartalmazó finomságot gyártanak a világon, nem is csoda, hogy néha már magát az édesgyökeret is többé vagy kevésbé kispórolják belőlük - ánizsolajjal érve el a kívánt hatást (a glicirrizint pedig közönséges cukorra cserélik). A valódi édesgyökeres csemegéket is gyakorta kezelik más aromaanyagokkal - hogy csak a méltán népszerű mentaolajat említsük. Ezenfelül persze az édesgyökér és kivonata számos gyógyszer és gyógytea alapanyaga - részben saját hatása miatt, részben pedig, mert sikerrel maszkírozza az efféle medicinák hatékonyan dolgozó keserű összetevőit. Mifelénk természetesen a Negro számít a legismertebb gyógycukorkának, amelyben az édesgyökér-kivonat nem pusztán íze, de hatása miatt is nélkülözhetetlen. A glicirrizin ugyanis amellett, hogy édes, remek köptetőszer is. Fokozza a tisztább váladék kiválasztását a légúti rendszerben, ami kisöpri a hurutosat - így a köhögést is csillapítja. Emellett a gyomor- és bélrendszeri panaszok enyhítésében is hatásosnak vélik - különös tekintettel a gyomorfekély kezelésére. Gyulladáscsökkentő hatásán kívül ez kapcsolatban lehet azzal is, hogy kordában tartja a fekély kialakulásáért felelősnek tartott Helicobacter pylori flórát a gyomorban. A gyógyteák, sőt a sima gyümölcsös és herbateák összetevői között is rendre ott találjuk az édesgyökeret, de a legtöbbet érdekes módon a dohányipar hasznosítja. Hagyományosan az édesgyökér-produkció 90 százalékát használják fel aromatizált-ízesített dohányfélék előállítására. Az efféle praktikáknak szabna határt az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO, mely egy két éve megszigorított keretegyezménnyel (bővebben: Dohány és adalék anyagai - Hajrá FCTC?, Magyar Narancs 2010. július 8.) is igyekszik korlátozni a dohány fogyaszthatóságát segítő trükköket. Az édesgyökér-kivonattal kezelt dohány lágy, édesen fás aromájú lesz - ráadásul a glicirrizin a légutakat is tágítja, ami Negro-szopogatásnál kétségtelen élettani előny, rágyújtás után viszont csak megkönnyíti, hogy még több füstöt lélegezzünk be (benne a glicirrizin pirolízise során felszabaduló toxinokkal).
Ezek után magától értetődő, hogy számos üdítő tartalmaz édesgyökeret, de készítenek belőle likőrt is. A sötét színű sörök bizonyos típusát (egyes porterféléket) ezzel ízesítik, aromatizálják, édesítik és egyben kicsit színezik is - mint már mondtuk, az édesgyökérszirup alapvetően sötét. A karácsonyra javallott házi sörfőzős receptek között is akad ilyen!
Kacag a máj
Az édesgyökér gyógyhatása a fentieken túl is jól ismert - még ha ezt az orvostudomány eddig nem is igazolta minden tekintetben. Régóta használják gyulladáscsökkentő szerként, habár egyelőre nem vagyunk tisztában azzal, hogy a gyökér mely összetevőjének kéne ezt megköszönni. Az édesgyökeret (főleg Japánban) széles körben vetik be a krónikus vírusos hepatitis kezelésére, de az efféle vírusok növekedésének gátlójaként a herpeszvírus-fertőzés, sőt az előbbiek által okozott Kaposi-szarkóma gyógyításában is szerepe lehet. Védi a májsejteket, és a regenerációjukban is szerepet játszik, ami például mérgezés vagy májcirrózis nyomán lehet fontos. Hosszú a sora azon gyomorbajoknak, melyek kezelésében jótékony hatást tulajdonítanak neki. Ezek után talán meglepő lehet, de vigyázni is kell vele: naponta 200 mg-nál több glicirrizin fogyasztását nem ajánlják senkinek. (Ez a japán egészségügyi szervek által meghatározott dózis.)
A kockázatok közé tartozik, hogy csökkentheti a szervezetben a tesztoszteronszintet, ami nem mindig baj, csak ha éppen szükség volna rá, mondjuk, mert férfiak vagyunk - megjegyeznénk, hogy ezáltal az édesgyökértea jó alternatívája lehet a börtön- és katonalegendák brómos teájának. Ezt azzal éri el, hogy tartalmaz úgynevezett izoflavonokat (manapság az alternatív gyógyászatban divatos fitoösztrogéneket) is, amelyek belenyúlnak az endokrin háztartásba.
A nagy dózisú édesgyökér-fogyasztást már a máj sem bírja (így lesz az orvosságból méreg), ráadásul hosszú időn át legalább napi 5 deka mennyiségben habzsolva - igaz, visszafordítható módon - megemeli a vérnyomást is. Ezenfelül felboríthatja a káliumion-egyensúlyt, ami alighanem azzal van kapcsolatban, hogy az édesgyökér beavatkozik a kortizoltermelési folyamatba is. Egy enzim blokkolása révén a glicirrizin megnöveli ennek a hidrokortizon néven is ismert szteroidhormonnak a szintjét a vesében, ez pedig gátolja a nátrium kiürülését, viszont fokozza a káliumét, ami jó lehet akkor, ha dialízises betegnél szeretnénk elkerülni a hyperkalaemiát, a kálium-túltengést - az egészséges embernél viszont hypokalaemia, azaz extrém káliumhiány léphet fel. A vízháztartás is felborulhat, és kóros mértékű folyadékürítés, valamint ödémák kialakulása egyaránt előfordulhat. Igaz, ez utóbbi tünetekhez már nagyon nagy zacskó édesgyökeres cukrot vagy bocskorszíjat kéne megenni, ettől pedig többnyire visszatart az egészséges undor. Arról nem is szólva, hogy a mellékhatások csökkentése érdekében az efféle csemegékben sokszor már glicirrizintől mentesített édesgyökér-kivonatot használnak.
