Fenn is, lenn is – Kipróbáltuk az új óriáskereket

  • - ts -
  • 2013. június 7.

Élet + Mód

Örülni mentünk és előítéletesen; történjék bármi odafenn s idelenn, fanyalogni nem fogunk: ha a járdáról nézve szeretjük a várost, menni fog fölülről is – s nem is csalódtunk.

Persze a helyzet ennél azért mégis bonyolultabb valamelyest.

Egyből volt minek örülni, semmi tömeg, sehol a kígyózó sorok – meglehet, nem lesz ez mindig (6 hétig) így, hisz az első nap délelőttjén jöttünk, még friss az egész. Biztos a 2400 forintos (140 cm testmagasság alatt a fele) menetdíjnak is lehet némi visszatartó ereje, de tán nem túl nagy, bár kerülnénk az összehasonlítgatásokat mondjuk a moziárakkal. A Szent István-bazilika kupoláját emlékeink szerint egy ötszázasért lehet körbejárni, ameddig jólesik, a Citadella meg ingyen van, s onnan szebb is a kilátás, de nyilvánvalóan egyik sincs akkora muri, mint ez a nagy kerék. Turistaként létezni pedig köztudottan nem filléres mulatság, még ha hazai pályán gyakorolja is az ember: kerekezni például tipikusan nem egyéni sport, szerelmeseknek és gyerekeseknek való, tehát egy fagyizással úgy elvisz egy tízest, mintha ott sem lettél volna. Ez az „ott sem levés” érzet éppenséggel abból is fakadhat, hogy a móka mindösszesen 12 percig tart, ami alatt négy kört tesz meg a szerkezet. Az élmény ezzel együtt intenzív, hiába emelkedsz el vagy fel, meglepő módon közelebb jön minden.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A nyolcszemélyes kabinok ráadásul menet közben, pláne meg-megállván lengedeznek kicsinyt, így finom kis gyomoremelkedés is fokozza a hatást. Négyen voltunk a nyolcszemélyesnek jelzett fülkében, mert a menet úgy megy, hogy mindenkit beterelnek az előtte kinyíló ajtón, ha tíz kabin üresen érkezik, utána akkor is. Nem firtattuk az okát, négyen tök jó volt, hatan is kényelmesen meglettünk volna, a nyolccal kapcsolatban már merültek fel bennünk kételyek, annál is inkább, mert a légkondicionáló éppen nem működött: zárt fülke, napsütés, izgalmi állapot, két percen belül szakadt mindenkiről a víz. Egyáltalán, az egész óriáskeréknek van egy kis hannoveri villamos fílingje belülről, jobb, de tagadhatatlanul levetett holminak hat.

Indulás után a kabin lendületesen földzsal, s ott meg is áll; ez a fő attrakció, a pár perces lebegés a város fölött. Ezalatt kell átélni a csodát, ami körülbelül annyiban foglalható össze, hogy Budapest szakadt bár, de így is gyönyörű, szó szerint egy szebb napokat látott város. Nem látsz gyönyörűen felújított részeket, a házak inkább koszosak zömmel, de minden mégis a helyén van, s az Andrássy útnak kifejezetten jót tesz a felülnézet. Az áradó Duna is lenyűgöző, de jó lesz sietni, mert reméljük, hogy nem tart ki 6 hétig. Igen, messze is el lehet látni, simán felismertem a csepeli víztornyot, bár arra jó okkal nem kíváncsi nyilván senki.

A következő körben fölfelé félúton állunk meg, az nem egy vasziszdasz, a téren ácsolt színpadot lehet látni, aki időben vált jegyet, kifigyelheti Palcsó Tamást, amint Rogán Antallal dalolja duettben a Tobacco Roadot.

A harmadik-negyedik körben nem volt megállás, röpült a kerék és az idő; itt nincs ráadás, pedig zúztuk volna még egy darabig. A megállások sűrűségét, időtartamát nyilván befolyásolja majd az érdeklődés mértéke, de megesküszünk, hogy a felső traktusban esedékes lebegés a legnagyobb szám.

Összegezvén tapasztalatainkat: közel jön a város, belenézel az arcába, és azt látod: nagyon szép, de egy kicsit szomorú.

Budapest, Erzsébet tér, július 22-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.