A hét kérdése

Mit szól Angelina Jolie lépéséhez? Szabó Tímea válaszol

  • narancs.hu
  • 2013. június 7.

Élet + Mód

Angelina Jolie emlőeltávolításával kapcsolatban sokan megszólaltak már, de vajon mit gondol róla egy magyar politikus? Az LMP egyik alapítóját kérdeztük, aki ma a Párbeszéd Magyarországért társelnöke.

Aznap reggel, amikor Jolie cikke megjelent a New York Timesban, egy ismerősöm úgy küldte át, hogy görgessem le a képernyőn az írás elejét, és a szerző nevének megnézése nélkül olvassam el. Óriási benyomást tett rám, nagyra becsülöm Jolie lépését, anyaként is át tudom érezni a helyzetet. Emberként és külön nőként is elképesztően nehéz lehetett meghozni a döntést, de úgy gondolom, hogy megérte, mert nem csak Angelina személyes életében, de a szélesebb nyilvánosságban is pozitív folyamatokat indíthat el. Nevelő-oktató funkciója nehezen felülértékelhető, egy olyan figyelemfelhívó kampány ez a nők körében, mely azt üzeni, hogy a legsúlyosabb betegségek megelőzésére is vannak megfelelő módszereink, csak élni kell velük. A történet bennem nőként és anyaként is megerősítette az egészséges életmód és a megelőzés fontosságába vetett hitet. Eddig is próbáltam egészségesen étkezni, rendszeresen sportolok, és minden évben majdnem teljes körű szűrővizsgálaton veszek részt. Ezt a jövőben is folytatni szeretném, hiszen a genetikai adottságokon túl az életmóddal is megelőzhetjük a betegségek kialakulását.

false

 

Fotó: MTI – Kovács Attila

Felmerül ugyanakkor azoknak a nőknek a kérdése is, akiknek gazdasági, társadalmi helyzete nem engedi meg, hogy hozzáférjenek a legjobb kórházakhoz, a legkorszerűbb műtétekhez, egyáltalán, hogy fizetni tudjanak ilyen szolgáltatásokért, megelőző műtétekért. Ezért mindenképpen tovább kellene vinni ezt a folyamatot egy olyan irányba, hogy minél szélesebb társadalmi rétegek számára, hátrányos helyzetű és szegény nők számára is reális alternatívát jelentsen. Ez különösen Angelina Jolie-nak lehet egy hiteles feladat, aki az ENSZ jószolgálati nagyköveteként egyébként is elkötelezett a szegénység felszámolása, az elesettek védelme iránt, így a szegénység ezen egészségügyi vonatkozásait is be tudná emelni a kampányba.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.