Élet + Mód

Másztam éppen valahová a hálón, midőn belebotlottam egy beszélgetős csatornába: teli szájjal, kórusban cigányoztak rajta belül lakó és idegenbe szakadt honfitársaink. Nincs ebben semmi meglepő, a necc ideális terep olyan illegitim vágyak kiélésére, amelyeknek odahaza a konyhaasztalnál vagy hátul a sufniban sem merünk hódolni. Van, ki nekrofil képeket gyűjt, közeli ismerősöm a Nirvana Moist Vagina című korai számára vadászik MP3 formátumban, minek sorolnám. Már álltam volna odébb, amikor megszólalt egy emberi hang, és egy Bronz Klub nevű roma kört ajánlott a rasszisták szíves figyelmébe, menjenek el egyszer oda cigánynézőbe, aztán lesz majd meglepetés.

Ami a konyhai ünnepeket illeti, éppen köztes állapotban vagyunk. A disznótoros időszak és a báli szezon véget ért (talán a tél is, végre); legfeljebb néhány farsangi fánk kornyadozik a vájdlingban, éjszaka már nem zavar a ropogós vér szaga, és a böllér sem hadonászik a pisztolyával. A következő nagy konyhai hadművelet viszont, aminek eredménye rendszerint egy kiadós húsvéti lakoma, még nagyon távolinak tűnik. Hol vagyunk a kötözni való sonkáktól, a napot megszégyenítő tojássárgáktól, a ragyogó tésztáktól, pompás likőröktől, az árokba fordult kerékpárosoktól!

Egyáltalán nem muszáj sajtot enni, a japánok például kifejezetten viszolyognak tőle. (Igaz, ők viszont odavannak a moszatokért.) Sajt nélkül tehát lehet teljes életet élni, azonban, ha egy nemzet már úgy döntött, hogy sajtot eszik, érdemes egy kicsit odafigyelni rá.

Az évszázados német-francia ellentétnek ugyanaz az oka, mint a töröktől való félelemnek az egyesült Németországban, és ez nem a vallás, nem területi viták, csupán az eltérő hagymafogyasztási szokások. Ez azonban nem csekélység, ennél jóval pitibb ügyek miatt is rendeltek már el általános mozgósítást.

Íme egy mai magyar sikertörténet, de tényleg. Egy hűtőgéppel és egy préssel kezdték, 1993-ban még csak bérelték a pincét, ma övék szinte az egész hegy. A Hilltop-Neszmély Rt. a nyugati piacokra koncentráló magyar vállalatok között is konkrétan a top táján van, éves kivitelük 9-10 millió palack körül mozog. Munkálkodásukat -mindenféle díjakban realizálódó - széles körű nemzetközi elismerés övezi. 1997-ben Angliában Kamocsay Ákost választották az év borászának. Ugyanitt ´98-ban 7500 borfajta közül az ő cserszegi fűszerese lett az év fehérbora. A hazai elismerés sem késett sokáig, a Magyar Bor Akadémia a tavalyi év végén tüntette ki ugyancsak "Az év bortermelője" címmel. Utánanéztünk.

A magam részéről maximálisan meg vagyok elégedve avval, hogy a boltos nem veszi személyes sértésnek, ha vásárolni, a benzinkutas provokációnak, ha tankolni, a pincér pedig impertinens szemtelenségnek, ha ebédelni akarok. Minden más már matyóhímzés a kenderen. Ezt csak azért mondom, mert vannak ezek az örök elégedetlenek, akiknek semmi se jó. Megőrjítenek.

A piacvezető amerikai online játékkereskedés, az eToys múlt pénteken egy kaliforniai bíróságon végleg elveszítette azt a pert, amelyet az etoy művészcsoport ellen indított márkavédjeggyel való visszaélés miatt. A mamutcég szabályos PR-katasztrófát szenvedett el a kultuszteremtő újmédia-művészek internetcíméért indított harcban: az Ars Electronica-fődíjas csapat a tőle megszokott közösségcentrikus stílusban, hatalmas médiavisszhang mellett alázta vérbe ellenfelét.

Az Európai Unió oktatást felügyelő miniszterei több közös nyilatkozatban tettek hitet az európai térség egységes felsőoktatásának kialakítása mellett, s mindezt az európai kultúra terjesztésével, illetve az egységes munkaerőpiac igényeivel indokolták. Magyarországon a piac még csak korlátozottan hat a felsőoktatásra, még az is elképzelhető, hogy működő öregdiák-szervezetek rendszere, illetve a piac szereplőivel való folyamatos együttműködés elkerülhetővé tudna tenni olyan szituációkat, mint amikor pont egy közgazdaság-tudományi egyetem megy csődbe. Nem beszélve arról, hogy ha az egyetemek tisztában lennének a munkaerőpiac elvárásaival, a leendő munkavállalónak lenne egyszerűbb az élete. Ehhez azonban szolgáltató jellegű felsőoktatásra lenne szükség.

Borsod megyébe két ok miatt érdemes ellátogatni, de a második viszonylag ritkán adatik meg, mert a szlovák állami pénzekből acélművet vásárlók populációja szegényes, és egy horgászcikk szempontjából nem is túl érdekes, marad tehát az első: pisztrángot fogni a Garadna patakban, ahol a víz hideg és tiszta, a táj vadregényes, a helyiek pedig cserzettek, és tanulságos történeteket ismernek Grósz Károlyról, aki egykoron itt szerzett tapasztalatokat, hogyan is kell egy nyomdát és egy országot irányítani.

A sílövészet azért remek sport, mert van egy látszólag teljesen életidegen vetülete. Olyat ugyanis még a legelvetemültebb kalandfilmrendező vásznán sem lehet látni, ami a biatlonversenyeken úgyszólván mindennapos. Jelesül az, hogy vámtisztviselők, határőrök puskával a hátukon kergetnek rendőröket a hóban, és viszont. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy néha egy-egy medve vagy havasi tigris is beszáll a kergetőzésbe, könnyű belátni, e sportág különlegesen kifinomult élvezeteket tartogat, elsősorban a külső szemlélő számára.

Amikor a NATO egy lézerirányítású bombával kilőtte Milosevic franciaágyát, már sejtettem, hogy az emberiség - technikailag legalábbis - jó irányba halad. Mert egyrészt itt vannak a hatalmon levő háborús bűnösök derékaljrombolói, másrészt egyre erősebb az új kisautótrend. Az ezredfordulón minden épelméjű autógyár el akarja kényeztetni az átlagbélát, és ez legalább annyira dicséretes, mint az új hadászati doktrína.

A megnyitó napján szinte lehetetlen volt bejutni az egyetlen kisszobát elfoglaló kiállításra, csupán a bakonyi magyar kortárs indiánok sátrát, a beetető, felhőkarcoló tipit tudtuk megtekinteni az aulában, és a nyári táborozók által felénekelt indián harci dalokat hallgathattuk magnóról. Két nappal később már nagyobb szerencsénk volt.

Van, amikor az élet mechanikusan pergő homokszemei közé valami beakasztja a seprűnyelet - persze a legrosszabbkor -, és egyébként is ványadt testünk, mely nem kevésbé nyamvadt szellemünket hordozza, úgynevezett tüneteket produkál, ami elsődlegesen lázból és torokfájásból tevődik össze, de hajlamos elmélyíteni amúgy már elmélyíthetetlennek hitt depressziónkat is. Ezt a szaknyelv meghűlésnek nevezi.

Trieszt az a hely, amin átutazik az ember. Ilyenkor megfogadja, hogy legközelebb majd feltétlen benéz, aztán legközelebb se néz be, mert robog a vágyott úti célba, vagy épp ellenkezőleg, kullog hazafelé, ahol legalább van kitől kölcsönkérni.