Élet + Mód

A rendszerváltás után az egyszerű magyar erdőrendszerből kialakult egy bonyolult tulajdonosi szerkezet. A kincstáré maradt ugyan az erdő egy része, ám szétdarabolódott, esetleg a vízügy tette rá a kezét, vagy az önkormányzat, és többnyire részvénytársaságok gazdálkodnak benne. Az erdőt ma gyakorlatilag egy erdész meg egy erdőmérnök felügyeli, a vállalkozók meg ültetik, vágják. Adonyban az ártéri erdőben megtekinthettük a magyar erdőgazdálkodás egy szeletét, és bepillantást nyerhettünk a falu életébe Nagy Győző erdész, egy exerdész, egy fotós meg egy eltévedt angol kocsmáros segítségével.

Mándy Iván vagy a Művészben üldögélt, vagy itt. A Lukácsban, aztán Különlegességiben (micsoda baromság), most megint Lukács, Mándy nélkül. Vajon belépne ide?

A gruppenszex és a számháború mellett az utóbbi évek legnépszerűbb társasjátéka a Scrabble. A betűkirakó táblás szórakozás 1996 óta már nemcsak a családi rendezvények, zsúrok és társasutazások privát szférájában, hanem a nyilvánosság előtt is zajlik: októberben, novemberben rendezik meg az országos bajnokságot egyre több résztvevővel. Akik nem bírják őszig, annyira dolgozik bennük a bizonyításvágy, havonta egyszer a Merlin Klubban mérhetik össze erejüket.

Vannak törvényes fizetőeszközök, melyekkel ha próbálnál rendeltetésszerűen bánni, megnézhetnéd magad. Ha a sarki fűszeresnél az elegánsnál valamivel több egy- vagy kétforintossal kísérled meg a negyed kiló élesztő ellentételezését, kínos perceket élhetsz át.

Fejvadász. Nem hangzik jól, van valami maffiózós mellékíze, pedig az elnevezés nem jelent mást, mint a (főleg) vezető beosztású emberek közvetítésére szakosodott üzletágat. Magyar megfelelője, a "közvetlen megkeresés" se hangzik jól, valahogy a boldogtalan nyolcvanas évek III/III-as személyi követője jut az ember eszébe róla.

Nagano kisváros, talán négyszázezres sincs, új pályaudvar, bevásárlóutca, néhány sportlétesítmény, ennyi, meg ez az olimpia. Ahogy a pályaudvaron, úgy a város minden pontján van VOD (Video on Demand), ingyenes videócájg: ember odadöcög a géphez, nyomkodja kicsinyt a képernyőt, kiválasztja, mi is kell neki, és megnézi a japán Satoya Tae díjnyertes ugratását ebben az új dologban, aminek magyarul nem tudom a nevét, de a pálya olyan, mint szezonvégen Chopok-Délen a Siratófal, sok huplival, és kell ugratni is.

A számítógép-hálózatokon kommunikáló közönségről számos mítosz forog közkézen. A tömegsajtó gyakran még ma is a társadalomtól elidegenedett, magányos fiatal fehér férfiak: technoanarchista szoftverkalózok, ketchuposflakon-gyűjtő autodidakta pirotechnikusok, perverz gyerekpornó-terjesztők, gyűlöletkeltő politikai radikálisok és számítógépfüggő virtuálterminátorok játszótereként ábrázolja az Internetet. A másik oldal szólásszabadságról, globális közösségről, civil libertarianizmusról és egy új, digitális nemzetről beszél. A Wired decemberi száma utánajárt a dolognak.

Az elmúlt években a számítógépes hálózatok térnyerésével világszerte egyre égetőbb a kérdés: biztonságosan jut-e az elektronikus úton továbbított irat a címzetthez, mennyire hitelesek a továbbított adatok, illetve a feladó személye. A digitális aláírásról, valamint az elektronikus okiratokról már itthon is - más európai országokkal nagyjából egy időben - készült egy tervezet, amelynek legfontosabb eleme, hogy az elektronikus okirat joghatásait azonosnak kívánja elismertetni a hagyományos úton keletkezett okiratéval.

A magyar pisztránghorgászok elképedve fogadták, hogy két minisztérium közös rendelettel eltörölte a szivárványos pisztráng tilalmi idejét, így arra az ívás idején is szabad horgászni. A Narancs által megkérdezett minisztériumi főosztályvezető-helyettes arra hivatkozott, hogy a szivárványos pisztráng nem szaporodik Magyarországon, a horgászok érdekvédelmi szervezetének vezetője pedig arra, hogy úgyis kevés van belőle. A legtapasztaltabb hazai pisztrángtenyésztő szerint amellett, hogy a szivárványos bizonyíthatóan szaporodik legalább két patakban, az új szabályok veszélyeztetik az őshonos sebes pisztráng túlélését is.

Néhány évvel ezelőtt a kötöde, a farmerszabászat meg a szitanyomás volt a nagy üzlet, mostanában viszont a munkaruha-készítés vált népszerűvé. A gyártókat, forgalmazókat még az sem kedvetleníti el, hogy a munkásosztály mint olyan gyakorlatilag megszűnt.

Tíz nap New Yorkban csak arra elég, hogy az ember elszomorodja, mi mindent kihagyott. A hétnapos jetlaggel súlyosbított depressziót átvészelve aztán megszépülnek emlékeink: az Empire State Building tetőterasza és szuvenírparadicsoma, a Harlemben pitbullt sétáltató, gengszterrapet hallgató dílerek, Crown Heights uniformizált haszidjai, Chinatown olcsó kifőzdéi, a Cooler indiai acidmuzsikája, a Lower East Side alternatív kiskocsmái és a tévénézéssel töltött másnapos délelőttök sora.

Az e-mail használatának terjedésével vírus-rémhírek is egyre sűrűbben látnak napvilágot, két héttel ezelőtt sajnos a MaNcs is közölt egyet. Van olyan körlevél, amely már évek óta járja az Internetet, mert mindig akad, aki továbbküldi. Pedig az e-mail a tudomány jelenlegi állása szerint önmagában soha nem fertőző, csak ha vírusos programrészletet vagy szöveges fájlt csatolnak hozzá. A számítógépvírus csak a csatolt állomány lefuttatásával, illetve megnyitásával aktivizálódhat.

A Netscape Communications múlt negyedévi veszteségei bejelentésével szinte egy időben ígéretet tett: webböngészője, a Communicator következő verzióját a forráskóddal együtt ingyen fogja adni. A meglepetés nem az, hogy ingyen, hanem az, hogy forrással együtt. Miért ilyen hihetetlen ez? Mitől olyan értékes a forráskód?

A jelvénykultúra halott, mondják a trafikosok és az egykori gyártók. A közelgő választások kampányidőszaka ad némi lökést a jelvénykisiparnak, de a nagy sorozatban gyártott kitűzőket manapság az intézeti rockerek úri közönsége sem aggatja magára.