A jelvénykultúra halott, mondják a trafikosok és az egykori gyártók. A közelgő választások kampányidőszaka ad némi lökést a jelvénykisiparnak, de a nagy sorozatban gyártott kitűzőket manapság az intézeti rockerek úri közönsége sem aggatja magára.

Nem volt mindig így. Gondoljunk csak a nyolcvanas évekbeli aranykorra, amikor az Accept kitűzők versenyt ragyogtak a műbőr dzsekik hajtókáin az Iron Maiden Purgatoryjával, de az "ideológiamentes diszkósok" is egy sor jelet hagytak magukon. Limalh, Nena vagy Rod Steward mosolygott le az iskolaköpenyekről.

Jelvényértékkel sok minden bír, még egy bajusz is. 1899-ben alakult meg az erzsébetfalvi Közműhelytelepen az Első Magyar Tűzzománc Kézelőgomb és Jelvénygyár, amely nemcsak vidékre, de külföldre is gyártott. Az ezekben a műhelyekben alkalmazott gépek állítólag mindmáig üzemképesek. Az első nagy reneszánsz az 1920-as években volt, amikor elkezdődött az iskolajelvények divatja: ezeknek két típusát ismerjük, a sapkajelvényeket és a ruhára tűzhető, úgynevezett fazonjelvényeket. 1945 után a sapkajelvények kimentek a divatból, viszont az iskolajelvények szerepe kibővült. Jelezték, hogy viselőjük az iskola kiváló diákja, vagy hogy épp egy jubileum idején jár az intézménybe. Gyakori volt, hogy a jelvényeket maguk a diákok tervezték. Természetesen politikai mondandó is megjelent a kitűzőkön, előbb a Kossuth-címer, később a sarló és kalapács, majd az egész feloldódott az úttörős-kiszes szimbólumrendszerben.

A házi gyártású jelvények korszaka a hetvenes évek első felére tehető, amikor is gyógyszeres üvegek sztaniolkupakjába illesztették a hordani kívánt képet. Ezt a rútság minden kellékével rendelkező gagyi jelvénytípust néhány év múlva felváltották a szétszedhető mozgalmi jelvények. Az Ezermester boltokban 1980-tól kezdték árulni a jelvénytokokat, melyekbe a csövesek belerakhatták az Ifjúsági Magazinban megjelenő jelvényképeket.

1983-tól intézményesült a popjelvénypiac; ekkor jelentek meg a színes Duran Duran- és Judas Priest-jelvények, melyeket lemezborítókról vagy Bravókból fotóztak ki a vállalkozó kedvű magyarok. A legnagyobb király Czverencz Ákos volt, aki később mint közszereplő is megjelent az Erotikus Technológia nevű vállalkozásával, illetve a Cimpaci névre keresztelt fülbevalókkal. Czverencz szerint a jelvények egykori sikerének okát csendes tüntető jellegükben kereshetjük.

A legtöbbet - csomagnyi tételekben - a csehek, a keletnémetek és a lengyelek vitték, és jobban meggazdagodtak belőle, mint a hazai trafikosok. Ezek a 26 milliméteres kis kitűzők hatóságilag ellenőrizetlenül kerültek a boltokba. Csak egyszer volt komolyabb balhé. Szegeden koboztak el nagyobb tételt egy békejelvényből, melyen az "Olvasszuk be a fegyvereket!" felirat virított a klasszikus peace logóval.

A jelvények zöme popzenekarokat ábrázolt, szövegek nem nagyon voltak rajtuk. Anyagukat tekintve megkülönböztetünk még fényvisszaverős, prizmás jelvényeket (főleg Rolling Stones-nyelves, illetve AC/DC-s) és műanyag gyantás, fekete hátteres kitűzőket (Pink Floyd, Jesus Christ Superstar).

A jelvények virágzását a nyolcvanas évek második felében a heavy metal tartotta fenn, illetve az 1987-ben megjelenő smile-őrület. Most, hogy jönnek a választások, talán kap némi lendületet a dolog, de a nyolcvanas évek trónfosztott kis kiegészítőjét igazából örökre elfelejthetjük.

Poós Zoltán