Cuki: Finom hangolás

Mándy Iván vagy a Művészben üldögélt, vagy itt. A Lukácsban, aztán Különlegességiben (micsoda baromság), most megint Lukács, Mándy nélkül. Vajon belépne ide?

Lukács cukrászda

Budapest, Andrássy út 70.

Nyitva: hétköznap 9-től, hétvégén 10-20 h

Egy bankba. A Lukács épületében bank és üvegcsend honol, a cukrászdát a bank állította vissza, diszkréten eldugva az Izabella utcai frontra, így legalább nem mászkálnak keresztül dupla fedelű táskák és/vagy dupla lövetű gengszterek, a biztonsági őr se bámul a szánkba. Kint szolid táblacégér, balra a banké, jobbra a cukrászdáé, az üvegre nagy betűkkel is kiírták, Konditorei, a terézvárosi szlengben ez azt jelenti, hogy. A bejárattól jobbra a tálalópult, vagy mi, nem vagyok egy gourmand, törzsvendég még lehetek. Állóhely nincs, fölhörpinteni kávét, mint a Művészben (több összevetés nem lesz). Lépcső visz a, gondolom, szédítő mélységbe (konyha? mosogató?), és föl az előtérbe (?). Kilenc lépcső, szegény kisasszonyok, nem ám tramplicipőben, be is osztják (vogul) erejüket, megvárják, míg összegyűl egy mikrobusznyi csoport, rendelés indul. Amikor először jártam itt, az előtérben, nevezzük így, kiírták az asztalokra, szépen kérik, mellőzzék a mobilt, zavarja a pénztárgépet, azért. Meg a dizájnt meg a plussz.

A figyelmeztetés eltűnt, a mobilok immár itt is, fáradjunk a cukrászda belsejébe. A berendezés maradt, minden arany(ozott) és zöld, zöldarany. A falikar, a csillár, a tükrök, a mennyezet kazettái, a kandalló (az is van), a kárpit, de még a vécé gombja is. (A toilette tiszta, Ejrópa, a kelenföldi pályaudvar külön álló borzalmához szokott érzékszerveim nem tudták, mi van, és hol, nekik ne mondja senki, bidé, de csitt, itt esznek.)

Már aki. Első ittjártamkor az engem érdeklő italoknál az ár nem volt feltüntetve, kiderült, alkohol nincs engedélyezve, de lesz, íme. Kóser szilva és vodka 450, Jägermeister, whisky, gin és Unicum 590, és négy cent. A sörről meg, sose hallottam, szégyen reám, Buckler 450, és (gondolom) 0,33. Látom, nem inni jöttem. Hanem megírni ezt, itt, a Lukácsot. Kiválasztom a legjobb asztalt, a sarokban az oszlop és a mikulás(?)virág mögött, ide ne üljetek, ez az én helyem. Belátni a terepet, mellettem a kandalló, bár nem dohog, a fény beesik, mi kell még, egy sima kávé 160, almalé 180. Körülnézek. Negyedház van, kora délután, a szokásos hölgyvendégek szokásos kalapban-sapkában, Béla írt Amerikából, sminkkel álcázott lepusztult arcok egy lepusztult városból, néhai polgárok valaha volt polgárlakásokból, villázzák a Kiskegyed tortát (190), és isszák a teát tejjel vagy citrommal (140), felállnak, és hazamennek a szobakonyhába. Jön egy narancsszín nadrágos, napszemüveges, mobilos, tőlem jó messze ül le, jó. Öregúr, a múltkor is láttam, annál az asztalnál, füzetbe ír, az első törzsvendég.

Mándy cédulákra szokott.

Művészgyanúsat nem látok, ők a Művészben, még nem szoktak ide, nem is. Vagy mégis? Három lány, talán a Képzőművészetiről, szőke, fekete, barna, ahogy kell, hallgatók, vagy legalábbis modellek, oly szépek. Itt ülnek modellt nekem, a szőke száján elmázolódott a kakaós csiga (120 Ft), jaj, a narancsszín nadrágos felém tart, leül a kandallóhoz. Olasznak nézem, hallom, szerb. Fölciripel, kié?, a fekete képzőművészetis telefonja, aztán meg azt mondják, potenciális kompetencia, én mindenkiben csalódtam, bánatomban kérek egy kóser szilvát. Közben megjönnek a bankfiúk, sosemlesz polgárok a kvázikávéházban, később egy adminisztrátor néni a géháról, elfogyasztja kései ebédjét, hosszában és keresztben félbevágott valamilyen kifli, benne sonka összehajtogatva, zöldségek. (Az étlapon nem találtam.) Idősb pár érkezik és a kóser szilvám, kísérőt nem kapok, nem mintha kéne, szalvétát igen, szuvenír? A kisasszony, kisleány, nem érti, kérdem én, a borravalóban benne van-e az ét- és itallap, elvinném, persze nem lehet, körmölöm az adatokat, szíves szóbeli közlése nyomán megtudom a nyitva tartást, sehol sincs kiírva, adjátok tovább.

Az Oktogon felé indulok, arról süt a nap, Andrássy út 60., ávéház, utolsó mondatnak jó lesz, nem.

Mondom, kétszer jártam a Lukácsban, hétköznap, kora délután, nem tudom, kik a reggelizők, milyen a hely délelőtt, csak sejtem, honnan esik be a fény, ha, nem láttam az esti randevúzgatókat, a vasárnapi délután sütiző családot. Majd még jövök.

- sajó -